Kora tavaszi csodák

Ma reggel még éppen csak ébredeztem, amikor megláttam ahogy a függönyön átszűrődő kora tavaszi napfény kirajzolta a cserepes jácint kontúrját. Talán nem meglepő, hogy azonnal nyúltam is a fényképezőgépért.

Az elmúlt napokban kellemes időjárás volt, így többször is kint voltunk a kertben és próbáltuk megtalálni a sziklakertbe az ősszel ültetett krókuszokat, téltemetőket. Nem jártunk sikerrel. Pénteken Emese észrevett a régi, szokásos ágyásban pár hajtást. Így krókusz nélkül bizonyára nem maradunk az idén sem, max. kicsit késik majd a virágzás.

Magamban már temettem a sziklakerti krókuszokat, mert ott nem volt olyan vastag lombtakaró rajtuk, lévén a szél állandóan lehordta onnan a leveleket. Aztán a téli időszakban többször elolvadt havat követő kőkemény hidegek miatt teljesen kőkemény lett a föld arrafelé.

Aztán elhúztam a függönyöket, és megrökönyödve néztem milyen mélykék az ég, mintha csak valami erőteljes polárszűrőn át néztem volna a tájat! Rögtön kikívánkoztam egy kis fotózásra, de ez egy ideig még technikai okok miatt váratott magára.

Eleinte csak sétálgattam a kertben, élveztem a langyos napsütést. A cseresznyefákon, gyertyánokon szép rügykezdemények dudorodtak már, a gyümölcsbokraink is a határon voltak.

Érdemes lesz idén fokozottan figyelni az öt gyümölcsbokorra, hiszen közülük három még tavaly ősszel került át erre a valamivel naposabb helyre a kerítés melletti árnyasabb területről. Úgy tűnt igen szerényen vegetáltak az elmúlt években. Az első növényeink voltak a kertben, így idejük már bőven lett volna megerősödni, főleg hogy ez az erdőszéli terep kimondottan kedvező a számukra. A köszméte még csak egy-két szemet termet azt is lelegelte valami helyettünk. A ribizlibokrokon eddig egy marék termésnél több egyik évben sem volt. Azért döntöttem végül tavaly az átültetésük mellett, mert úgy gondoltam esetleg a több napfény segít nekik a növekedésben.

A köszméte tüskéinek védelmében már egész komolyan kezdet kialakulni a majdani levelek helye, így úgy néz ki, hogy ezek szépen átvészelték a telet. A ribizliken még nem ennyire előrehaladott a rügyfakadás, de látszatra nincsenek elfagyva — bár nincs túl tapasztalt szemem az ilyesmihez.

Ugyancsak tavaly ősszel került át a fűszerkertből két még igencsak apró levendulabokor. Ezek a gyümölcsbokrokkal szemben, a majdani kerti út túlsó felén vannak. Picit megbolygattam a száraz leveleit és örömmel vettem észre, hogy mindkettőnek vannak friss zöld hajtásai is, a sok ezüstösre száradt tavalyi mellett. Így remélem terebélyesedni fognak az új helyükön is. Enyhén visszacsipkedtem, de még kicsik, így nem akartam túl drasztikusan megritkítani.

Alaposabban körülnéztem a sziklakertben is. Ez ugye még csak egy félkész terület, mert az ősszel túl sokat már nem volt értelme megcsinálni. Idén tavasszal egy tavat szeretnék a nagy szikla köré ásni, így jelenleg többek között ezen megy a technológiai agyalás.

Ez a Krókuszdomb egy részlete, első ránézésre elég kihalt.

A sziklakert egyik legnagyobb területű része a Krókuszdomb lenne. Ide tavaly sárga és háromszínű krókuszok sokasága került eldugdosásra, és pár téltemető is keveredett közéjük. Tegnap még semmi nyomuk nem volt itt a kis hagymásoknak, de ma délben négy pici hajtás már kidugta a fejét a földből. Reméljük, hogy a jövő hétig még több elő fog kerülni közülük, mert eddigi tapasztalataink szerint március végére már virágozni is szoktak.

A sziklák közé telepített mohák köszönik jól érzik magukat, szépen emelik a kis tokjaikat, érlelik benne a spórákat. A köveken meglepő módon már apró pókok szaladgálnak meglehetősen fürgén. A dolog azért érdekes, mert elképzelni nem tudom kit, mit eszik ilyenkor egy pók, amikor még egyetlen más ízeltlábú sem tűnik aktívnak. Reméljük nem hobbikertészeket eszik. :)

A téltemetőket is megpróbáltam megkeresni, egyenlőre nem jártam sikerrel. Talán túl sok is volt felettük az avar, így a levelek nagy részét finoman lehúzkodtam a fa körül, ahova beültettem őket. Hideg, nyirkos volt a talaj, talán így most picit több meleget kapnak, és ha szét nem fagytak akkor előcsalogatja őket a napsütés.

Itt vannak valahol a tavaly elültetett téltemetők.

No és ha ezt a bejegyzést a jácinttal kezdtem, itt az ideje, hogy legyen róla kép is, nem csak a fejlécben, meg rejtőzködő árnyalakként. Azt hiszem ha csak rajta múlna, menne már kifelé szívesen! :)

Gyümölcsbokrok

A köszméte- és ribizli bokrok is kizöldültek.

Örömmel vettük észre, hogy a kertbe már általunk ültetett gyümölcsbokrok leveleket hajtottak. A két hete elültetett két új bokor is láthatóan jól érzi magát.

Az első tavaszi hétvége

A hétvégén nagyszerű idő volt, meglátogatott minket a Tavasztündér is — természetes hát, hogy kiszabadultunk a kertbe.

A reggeli szemle alapján a turkesztáni szil sövény még nem indult meg. Legalábbis odakint a természetben — a szobában ellenben igen. Ugyanis a telepítés utáni visszavágáskor leeső darabokat vízbe tettük, és ezek már két nap után ki is zöldültek.

A szileket jó alaposan meglocsoltuk, és kicsit növelve is lett az ágyásuk. A 15-én visszamaradt pár darabot még hozzáültettük a sövényhez az ágyás meghosszabbításával. Most már lényegesen könnyebben ment az ásás, úgy néz ki az elmúlt napok időjárásának hála kiengedett a talaj.

21-én rendezgettük a palántázásra kerülő növényeket, amikor eszünkbe jutott, hogy még az egyik nagy havazás előtt a ház előtt maradt két bokor: egy fehér ribizli, és egy vörös köszméte. A két bokrocskát teljesen ellepte a hó, de szerencsére semmi bajuk nem lett, szépen kihajtottak a műanyag cserepükben.

Így hát csákányt ragadtunk, és a többi három gyümölcsbokor szomszédságában bekerültek a helyükre. Korábban már írtuk, hogy mifelénk az ásót csákánynak hívják. Ezt illusztrálja, hogy a két bokor elásása közben az itt látható nagyobbacska sziklát, és még ezen kívül négy lúdtojás méretű kődarabot kellett kibányászni a földből. Úgy látszik sziklakert építéséhez nem kell követ vennünk, elég csak ültetni valamit.

A krókuszok még mindig nem nyíltak ki, igaz tavaly is csak áprilisban virágoztak. A kökörcsinek is csak éppen elkezdtek kibújni. Így virág még nincs, meleg tavaszi idő azonban hála az égnek már igen!

Tavaszi virágok

Hétfő este is kellemes tavaszi időjárás volt, a hó tovább olvadt, így újabb felfedezéseket tettünk a kertben.

A kökörcsinek még rejtőzködnek, a köszméte bokrok erősen rügyeznek, a ribizli még nem mutat életjelet. A kerítés tövében bújnak a nárciszok, és 8-10 szál krókusz is áttörte az őszi lombréteget. Így ha nem lesz nagyon erős a tél ismételt támadása — a hétvégére jósolnak akár havazást is — napokon belül megjelenhetnek az első virágok is a kertben.

krókuszok, nárcisz, köszméte

A szamócák is szép zöld levelekkel kerültek elő a hóból, és találtunk még egy kóbor tiszafát is, ami az egyik tölgyfa tövében telepedett meg. Ezt idővel érdemes lenne átültetni valahová.

Itt a tavasz!

Kellemes langyos idővel köszöntött be március, így kertünk története is elkezdődhet. Március elején megterveztük a kert funkcionális felosztását, és a kultúrkert ötleteinek részletesebb kidolgozását.

Az első növény ami kikerült a kertbe, az egy kb. 1 méter magas kaukázusi jegenyefenyő volt. Még karácsony előtt vettük, mondván egy a kertben cseperedő fenyőcske jó lesz a későbbiekben is karácsonyfának. Decemberben kőkeményre fagyott a talaj, így csak idén év elején kerülhetett beültetésre egy nagyobbacska ládába. A későbbiekben kiültetjük majd a szabadba, ha megtaláltuk az ideális helyét, addig a teraszon köszönti a hozzánk érkezőket.

Az előkert tölgyfái novemberben

Az előkert — azaz a ház és az utca közötti — területét hatalmas tölgyfák, és egy juhar uralja. Ilyen szép, fenséges öreg fákhoz bűn lenne hozzányúlni, így meg sem fordult a fejünkben komoly átalakítás. Annyira a szívünkhöz nőtt, hogy gyakorlatilag csak pár belógó ág szanálására, és egy majdani utacska kialakítására gondoltunk itt — végülis keveseknek van saját erdő a kertjében. :)

A ház mögötti területet háromfelé osztottuk: egy ún. kultúrkertre, ami egyfajta pihenőterület, emberi élettér lenne. Mögötte egy védett zóna lesz a madaraknak és a csillagászati mániánk kiélése céljára, végül egy kisebb konyhakert jellegű terület haszonnövényekkel.

Elsőként négy bokor került elültetésre a konyhakertben: egy piros és egy feketeribizli, egy köszméte valamint egy málnabokor. Az első virágágyást is kijelöltük a kultúrkertben, egy részét sikerült kitisztítani, és beültetni egy kicsi részét. Gyaníthatóan a földbe került téltemető az idén már nem fog kibújni, de jövőre ezek a helyes kis sárga virágok jelezhetik majd a tavasz eljövetelét...