Mostani bejegyzésem alapötletet ismét az egyik kedvenc kertblogom, a Művelt Kert blog adta: legutóbbi bejegyzésében a zuzmókról olvashattunk. A téma januárban ideális, és éppen volt is kis időm és kedvem fényképezni hozzá pár illusztrációt.
Rögvest eszembe is jutott, hogy a hétvégi faritkítás közben néztem az egyik öreg tölgy törzsét, hogy mennyire sűrűn benőtte a zuzmó, és hogy milyen sokféle van belőle mindenfelé. Aztán mégsem mentem be a fényképezőgépért. Ma ellenben rászántam egy kicsi időt, és kihasználva a köd miatti szórt megvilágítást készítettem jópár képet. Elsőre ezen talán megrökönyödhet a kedves olvasó, mondván a fotóhoz szép napfény kell, de ez nem teljesen igaz. Ha éles napfény van, akkor árnyék is van, és a nagy kontraszt általában nem tesz jót a képnek. A természetben nem mindig lehet kihelyezkedni, hogy pl. ne legyen zavaró elem a háttérben, és ha mindezt még ki is emeli teszemazt a napfény, akkor nehezebb összehozni amit akartunk. Konkrét példával élve: szépen megkomponálunk egy képet egy kő élén növő moha spóratokjairól, de a háttérben egy másik kőre rásüt a nap, és kiégeti a hátteret.
Persze a szórt fénynek ára van: a hosszabb expozíció. A tervezett makró képek esetében ez még fokozottabb, hiszen a kellő mennyiségű éles képrészlethez célszerű szűk rekesszel dolgozni, ami azután még tovább növeli az expozíciós időt. A téma közelsége miatt pedig már a tizedmásodpercek is könnyen bemozdulnak — így kell a stabil fotóállvány. Sajnos nem mindegyik kép lett igazán jó, mert a reggeli adagot még kézből készítettem — így néhány csak kicsiben került ide.
Mindig bajban vagyok azzal, hogy egy-egy fotón annyi részlet és szépség rejlik, hogy érdemes végigbogarászni, de 6-8 MByte méretű képeket mégsem szeretnék ide beilleszteni. Kísérletképpen néhány képet megmutatnék 1:1 méretarányban is egy speciális kép-nagyító flash-plugin beépítésével, így nem kell egyszerre túl sokat letölteni, másrészt szabadon bóklászhat a képen az ember. Szívesen veszem a visszajelzéseket, hogy látjátok-e ennek az értelmét vagy sem? No de térjünk a lényegre, ez már kicsit nagy kitérő lett!
Hol élnek a kertünkben mohák és zuzmók?
Rövden: mindenhol. Szó szerint értve és túlzások nélkül. Pár képben bemutatok pár jellegzetes élőhelyet.
A tölgyfák kérge mélyen barázdás, erősen tagolt. Nem meglepő hát, hogy mindenfelé ellepik a mohák és zuzmók. Elsősorban a törzsek alsó részein telepednek meg (nyilván itt a talaj közelében általában nedvesebb), de egyáltalán nem klaustrofobiásak — sokfelé kellene lajtorja a fozózáshoz.

Sokfelé vannak a kertben kövek, azt hiszem itt is említettem, hogy elég vékony a talajunk, és sok benne a szikladarab, ami nem meglepő egy régen kihunyt vulkán kalderájának peremén. Ha kő, akkor moha, főleg ha kicsit nedves a környék. Nagy fák alatt, szélvédett részeken nehezen szárad ki a talaj, így általában megfelelőek a körülmények a moháknak. Persze egy kertben kő akad az épített környezetben is, a mohák és zuzmók ezeket sem hagyják parlagon.

Ahol moha, van ott zuzmó is. Ezen túl persze a zuzmók ellepik az ágakat, kerítést és minden fadarabot ami tartósan a szabad ég alatt marad.

Van egy különleges mohatelepünk is. A kert déli végét egy tujasor zárja le. Ezek szép termetes darabok, így állandóan árnyékot adnak ennek a területnek így nyáron sem szárad ki. Itt a talajt vastag mohaszőnyeg borítja — annyira gazdag élőhely, hogy megérdemelne egy külön bejegyzést, így most kimaradt a fotózásból is. Ha hétvégén engedi az időjárás ezt a területet is be szeretném mutatni.
Menjünk közelebb!
Különösebb kommentár nélkül álljon itt néhány kép nagyobb méretben is. Amelyik alatt egy ilyen kis csík van az aktívan nagyítható. Ehhez a nagyítást a kis csúszkával vagy az egér görgőjével lehet állítani , majd a kép a kivágásban húzkodható a kép. A kis navigációs gombokkal is lehet mozogni természetesen.
Folytatása következik, ennyire jutott energiám mára... :)