Sárga tavaszhírnök (Eranthis hyemalis)

Sejtelmeskedtem itt a múltkori nagy lila porolásban, hogy sárga folt így, meg úgy. Valamint amúgy. Persze régi olvasóink rögvest rájöttek, hogy temetni jöttünk a telet. Így hát következzen az idei, ezúttal színesebb téltemető bejegyzés.

A történet sok évvel ezelőttre vezethető vissza, amikoris egy természetfotós tanfolyamon alaposabban is megismerhettem a Téltemetőt, mint a tél végi első virágok egyikét. Mondhatni szerelem volt első látásra, így amikor kiköltöztünk az egyik első növény volt ami kiültetésre került. Nagy reményeim voltak, mert az élőhelye eléggé hasonlít a mi erdőszéli tereünkre. Aki már unja a visszaemlékezést kérem kattintson, és ugorjon a lényegre, de a friss olvasók kedvéért azért mégiscsak kutakodok egyet az elmúlt évek történései között, főleg mert a linkelt beszámolókban csak akadnak szép virágok is.

Téltemető?

Idén tavasszal is nagy reményekkel nézegettük a téltemetők helyét a kertben. Különösen, hogy tavaly egy újabb adag betelepítésével kísérleteztünk. Érdemes fellapozni Kata nagyszerű összefoglalóját erről a kedves virágról, hiszen szakmai oldalról annál alaposabban bemutatni a növény történetét magunktól nem tudnánk.

A medve védelmében...

Ugye április van, a téltemető ilyenkor már a magjait is megérlelte normális esetben. Ehhez képest idén március közepén találtunk egy árva levelet a több évvel ezelőtti ültetésből. Ebből ugye eddig is össze-vissza ennyi volt, így ezen meg sem lepődtünk. A tavalyi ültetés kapcsán egy ideig reménykedtünk, aztán néhány napja Emese észrevett az egyik medvehagyma tövében egy pici zöld levelet. Igen, téltemető levél volt... :)

A helyszín a nagy gyertyán tövében van, ahol a medvehagymák megjelenése kapcsán húztuk el az avart teljesen, és kezdtük el nagyjából napi szinten locsolgatni a terepet. Még valamikor az ősszel rengeteg levelet húztam erre a területre, gondoltam utólag hogy ez is probléma lehetett a téltemetők számára. Bizonyára a szárazság sem használt nekik, így az éltető nedvesség, és a napfény íze megtette az együttes hatását.

Tegnap este vettük észre, hogy több gyanús kis zöld sziklevél dugta ki az orrát a föld alól. Persze hátrányban van a természet, minden növény próbálja behozni a lemaradásait, így sok minden igyekszik a föld felszíne fölé. Legalábbis kérdéses tehát, hogy a piciny növénykék a téltemetők-e vagy valami más? Tekintve hogy ezen a részen korábban zöld növény nem nagyon volt, én hajlok arra, hogy a várva-várt Eranthis Hyemalis-ok késnek majd másfél-két hónapot.

Ez a két kis növény vajon téltemető lesz-e, vagy sem? :)

Próbáltam összevetni a képeket Katáék blogján láthatóakkal, de persze mint az várható is volt sokra nem jutottam. Így most húsvét hétfőn Emma lányunk tojásokat keres, mi pedig közben az addigra talán felismerhetőbbé fejlődő téltemetőket hajkurásszuk majd. Kérdés mi lesz a hatása a hétfő hajnalra ígért –2°C-os fagyoknak...

Kora tavaszi csodák

Ma reggel még éppen csak ébredeztem, amikor megláttam ahogy a függönyön átszűrődő kora tavaszi napfény kirajzolta a cserepes jácint kontúrját. Talán nem meglepő, hogy azonnal nyúltam is a fényképezőgépért.

Az elmúlt napokban kellemes időjárás volt, így többször is kint voltunk a kertben és próbáltuk megtalálni a sziklakertbe az ősszel ültetett krókuszokat, téltemetőket. Nem jártunk sikerrel. Pénteken Emese észrevett a régi, szokásos ágyásban pár hajtást. Így krókusz nélkül bizonyára nem maradunk az idén sem, max. kicsit késik majd a virágzás.

Magamban már temettem a sziklakerti krókuszokat, mert ott nem volt olyan vastag lombtakaró rajtuk, lévén a szél állandóan lehordta onnan a leveleket. Aztán a téli időszakban többször elolvadt havat követő kőkemény hidegek miatt teljesen kőkemény lett a föld arrafelé.

Aztán elhúztam a függönyöket, és megrökönyödve néztem milyen mélykék az ég, mintha csak valami erőteljes polárszűrőn át néztem volna a tájat! Rögtön kikívánkoztam egy kis fotózásra, de ez egy ideig még technikai okok miatt váratott magára.

Eleinte csak sétálgattam a kertben, élveztem a langyos napsütést. A cseresznyefákon, gyertyánokon szép rügykezdemények dudorodtak már, a gyümölcsbokraink is a határon voltak.

Érdemes lesz idén fokozottan figyelni az öt gyümölcsbokorra, hiszen közülük három még tavaly ősszel került át erre a valamivel naposabb helyre a kerítés melletti árnyasabb területről. Úgy tűnt igen szerényen vegetáltak az elmúlt években. Az első növényeink voltak a kertben, így idejük már bőven lett volna megerősödni, főleg hogy ez az erdőszéli terep kimondottan kedvező a számukra. A köszméte még csak egy-két szemet termet azt is lelegelte valami helyettünk. A ribizlibokrokon eddig egy marék termésnél több egyik évben sem volt. Azért döntöttem végül tavaly az átültetésük mellett, mert úgy gondoltam esetleg a több napfény segít nekik a növekedésben.

A köszméte tüskéinek védelmében már egész komolyan kezdet kialakulni a majdani levelek helye, így úgy néz ki, hogy ezek szépen átvészelték a telet. A ribizliken még nem ennyire előrehaladott a rügyfakadás, de látszatra nincsenek elfagyva — bár nincs túl tapasztalt szemem az ilyesmihez.

Ugyancsak tavaly ősszel került át a fűszerkertből két még igencsak apró levendulabokor. Ezek a gyümölcsbokrokkal szemben, a majdani kerti út túlsó felén vannak. Picit megbolygattam a száraz leveleit és örömmel vettem észre, hogy mindkettőnek vannak friss zöld hajtásai is, a sok ezüstösre száradt tavalyi mellett. Így remélem terebélyesedni fognak az új helyükön is. Enyhén visszacsipkedtem, de még kicsik, így nem akartam túl drasztikusan megritkítani.

Alaposabban körülnéztem a sziklakertben is. Ez ugye még csak egy félkész terület, mert az ősszel túl sokat már nem volt értelme megcsinálni. Idén tavasszal egy tavat szeretnék a nagy szikla köré ásni, így jelenleg többek között ezen megy a technológiai agyalás.

Ez a Krókuszdomb egy részlete, első ránézésre elég kihalt.

A sziklakert egyik legnagyobb területű része a Krókuszdomb lenne. Ide tavaly sárga és háromszínű krókuszok sokasága került eldugdosásra, és pár téltemető is keveredett közéjük. Tegnap még semmi nyomuk nem volt itt a kis hagymásoknak, de ma délben négy pici hajtás már kidugta a fejét a földből. Reméljük, hogy a jövő hétig még több elő fog kerülni közülük, mert eddigi tapasztalataink szerint március végére már virágozni is szoktak.

A sziklák közé telepített mohák köszönik jól érzik magukat, szépen emelik a kis tokjaikat, érlelik benne a spórákat. A köveken meglepő módon már apró pókok szaladgálnak meglehetősen fürgén. A dolog azért érdekes, mert elképzelni nem tudom kit, mit eszik ilyenkor egy pók, amikor még egyetlen más ízeltlábú sem tűnik aktívnak. Reméljük nem hobbikertészeket eszik. :)

A téltemetőket is megpróbáltam megkeresni, egyenlőre nem jártam sikerrel. Talán túl sok is volt felettük az avar, így a levelek nagy részét finoman lehúzkodtam a fa körül, ahova beültettem őket. Hideg, nyirkos volt a talaj, talán így most picit több meleget kapnak, és ha szét nem fagytak akkor előcsalogatja őket a napsütés.

Itt vannak valahol a tavaly elültetett téltemetők.

No és ha ezt a bejegyzést a jácinttal kezdtem, itt az ideje, hogy legyen róla kép is, nem csak a fejlécben, meg rejtőzködő árnyalakként. Azt hiszem ha csak rajta múlna, menne már kifelé szívesen! :)

Téltemető újratöltve

Tavaly írtunk utoljára a Téltemetőről (Eranthis hyemalis), erről a kedves kis sárga tavaszhírnökről. Most ismét szezonja volt, lestük is rendületlenül, hogy a múlt évben megjelent levélke helyén az idén lesz-e virág vagy sem.

Emlékeztetőül: hosszabb ideig nem találtuk a nyomát sem a kicsit késve elültetett téltemetőknek, de tavaly mégis megjelent egyetlen egy zöld levélke. Akkor kisebb eszmecsere bontakozott ki arról, hogy mi is történhetett. Ennek kapcsán bloggertársunk Kata részletesen leírta a téltemető életfolyamatait — feltétlen érdemes elolvasni, nagyon hasznos, hiánypótló leírás!

Tavaly kb. másfél hét után a kis zöld levélke se szó, se beszéd eltűnt. Hogy visszahúzódott, vagy csak egy meztelencsiga legelte le, ezt már nem fogjuk megtudni. Idén így kiemelt figyelemmel lestem a helyét, hogy lesz-e virágzás. A végeredmény felemás lett.

Virágot sajnos idén sem láttunk, de a tavalyi helyétől 10-15 centiméterre idén is kibújt egy kicsike téltemető-levél. Nagyon apró, alig 3 cm magas. Természetesen vigyázunk rá, nehogy baja essen, de úgy néz ki téltemető virágot idén sem fogunk látni...

A téltemetőről (Eranthis hyemalis)

Március végén örömmel vettük észre, hogy a hosszú ideje szunnyadó téltemetők (Eranthis hyemalis) közül egy példány kibújt a föld fölé.

Az első észleléskor egy kis vöröses színű száracskája volt a növénynek, és a végén a fajra jellemző gallér-szerű levelek is zöldültek. Felvetődött bennünk, hogy fog-e vajon virágozni is?

Kata és Feró, blogunk olvasója szerint ha már levele van akkor nem fog idén nyílni, hiszen a leveleit a virágzás után növeszti. A virágot övező gallérlevelek azonban jellemzően ott vannak minden virágos képen, a sárga csészeleveleken alaposan túlnyúlva — így ez bajosan nőhet virágzás után. Felkeltette érdeklődésemet ez a téma és kicsit utánaolvasva az alábbiakat tudtam meg.

A megoldás ott lehet, ami a legtöbb leírásban szerepel: a növény virágával együtt van a gallérlevele, majd ezt követően a virágzás után jönnek elő a tőlevelei. Katáék szerintem erre gondolhattak, a mi példányunkon pedig még csak a gallérlevelek vannak meg, azok is csak 1-2 cm hosszúak.

Ha megnézzük az alábbi Bálint Gazda videót is, akkor azon is láthatóak a virágos példányoknál kisebb termetű, csak gallérlevelekkel bíró egyedek. Természetesen ezek is lehetnek éppen megfáradt egyedek — de ezt majd az idő eldönti.

Kata végül, mint itt alant jelezte is, megírta a saját tapasztalataival is kibővített téltemető élettörténetet, amit ezúton is köszönünk neki!

Ne temesd a téltemetőt!

Ennek a blognak az indulásakor egy félmondatban említettük, hogy elültettünk pár téltemetőt (Eranthis Hyemalis). Hozzá kell tenni, hogy ezt a növényt is ősszel kellett volna ültetni, de a már lejárt szavatosságú gumókat úgy gondoltuk amolyan lássuk Uram mire megyünk ketten! felkiáltással 2008. március elején mégis kiültettük.

Azóta a kert azon sarka élettelen volt, soha nem jelent meg semmi sem a téltemetőkből. Kicsit csalódottan könyveltük el tavaly, hogy a téltemetőket gyakorlatilag temethetjük. Tekintve, hogy a növény február-március között már virágozni szokott — így bizony már idén is lemondtunk róluk.

Hétvégén kis krókusz-fotózás céljából kimentem a kertbe, és egy feltűnő zöld növénykén akadt meg a szemem. Azt hittem, hogy rosszul látok, de nem, nem a vadászok mentek haza, hanem egy kb. 5 cm magas, virágtalan téltemető nyújtózkodott a kerítés mellett!

Emese két napja már kiszúrta, de nem is mert a téltemetőkre gondolni. Most ugye március vége van. Mifelénk általában csúszik a tavasz 2-3 hetet is akár a magasság miatt, de azért így is jó kérdés, hogy vajon suttyomban virágzott-e már az avar óvó leple alatt, vagy csak most fog kinyílni?

Akárhogy is van, vigyázó szemünket a téltemetőre is vetjünk innentől.

Itt a tavasz!

Kellemes langyos idővel köszöntött be március, így kertünk története is elkezdődhet. Március elején megterveztük a kert funkcionális felosztását, és a kultúrkert ötleteinek részletesebb kidolgozását.

Az első növény ami kikerült a kertbe, az egy kb. 1 méter magas kaukázusi jegenyefenyő volt. Még karácsony előtt vettük, mondván egy a kertben cseperedő fenyőcske jó lesz a későbbiekben is karácsonyfának. Decemberben kőkeményre fagyott a talaj, így csak idén év elején kerülhetett beültetésre egy nagyobbacska ládába. A későbbiekben kiültetjük majd a szabadba, ha megtaláltuk az ideális helyét, addig a teraszon köszönti a hozzánk érkezőket.

Az előkert tölgyfái novemberben

Az előkert — azaz a ház és az utca közötti — területét hatalmas tölgyfák, és egy juhar uralja. Ilyen szép, fenséges öreg fákhoz bűn lenne hozzányúlni, így meg sem fordult a fejünkben komoly átalakítás. Annyira a szívünkhöz nőtt, hogy gyakorlatilag csak pár belógó ág szanálására, és egy majdani utacska kialakítására gondoltunk itt — végülis keveseknek van saját erdő a kertjében. :)

A ház mögötti területet háromfelé osztottuk: egy ún. kultúrkertre, ami egyfajta pihenőterület, emberi élettér lenne. Mögötte egy védett zóna lesz a madaraknak és a csillagászati mániánk kiélése céljára, végül egy kisebb konyhakert jellegű terület haszonnövényekkel.

Elsőként négy bokor került elültetésre a konyhakertben: egy piros és egy feketeribizli, egy köszméte valamint egy málnabokor. Az első virágágyást is kijelöltük a kultúrkertben, egy részét sikerült kitisztítani, és beültetni egy kicsi részét. Gyaníthatóan a földbe került téltemető az idén már nem fog kibújni, de jövőre ezek a helyes kis sárga virágok jelezhetik majd a tavasz eljövetelét...