Hajtatott jácint és Hosta Sieboldiana gyökérzete

Az előző bejegyzésben emlegettem két új növényt, amely egyenlőre cserepekbe került, hogy kivárjam az ültetéssel az igazi tavaszt.

Ha már egyszer szétszedtem a növénykéket dokumentáltam is a gyökérzetüket. Elsőként a hajtatott jácintot lapogattam ki a kis rózsaszín műanyagból. Nagyon szépen fejlett gyökerei voltak, teljesen kitöltötte az edényt. Nem sokkal nagyobb az új helye: most egy 9cm-es kerek műanyag cserépbe került. Szerintem tavaszig mindenképp elég lesz neki a hely, utána pedig megy a kertbe. Nemsokára virágozni is fog, már látni a levelek között megbújó bimbókat.

A Hosta érdekesebb volt, hiszen eleve szokatlan módon volt becsomagolva. Egy alul lyukacsos, átlátszó műanyag dobozban volt egy fóliába tekert növény. Hatalmas gyökere volt és két zöld hajtása. A gyökeret feltekerve csomagolták össze pár marék alig nedves kávébarna tőzegszerű anyaggal. A gyökerek kiegyenesítve 15–20 cm hosszúak is lehetnek, sajnos nem jutott eszembe lemérni. Mindenesetre bíztatóan néz ki, inkább attól tartok, hogy ha már eleve ilyen nagy, akkor mit fog szólni a szűk edényhez, és később hogy bírja majd a kertben az erősen köves, kötött talajt?

Hosta Sieboldiana Funkie

Új jövevények

Gyönyörű, tél végi hangulatú hétvége van ma. Az egész kert úszik a napfényben, a hó szikrázik, az ég kék, az eresz csepereg. A környék hóemberépítő gyerekek nevetésétől hangos...

Készítettem pár képet a kertben is, meg a közvetlen környékünkön is. Délelőtt voltunk egy nagyobb dömörkapui szánkótúrán is Emmával, ezekről majd egy-két képet egy külön bejegyzésben még közreadok itt — most azonban koncentráljunk kertünk két újdonsült lakójára.

Még tegnap találkoztunk két növénykével egy bevásárlás során, és nem volt szívünk ötthagyni őket. Az egyik egy olcsókategóriás hajtatott jácint, valószínűleg rózsaszínű. A másik egy hosta, egyészen pontosan Hosta Sieboldiana Funkie lenne. Előbbi egy icipici cserépben nyomorog, utóbbi pedig dobozos kivitelű.

Úgy gondolnám, hogy hó alá kiültetni nem feltétlen lenne szerencsés az új jövevényeket. Már csak azért sem, mert a föld bizonyára még csontkemény, hiába olvad rajta a hó. Ugyanis két hétig gyakorlatilag hótakaró nélkül volt hajnalonta akár –18°C is. Utána száraz porhó esett, olyan 20 cm vastagon, de a hideg maradt. Volt olyan nap amikor napközben se jött –12°C fölé a hőmérséklet! Aztán tegnap jött még újabb 10 centi friss hó, de ez már tapadós, nedves volt — délután pedig elértük a fagypontot. Most szombat déltájban +4°C meleg, finom télvégi idő van.

Sokfelé olvastam már a hostákról, hogy mennyire jól érzik magukat az árnyékos kertekben is, ezért régen terveztem, hogy betelepítek párat. Most hogy így megláttuk a polcon, úgy gondoltuk Emesével, hogy tegyünk egy próbát. Sajnos csak később kezdtünk el gondolkozni azon, hogy lehet nem ez az időszak a leginkább alkalmas a növényeknek a kitelepedésre. A hosta leírása nagyon szűkszavú, azt emelik csak ki erőteljesen, hogy miután megvettük mielőbb ültessük át. Ezért sem akarnám dobozban hagyni, bár az jó kérdés honnan tudja a növény, hogy már hazavittük? :)

Így úgy gondoltam, hogy első körben átköltöztetem a növénykéket nagyobb műanyag edénybe. Ezt követően egyenlőre a ház hűvös, de nem fagyos részein fognak lakni. Ha kienged a talaj, akkor földlabdástul, azaz a gyökereik ismételt bolygatása nélkül költöznek majd ki a kertbe.

Nárciszmentő akció

Emese kapott nőnapi cégajándékként hajtatott nárciszt. Szépek voltak és mivel amúgy is az egyik kedvenc virága, gondoltam megpróbálom áttelepíteni őket a kertbe.

Ha már egyszer szétbontottam a virágokat, rögvest dokumentáltam is, hogy mit találtam a cserépben. Az alábbiakban ezt a fotósorozatot láthatjátok majd.

Március 12-én reggel szép reggel volt. A három tő nárcisz mit sem sejtve napfürdőzött a napfényben, vetette az árnyékot. Egyetlen kerek 9 cm-es cserépbe voltak bezsúfolva, innen lettek kiszedve és átültetve.

Az áttelepítés sikere sokban azon múlik, hogy mennyire fejlettek a gyökerek. Enyhén megnedvesítettem a földjüket, majd szerencsére elég volt a műanyag edényt finoman meglapogatni, és a virágok kicsusszantak belőle. Gyakorlatilag mint a mellékelt képen is látható gyökérből nem volt hiány, sőt! Szinte teljesen kitöltötték már a rendelkezésre álló helyüket.

Ezután óvatosan szétválasztottam a három növénykét — így két nagyjából egyforma, és egy kisebb tövet kaptam. A gyökerek nagyon érzékenyek voltak, de sikerült úgy "kicsomózni" a gombolyagot, hogy csak minimális mennyiségű tört le belőle.

Mivel még fagyokat mondtak március első felében ezért első körben a három hagymát külön-külön nagyobb cserépbe költöztettem. Egy vakondtúrás földjével Emma lányom hathatós segítségével feltöltöttem 3db négyzetes 9cm-es cserepet. Ez a föld elég nedves volt, így Emmácska is kellően sáros lett, és a növényeknek is megfelelő nedvességet biztosított, tehát teljes volt a boldogság. A tetejére rászórtam még az előző cserépből a gyökerek közül kipergett eredeti talajt, majd egy jó napos helyre kerültek melegedni.

A legkisebb nárcisz kezdett lekókadni, de délutánra már teljesen összeszedte magát. Este visszaköltöztek a házba, a déli konyhaablakba. Itt elég fényt is kapnak, és a hőmérséklet is kiegyenlített. Mind a három láthatóan jól érzi magát, időközben szépen elvirágoztak.

Ha az időjárás is úgy akarja, hétvégén kitelepítem majd őket a kertbe — a gyökerük ismételt megbolygatása nélkül — a szabad ég alatt lakó társaikhoz. Utóbbiak még nem virágzoztak az idén, eddig csak a leveleik növekedtek rendületlenül...