Téltemető hadművelet

Eranthis Cilicica hagymák tasakja

Régi olvasóink bizonyára fogják a fejüket: jajj már megint? Mivel nem vagyunk feladós fajták, így a válasz: igen, ismét. Történt ugyanis, hogy tavaly tél vége felé téltemető szakértőnk, Kata friss hírekkel szolgált azzal kapcsolatban, hogy miért lehetett az, hogy nálunk csak pár kósza levelet és eddig egy virágot hozott a téltemető. Úgy gondoltuk, hogy az őszi ültetési idényben adunk még egy esélyt a téltemetőknek és a kertünknek is — ha addig el nem felejtjük...

Még valamikor augusztus végén eszembe is jutott, hogy kellene egy adag téltemetőt szerezni. Mivel az Eranthis Hyemalis a védett változat, nem lepett meg, hogy most csak az Eranthis Cilicica beszerzése sikerült. Rögtön 5 tasakkal vettem, így összesen 50 darab gumónak kellett helyet találni — mondván ne aprózzuk el a dolgokat.

A kiszemelt hely a tisztító tó nyugati partjának rézsüjén van. Itt egy enyhe rézsű kapaszkodik fel a víz széléig, mivel feltöltöttem a tavat határoló kis nyúlgát oldalát. A felső részén kövek zárják, néhány szikla a meredekebb részeken elszórva is belekerült a földbe, hogy ne mossa le az eső a földet. Ebbe a részbe Kis meténg (Vinca minor) került, remélem majd szépen befutja a partfalat. Saját szaporulatból van áttelepítve, ha minden igaz a kék alapváltozat mellett a sötétlila verzióból is került ide.

A téltemetős ágyás. Felül jobboldalt a tópart rézsűje.

Maradt viszont még egy 1,7 méteres, kb. négyzetes terület, ami már egész lankás. Itt most csak pár kósza, bevadult hóvirág rejtőzik. A téltemetők szeretnek a hóvirágokkal vegyes telepet alkotni, legalábbis többfelé látni ilyet. Szemfülesek a hagymák csomagolásának sarkában is kiszúrhatják a befigyelő hóvirágokat. A hátoldalán azonban ennek ellenére nem volt feltüntetve, hogy "a tasak nyomokban hóvirágot is tartalmazhat" — de ha mégis akkor szívesen látjuk azokat is.

Erősen száraz volt itt a föld, de picit sikerült felkapirgálni. Kapott még rá egy nagyon finom lombkomposzttal feldúsított friss földet. Ez a majdani nagy tómederből lett kitermelve, a komposzt pedig az esővíztároló szűrőjének tisztításakor (erről majd még írok bővebben) került elő. Érdekes volt mennyire koromfekete volt a komposzt a földhöz képest. A terület közepét kihagytam, mert ide majd tavasszal egy nagyobb termetű bokros növényt szeretnénk ültetni. (Erre a legesélyesebb jelölt egy Redőslevelű bangita jelen állás szerint.)

Kata angol szaklapokban úgy olvasta, hogy alapvetően a kiszáradt gumók tudnak problémát okozni a téltemetők esetében. Ezért most nem csak eldugdostuk a hagymácskákat, hanem előtte beáztattuk őket közel egy napon át. Erről persze a tasak hátoldala mit sem ír, csak a szeptember-november közötti ültetési időpont van a javaslatok között.

Egy kis méretarány a még fürdőzés előtti gumókról, és az 50 kis gumó az áztatás kezdetén...

A hagymákat nagyjából elosztottuk Emmával a középpontot jelölő cserép körül, néhányat a tóparti rézsüre is bedugdostunk. Pár óra múlva jött egy kis eső is, így a talaj nem volt teljesen száraz, hogy elszívja a hagymákból ma víztartalékot. Persze ha megint jön néhány özönvizes nap, akkor meg túl sok is lehet a jóból, de ezzel már végképp nem tudunk mit kezdeni. Most már nem csak a mi kezünkben van a virágok sorsa, mi megtettük ami tőlünk telt, most már csak ki kell várni a még el sem jött tél végét. Lássuk Uram, mire megyünk együtt!

Az első kerti tó

Kerti tó teleregényünk sok év után a megvalósulás rögös útjára lépett. Igaz a kezdeti tervekből nem sok maradt, illetve nem pontosan úgy alakult mint ahogy elterveztük. Az alábbi történet két évvel ezelőttről indul, és az elmúlt két hét zanzásított összefoglalójával végződik.

A folyamatos változások persze sok okra vezethetőek vissza, ezeket talán nem érdemes részletezni. Elég talán annyi, hogy a kezdeti ötletekhez képest a nagy tó a tervek alapján még nagyobb lesz (majd egyszer valamikor), a kisebbik pedig arányosan szintén megnőtt. Ez továbbra is csak amolyan tisztító tó lesz (igen, igen: adná magát a tisztí-tó mint kínos poén, de talán mégse süllyedjünk ide). Viszont nem elhanyagolható tény, hogy ez már víz alatt van...

Nagyjából 2 évvel ezelőtt töprengve szemléltem ezt a kisebbik tómedret. Ekkor ez olyan 1m átmérőjű kis mini gödörként nézett ki, és tele volt levéllel, meg mindenféle gazzal. Kipucoltam hát és gondoltam picit megemelem a vízszintet, és építek köré egy kis nyúlgát féleséget kövekből, és jól kitapasztom sárral. Miközben ezt csináltam, a meder peremén minduntalan kövek fordultak ki, így hamar elkezdett növekedni a területe is. Végül olyan 2–2,5 méter hosszú, bab alakú lett, és a közepén kb 60 cm mély.

Rhododendron luteum

Komoly átalakuláson ment át a kert egy eddig eléggé elhanyagolt sarka.

A nyugati kerítés mentén, a háztól délre eső szakaszon nagyon nagyra nőtt gyertyánok kisebb erdeje növekedik. A most taglalt terület a majdani nagy tó DNy-i csücske, a sok éve tervezett kerti pad közvetlen környéke.

Még májusban egy Kéktúra kapcsán vetődtem el a nyugati országrészbe, és ha már arra jár az ember fia, nem jöhet haza anélkül, hogy meg ne nézze a Jeli arborétumot — főleg ha alapból bolondul a rhododendronokért. Természetesen egy ilyen látogatás nem múlhat el anélkül sem, hogy ne jöjjön az emberrel egy rhododendron is. (Zárójelben megjegyzendő, hogy olyannyira népszerű lett mostanság ez a helyszín is, mint az alcsúti arborétum hóvirágzáskor, azaz hatalmas sorbanállás, tömegnyomor van a pénztárnál.)

Egészen elbűvölő volt a sok sárga, erősen illatos rhododendron példány. Kiderítettem, hogy ami illatos, az egyben lombhullató is — azaz hiába keresünk örökzöld, és illatos változatot. Végül egy lombhullató, szép aranysárga virágú Rhododendron Luteum-al tértem haza. Kezdetben csak egy rügyekkel bíró kis ágtömeg volt, és a ház előtti asztalon ácsorgott. Aztán egyik napról a másikra őrűlt tempóban kezdett leveleket hajtani, és elborította a friss zöld lomb.

Hosszas tanakodás után úgy gondoltam, a kerti pad mellett kellene elhelyezni. Az ám, de az a terület a fentebb említett gyertyánerdő területére esett. Így hát előkerült a fűrész, és a jópár 6–8 cm átmérőjű gyertyán egy jelentős részét kivágtam. Persze a nagyobb, termetesebb példányok megmaradtak, csak sokkal szellősebb, picit világosabb lett ez a terület. A törzsek kivágása a gyertyánnak nem elég, a bentmaradó csonkról ugyanis egy-két hét elteltével már nőnek is a friss hajtások. Ezeket fejlett gyökerek táplálják, így ha otthagyjuk nemsokára még dúsabb növényzet volt, mint ahonnan kiindultunk, muszáj tehát mélyebbre menni.

A kerítés-lábazat töltés után visszamaradt kőtömeg...

Nekiláttam hát, és a csonkok körül kicsapkodtam a csákánnyal a köveket, majd a vastag gyökereket követve egy nagyobb területen feltörtem a talajt, és kicibáltam, kivágtam a gyökereket is. A 6 darab gyertyántő kipucolása után egy 2-3 m² alapterületű, és 30 cm mély gödör keletkezett.

Na és persze egy tisztességes kőrakás, hiszen mint kiderült ez a rész legalább 80%-ban kő volt. A kövek rögvest mentek is a kerítés tövébe, hogy az ide visszatöltött földet megfogják, és részben el is torlaszolják a szomszédból rendszeresen átbóklászó négylábúak népes csapatának ösvényeit.

Az ültetéshez — okulva a Rhododendron Marcel Menard példájából (erről is írok részletesebben később) — már nem csak a helyi földet használtam, hanem egy jókora adag Királytói tőzeget is. Ez éppen megfelelő savanyúságú, tápanyagokban gazdag tőzeg, pontosan ilyen növények számára szánták. Egészen mély fekete színe, finom morzsalékos állaga van.

Ismét egy ágyásszegélyből formált kört alakítottam ki a nagy gödörben, majd az aljára tőzeg-föld keverékét telepítettem, felfelé haladva egyre nagyobb arányban került a keverékbe a tőzeg. Még cserepestül bepróbáltam hogy fog kinézni a növényke, majd kiszabadítva a műanyag tartóból jól belocsolva tiszta tőzeggel töltöttem fel az eredeti talajszintjéig. Végezetül még kapott egy kis fenyőkéreg-réteget is.

A kerítés mellé szárazon rakott kis kőfalat húztam vízszintesen, erre hordtam rá a földet. Ezen a helyen kiszedtem minden növényt (rengteg tölgyfasarj volt itt), kivéve egy kis juharfát. A szélre beültettem egy gyönyörű pöttyös torkú, lilás-rózsaszínes virágú gyűszűvirágot. Ezt boltból hoztam, mert úgy gondoltam szép lesz a kertben vadon is növekedő sárga változattal összeültetve. Mellé is telepítettem egy ilyen sárga változatot is, bár azok már elvirágoztak.

Balra: a félig tölött ágyásszegélybe bepróbált rhododendron.
Középen már cserép nélkül látni, milyen fejlett gyökerei vannak ennek a Rhododendron luteumnak. A háttérben a kerítésnél a lilás Gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) már félig elnyílt állapotban.
Jobbra: a már beültetett, de még nem lekérgezett rhododendron a koromfekete tőzegbe ültetve. (Háttérben a megkímélt juhar)

Ez a környék azóta még tovább népesedett, épült, szépült. Erről majd később számolok be, hiszen már így is túl terjedelmes lett ez a bejegyzés.

Rhododendron és ázáleák a kertben

Régóta vesszőparipám, hogy a kertünk adottságai éppen megfelelőek — no nem a hangyák holdraszállásához, hanem a Rhododendronok és az Ázáleák tartásához. A tavalyi év során ez a terv úgy néz ki elkezdődött, még ha jelentős mennyiségű spontán elemmel is.

Sokáig tartózkodtam a nagyobb, komolyabb növények ültetésétől. Részben a még mindig épitkezős terep miatt, részben meg a kevés tapasztalatom nem akartam telepíteni komolyabb növényeket. Figyelem! Hosszú, sok képpel "terhelt" oldal következik...

Hunyorvirágzásra várva...

Az egyik hunyorlevél február 7-én reggel.

Előző postomban keseregtem egy nagyot a mai világ kereskedőin, egy meghiúsúlt hunyor-rendelés kapcsán. Van azért az éremnek másik oldala is, így most erről írnék pár sort.

Miután dugába dőlt az előző rendelési kísérlet, tettem egy kísérletet egy másik webshoppal.

Madárlátta Fanyarka

Történt egyszer réges régen, hogy felhívta a figyelmemet egy növényre a sajnos eléggé elhalt Művelt Kert blog idestova több mint négy évvel ezelőtt. Ez volt az Amelanchier, alias Fanyarka, alias Mézalmácska... Meglehetősen nagy kerülővel, de megérkezett egy a kertünkbe is.

Történt vala, hogy másik nagy kedvenc kertblogunkban, JuhMeli EgyxCseppKertjében az egyik bejegyzésben feltűnt a fent nevezett Fanyarka. Rögvest rá is kommenteltem, hogy lám a régi Eszter féle fanyarka-cikksorozat milyen érdekes és hasznos olvasmány. Innen kerekedett a most elmesélt történet is.

Virágos Húsvét

Tavaly azon viccelődtünk, hogy fehér Húsvétunk nemigen volt még. Idén ennek az ellenkezője az igaz, gyakorlatilag a napokban már nyílik az orgona, kora májusi virágok nyílnak együtt az áprilisiakkal. De most mégsem ezekről lesz szó, hanem az újjászületés kapcsán egy kis fácskáról.

Történetünk tavaly őszre vezethető vissza. Emmával ovódába menet egy szakaszon egy olyan utcában megyünk általában amit Csörgőfák (Koelreuteria paniculata) szegélyeznek. Értelemszerűen feltűnt neki is a jópofa zacskóba csomagolt termése, így muszáj volt szedni egy jókora adagot. A kis kemény magok jópofa játékok is, bár figyelni kell, mert nem ehető, így nem minden gyereknek adható oda.

Kockás liliom

Régóta kedvenceim között van ez a gyönyörű növény. A természetben élő példányai már a már nagyon megritkultak, így szigorú védettséget élvez a Kockás liliom (Fritillaria Meleagris).

A közelünkben van — azaz most már gyakorlatilag csak volt, hiszejn az év végével ez az áruházlánc kivonul Magyarországról — egy BricoStore üzlet. Itt is sokféle növényt lehetett beszerezni, általában igyekeztük is elkerülni ezeket a polcokat, mert elég veszélyesek a pénztárcára nézve. A bezárás előtt azért még benéztünk, és ennek a tasak Kockás liliomnak nem tudtunk ellenállni.

A növény egyébkén mocsaras, patakpartos környékeken él eredetiben, erdők lombjának árnyékában leginkább tőzeges talajokon. A nedves környezetet leszámítva a környékünkön lehet neki megfelelő helyet találni, különösképpen hogy állítólag sokfelé megél az átlagos kiskerti körülmények között is. Így a tervünk az lett, hogy a majdani tómeder közelében, esetleg a vízpartra ültetjük majd őket. Tekintettel arra, hogy a tó még nincs teljesen kialakítva, így a széleinél komolyabb munkálatokkal is bolygatjuk a talajt. Ezért a hagymák egy nagyobb ládába lettek beültetve.

Hullámpapírból csináltam egy U-alakú "kiemelővályút", hogy a növényeket csoportokban egyben tudjam majd kiemelni, különösebb gyökérbolygatás nélkül. Abban reménykedem titkon, hogy jövőre már rendeződik a kiszemelt élőhelyük, és áttelepíthetem őket.

Száraz tónak nedves partján...

...barna béka kuruttyol. Ma újabb növények költöztek a sziklakertbe, és az ültetés közben az egyik mohapárna alatt lapuló kő megmozdult.

A száraz tómeder mellett közvetlenül egy mohapárna széle alatt volt a gyanús mocorgás. Gyorsan riasztottam a családot, hogy látnivaló van, így a moha alatt lapuló Barna varangy (Bufo bufo) nemsokára három kíváncsi humanoid és egy fényképezőgép társaságában találta magát.

A varanggyal szúnyog és egyéb kártevőfogyasztási egyezményt kötöttünk. A félreértések elkerülése végett a varangy vállalta az ízeltlábúak ízlelését, mi pedig felajánlottuk a számára, hogy ha majd egyszer valamikor víz is lesz a tóban, akkor beköltözhet oda. Csókot egyik hölgytől sem kapott.

Azért a félbemaradt növényültetést befejeztem, álljon is még pár kép itt a frissen betelepített flóráról is.

Ugye, kedves Olvasók ezek a részletek már kezdenek hasonlítani egy sziklakertre? :)

Piacon jártunk

Szombat délelőtt a szentendrei piacon jártunk. Amint az várható is volt, nem jöttünk üres kézzel haza... :)

Három okból mentünk piacolni: egyrészt úgy döntöttünk, hogy a múltkori kudarc után mégis megnézzük mit szól a paradicsom a kertünk mostoha fényviszonyaihoz, másrészt szerettünk volna a fűszerkertet rehabilitálni az őszi fatámadás után, harmadrészt ha vannak, néhány sziklakerti növényt is hozni.

A fűszernövények, és a sziklakert új lakói

Phlox vagy nem phlox?
Ez itt a kérdés...

Mint az a fenti képeken is látszik voltak sziklakertiek is, igazából az önuralmamra komoly szükség volt a vásárláskor. Így is kicsit korainak érzem a növénytelepítést, de hát lehet ezeknek ellenállni?

Nézzük elsőként a sziklakerti szerzeményeket. Ezt a növényt Phloxnak mondta az eladó, én picit kételkedtem benne, most már kevésbé. Emlékeimben ui. ennek a virágnak sokkal mélyebben bevágottak a szirmai, de aztán a neten rákeresve a képekre a Phloxok olyan változatosak, hogy ez a különbség végeredményben simán belefér. Csak most veszem észre a bejegyzés írása közben, hogy ha jól látom a kép közepe felé az egyik virágán csak négy sziromlevele van.

Sikerült többféle kőtörőfüvet is találnom, szerintem egész szépeket. Az egyik hosszú szár végén hozza a csodás, különféle tónusú rózsaszín virágait, a másik a levélpárnával egy szinten növeszti a mélyvöröseket. Ezek is igencsak változatos növények.

A hosszú szárút kiültettem egy sziklanyiladékba, mögötte nagyobb kövek alkotnak falat. Így talán a szél sem tesz olyan könnyen kárt benne. Már most úgy érzem, hogy beleszerettem ezekbe a virágokba!

Időközben az áruházi leértékelt, és ugyancsak meggyötört állapotú kőtörőfüvek is felfrissültek, és kivirágzottak. Azok megint teljesen más kinézetűek, de a háromágú villás levélkéik elárulják a rokonságot. Jó lenne kiderítani, hogy melyik milyen fajta pontosabban. Ugyan az új növényekről szól elsősorban ez a bejegyzés, de mégis talán megbocsájtható egy kis kitérő az áruházi eredetű kőtörőfüvek virágzásáról.

A mi sziklakertünk nem egy gigantikus méretű, így vélhetően a Madárbirs idétlenül nagy termetű növény lenne a kövek között. De úgy gondoltam jól mutatna a sziklakert peremvidékén, mintegy átkötésként a kerítés mellett álldogáló gyertyánok felé. Ráadásként ősszel is élénk vöröses színeket tud produkálni — így végül hoztam ebből a növényből is egyet. Ha jól látom nemsokára virágzani is fog, mindenesetre kis bimbókkal van telehintve minden ága.

Még nem került kiültetésre, mert a tervezett élőhelyén még túrom a földet a filagóriához, de szerintem bírja még a cserépben pár napig. Ha mégsem, akkor legfeljebb átteszem majd egy nagyobb edénybe.

Végül egy kövirózsa is bekerült a kosárba, és felköltözött a hegyre. A korábbi szüleimtől hozott kövirózsákat akartam vele pótolni, de örömmel vettem észre, hogy a már elfagyottnak hitt növények megéledtek. Teljesen lila színük volt eddig, de most már csak a levélcsúcsuk hegye olyan, szépen visszazöldültek. Mindenesetre az új adag is kényelmesen elfér, így végülis nem bántam meg.

A fűszerkert újraalapozása céljából a tűzrakóhely közelébe telepítettünk rozmaringot, levendulát, és mentát. Nagyon kellemes illat töltötte be tőlük a levegőt, már csak ezért is megérte a beszerzésük....

Hajtatott jácint és Hosta Sieboldiana gyökérzete

Az előző bejegyzésben emlegettem két új növényt, amely egyenlőre cserepekbe került, hogy kivárjam az ültetéssel az igazi tavaszt.

Ha már egyszer szétszedtem a növénykéket dokumentáltam is a gyökérzetüket. Elsőként a hajtatott jácintot lapogattam ki a kis rózsaszín műanyagból. Nagyon szépen fejlett gyökerei voltak, teljesen kitöltötte az edényt. Nem sokkal nagyobb az új helye: most egy 9cm-es kerek műanyag cserépbe került. Szerintem tavaszig mindenképp elég lesz neki a hely, utána pedig megy a kertbe. Nemsokára virágozni is fog, már látni a levelek között megbújó bimbókat.

A Hosta érdekesebb volt, hiszen eleve szokatlan módon volt becsomagolva. Egy alul lyukacsos, átlátszó műanyag dobozban volt egy fóliába tekert növény. Hatalmas gyökere volt és két zöld hajtása. A gyökeret feltekerve csomagolták össze pár marék alig nedves kávébarna tőzegszerű anyaggal. A gyökerek kiegyenesítve 15–20 cm hosszúak is lehetnek, sajnos nem jutott eszembe lemérni. Mindenesetre bíztatóan néz ki, inkább attól tartok, hogy ha már eleve ilyen nagy, akkor mit fog szólni a szűk edényhez, és később hogy bírja majd a kertben az erősen köves, kötött talajt?

Hosta Sieboldiana Funkie

Átültetések

Szeptemberben több növényt is át kellett telepítsek a kerten belül. Részben praktikus okokból, részben pedig kárelhárítási célból.

Ribizlibokor októberben

Elsőként a gyümölcsbokrainkat költöztettem, még a kellemes nyárias időben. Ennek a költözésnek volt az oka, hogy igen lassan növekedtek, és láthatóan csak tengődtek a kerítés mellett. Gyanítom túl sok volt nekik az árnyék. Ezt onnan is gondolom, hogy egy ribizlit 2 évvel később ültettünk el, de naposabb részre, és bizony látványosan szebben fejlődött. Így az egész társaságot kiültettem őket egy relatíve napos területre. Egész könnyen ki tudtam ásni a ribizli és egres bokrokat, tekintve hogy az ültetéskor már kőmentesítve lett a régi élőhelyük. Az új is könnyen csákányozható volt, "hála" a szárazságnak. Még 40-50cm mélyen is csak nagyon finom por volt, azaz teljesen kiszáradt a föld. Ültetés előtt jól belocsoltam a gödröket, de meglepő módon alig nyelte a vizet, szinte gurultak a cseppek a por felületén!

A fűszerkertet is akartuk hosszabb távon költözttetni, mert a mosatni helyén más terveink vannak, kicsit elhamarkodottan kerültek beültetésre. Ez még nem volt ugyan esedékes, de amikor egyik nap hazaértünk, a fűszerkert és a díszcsorbák helyén 40 mázsa fa alkotott csinos kupacot. Ugyan nem voltunk otthon, de lerakodták a tüzelőt — jó közel a házhoz, ami persze egyrészt előny, valamint másrészt. Így "kisebb" talicskázás után napvilágra került két bokor meggyötört levendula, amelyek rögvest költöztek is új helyükre. A lestyán tőből leszakadt, talán újrahajt majd, mindenesetre nem bolygatjuk egyenlőre. Amit ez már túlélt ahoz képest ez a kis fatámadás pihe dolog. :) A curry, rozmaring, citromfű jó eséllyel túlélte, de még a régi helyükön vannak. Ki kell még találni hogy is lesz ez a fűszerkert, és akkor ezek is mehetnek.

A díszcsorbákat kicsit később mentettük meg, azok jórészt túlélték a farakást. Egyrészt mert a fűszerkert szélén sorakoztak, így általában a fát is átdobálták felettük, másrészt meg már elvirágoztak. Amikor elültettük picike, centiméteres hagymái voltak, most magam is meglepődtem mennyire megnőttek. Legalább kétszer akkorák lettek, de több példány háromszoros méretű volt, és kicsi sarjhagymákat is felfedezni véltem. Eddig szép sorban voltak ültetve, most a sziklakert mellett kerültek elhelyezésre, kisebb csoportokba szervezve — valószínűleg a hosszú, nyúlánk növények így mutatósabbak lesznek. Nem találtam meg mindet, talán majd tavasszal...

Az első tavaszi hétvége

A hétvégén nagyszerű idő volt, meglátogatott minket a Tavasztündér is — természetes hát, hogy kiszabadultunk a kertbe.

A reggeli szemle alapján a turkesztáni szil sövény még nem indult meg. Legalábbis odakint a természetben — a szobában ellenben igen. Ugyanis a telepítés utáni visszavágáskor leeső darabokat vízbe tettük, és ezek már két nap után ki is zöldültek.

A szileket jó alaposan meglocsoltuk, és kicsit növelve is lett az ágyásuk. A 15-én visszamaradt pár darabot még hozzáültettük a sövényhez az ágyás meghosszabbításával. Most már lényegesen könnyebben ment az ásás, úgy néz ki az elmúlt napok időjárásának hála kiengedett a talaj.

21-én rendezgettük a palántázásra kerülő növényeket, amikor eszünkbe jutott, hogy még az egyik nagy havazás előtt a ház előtt maradt két bokor: egy fehér ribizli, és egy vörös köszméte. A két bokrocskát teljesen ellepte a hó, de szerencsére semmi bajuk nem lett, szépen kihajtottak a műanyag cserepükben.

Így hát csákányt ragadtunk, és a többi három gyümölcsbokor szomszédságában bekerültek a helyükre. Korábban már írtuk, hogy mifelénk az ásót csákánynak hívják. Ezt illusztrálja, hogy a két bokor elásása közben az itt látható nagyobbacska sziklát, és még ezen kívül négy lúdtojás méretű kődarabot kellett kibányászni a földből. Úgy látszik sziklakert építéséhez nem kell követ vennünk, elég csak ültetni valamit.

A krókuszok még mindig nem nyíltak ki, igaz tavaly is csak áprilisban virágoztak. A kökörcsinek is csak éppen elkezdtek kibújni. Így virág még nincs, meleg tavaszi idő azonban hála az égnek már igen!

Turkesztáni szil: elültetve

A hosszú hétvégén jó is volt az idő meg nem is. Részben jó, mert olvadt, és sütött a nap is, részben meg rossz, mert viharos szél tette elviselhetetlenné a kerti munkálkodást.

Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy a turkesztáni szil ültetését nem halasztjuk tovább. Március 15-én nekiláttunk a telepítésnek. A föld nagyon erősen át volt fagyva, így elég keserves volt az árok ásása. Szerencsére volt földünk, így egy kis talajlazítás után ráhordással megsegítve a sövény elültetésre került. Az ágyás ideiglenes szegélyeként egy sor lyukacsos tégla került lefektetésre, majd a még gyakori fagyok ellen védelemül vastagon ráhordtunk félig elkomposztálódott tölgyfalevél réteget.

A telepítési leírás szerint tavaszi ültetéskor rögtön drasztikusan vissza is kell vágni a növényeket, kb. 10 cm magasan a föld felett. Megtettük, így most kíváncsian várjuk a fejleményeket: kizöldül-e a csodasövény vagy sem?

Tavaszi kankalin

A délutáni kertbejáró sétánkkor vettük észre az idei első kankalint a kert északi lejtős részén, ahogy kezd előbújni a levéltakaró alól. A szobában tartott pár gyertyán-ágacska is szépen kizöldült — jóval előrébb járnánk már ha nem lenne ez az állandóan visszatérő havazás.

Az éjjel gyönyörű szép tiszta égbolt volt, így ennek a függvényében a ma reggeli sövény-vizit eredménye elég meglepő volt: a frissen esett hóból még éppen kiálló kis pálcikák szépen sorjáztak a támfal pereménél...

Itt a tavasz!

Kellemes langyos idővel köszöntött be március, így kertünk története is elkezdődhet. Március elején megterveztük a kert funkcionális felosztását, és a kultúrkert ötleteinek részletesebb kidolgozását.

Az első növény ami kikerült a kertbe, az egy kb. 1 méter magas kaukázusi jegenyefenyő volt. Még karácsony előtt vettük, mondván egy a kertben cseperedő fenyőcske jó lesz a későbbiekben is karácsonyfának. Decemberben kőkeményre fagyott a talaj, így csak idén év elején kerülhetett beültetésre egy nagyobbacska ládába. A későbbiekben kiültetjük majd a szabadba, ha megtaláltuk az ideális helyét, addig a teraszon köszönti a hozzánk érkezőket.

Az előkert tölgyfái novemberben

Az előkert — azaz a ház és az utca közötti — területét hatalmas tölgyfák, és egy juhar uralja. Ilyen szép, fenséges öreg fákhoz bűn lenne hozzányúlni, így meg sem fordult a fejünkben komoly átalakítás. Annyira a szívünkhöz nőtt, hogy gyakorlatilag csak pár belógó ág szanálására, és egy majdani utacska kialakítására gondoltunk itt — végülis keveseknek van saját erdő a kertjében. :)

A ház mögötti területet háromfelé osztottuk: egy ún. kultúrkertre, ami egyfajta pihenőterület, emberi élettér lenne. Mögötte egy védett zóna lesz a madaraknak és a csillagászati mániánk kiélése céljára, végül egy kisebb konyhakert jellegű terület haszonnövényekkel.

Elsőként négy bokor került elültetésre a konyhakertben: egy piros és egy feketeribizli, egy köszméte valamint egy málnabokor. Az első virágágyást is kijelöltük a kultúrkertben, egy részét sikerült kitisztítani, és beültetni egy kicsi részét. Gyaníthatóan a földbe került téltemető az idén már nem fog kibújni, de jövőre ezek a helyes kis sárga virágok jelezhetik majd a tavasz eljövetelét...