Október-november fordulóján

Gyönyörű napfényes időjárás volt a hónapfordulón, csak az erős, csípős szél zavart néha.

Csodaszépek a napfényes reggelek. Amikor először az őszi színekben pompázó tölgyek tetején jelenik meg az aranyló napfény, majd gyorsan lekúszik a napfény.

Az előkert október 31-én reggel. A keleti horizont hegyei miatt az aljnövényzet nem kap kora reggeli napot.

Nemrég Kata blogjában olvastam érdekes dolgokat az őszi lombszíneződés kapcsán — érdemes elolvasni, és nem utolsósorban megnézni a szokás szerint gyönyörű fotókat. Néztem a Rhododendron lutheum gyönyörű lombszínét, és máris azon töprengtem, hogy vajon miért is ilyen érdekesen színeződik ez a kis bokor. Először ugyanis kívül zöld maradt, de a belső levelei szép aranysárgák lettek, aztán a külső zöld levelek fokozatosan narancsos-pirosas színt öltöttek. A Kata által írottakat összekapcsolva a növény árnyékkedvelő voltával azt hiszem lehet erre is logikus magyarázatot találni:
a belső levelek eleve kevesebb fényt kapnak, és eleve öregebbek is — így nem túl hatékonyak már ilyenkor. Valószínűleg ezekben kezd el először lebomlani a klorofill, így előtűnik a levelek sárga alapszíne. Közben azonban a hűvös idővel a rhododendronok feletti fák is intenzíven kezdik hullajtani a leveleiket, így több napfény jut le a cserjeszintre. Ezért a külső, fiatalabb levelek elkezdik a védő vörös szín felvételét — hiszen az eleve árnyékhoz szokott növények a fényre talán érzékenyebbek az átlagnál.

Labdarózsa felülnézetben...

...és egy őszi rügy a labrarózsán.

Az ellenben érdekes kérdés miért kezd az egyre hűvösebb időjárás ellenére intenzív rügyezésbe mindkét rhododendron és a labdarózsák is? A lombhullató esetleg az ősszel elkezdődő cukorraktározás miatt előlló többletenergiát használhatja fel ilyenkor, de vajon stratégiailag mit nyer ezzel a szűk hónapok előtt egy örökzöld változat?

A labdarózsa (Viburnum opulus 'Roseum') bokraink ellenben még inkább zöldek mintsem sárgák — holott ez a növény nekem az egészen élénkpiros őszi leveleiről volt eddig ismert. Mindenesetre ha lesz viráguk tavasszal, akkor már így is megérte ezeket beültetni az idén nyáron — bár szerintem még ezek a bokrok kicsik ehhez. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ez a növény több naphoz szokott, így a félárnyékos fekvésben nem kell neki a vörös védőszín. Ezekről a növényekről még nem beszéltem részletesebben, álljon hát itt végül pár mondat róluk is.

Még a nyár folyamán kerültek be a kertbe, ismételten Nóra szponzorálásával. Nála ugyanis szép nagy labdarózsa bokrok vannak a kerítésnél, és többször is megcsodáltam az őszi színpompáját. Idény nyáron Nóra hozott nekünk két kis fattyat, amit sikerült kiásni az ő bokrai tövéből. Ezek kerültek aztán a Rhododendron Lutheum közelében kipucolt területre, egy a hátsó kert felé induló kerti utacska két oldalára. Ha megnőnek, akkor egyfajta kaput képeznek majd a kert tavakon túli zónájába.

Ősz a kert déli részén...

Őszi színek

Lassan sárgásba, vörösesbe öltözik az erdő. Szombaton szép napos idő volt, így kisebb kerti sétát tettem...

Ilyenkor már 8 óra körül ér csak a Nap a környező hegyek fölé, és akkor pillanatok alatt szétárad a fény a fák között — gyönyörű, pillanatról-pillanatra változó fény-árnyék játékkal kápráztatva el aki kimerészkedik a kertbe.

Az elmúlt napokban csapadék is volt bőséggel, így azért a zöld sem maradt el. A mohák friss üde zöld foltjai is sokfelé vidítják a szemet, és persze vízcseppek csillogó gyöngyeit hordozzák a növények. Csak el ne rothadjanak a téltemetők, amiket nemrégiben ültettünk nagy tételben.

A színes fák nézegetik magukat a kerti tó víztükrében. A legerősebben sárgák természetesen a juharfélék, a som vörösesbarnás levelei napfényben izzanak, árnyékban inkább fakóvörösek, a tölgyek a zöldtől sárgán és barnán át sokféle színben pompáznak. A gyertyánok jellemzően világos sárgásak, bár idén rengeteg a barna termése is. Az igazi lombhullás még nem indult el, csak a szomszédban egy hársfa kopaszodott le jelentősen.

A cserjeszinten a labdarózsák még zöldek, bár híresen szép piros lombjuk van ősszel. Az illatos, de lombhullató Rhododendron lutheum viszont érdekesen színeződik: a belső, öregebb levelei már egészen citromsárgák, a külsők még inkább zöldek, igaz kicsit már itt is bronzosodik. Igazán gyönyörű, impozáns növény! A fajdbogyó is kimondottan tarkabarka leveleket mutat, holott elvileg örökzöld.

A tarka levelű árnyékliliom (Hosta sieboldiana) is gyönyörű aranysága lett, az amúgy világos levélperem viszont szürkésre fakult. Hasonló sárga színe van egyénként a gyönygvirágok levelének is, de azok 2 nap alatt hártyavékonyra bomlottak (csak az erezet maradt meg szinte belőle), és vasárnap délutánra már át lehetett látni rajta, és a léggömbvirág is élénksárga színű.

A sziklakertben a bakopa még mindig rendületlenül virágzik. Szeptemberben volt egy kis időszak amikor leállt, de aztán nekibuzdult, és még mindig gyönyörű. A verbéna nagyrészt elvirágzott, de mégis impozáns látvány az esti ellenfényben. (Az itt mellékelt képen a bakopa fehér virágai törik meg a sötétséget)

Ősz a kerti tóban

A békalencse is erősen megritkult a vízben, úgy tűnik a hidegre reagálva ez a növény egyre mélyebbre húzódik a felszín alá. A gyékények között is jelennek meg színes levelek, de még jellemzően zöldek, viszont az esti/reggeli fényben hihetetlen élénk színfoltot adnak. Ha kicsit jobban elsárgul, valószínűleg érdemes lesz "learatni" és felhasználni valamire.

A kagylótutajok és vízi jácintok még látszólag jól vannak, bár nem fagytűrőek. Úgy olvastam, a hidegben felhajtják a leveleiket, de még szépen kiterülve tűrik a vízfelszínen a viszontagságokat.

Tavirózsánk már eleve ősszel érkezett hozzánk, így nem sokat tudunk mit mondani róla. A levelei a víz felett erősen eltűnnek a többi növény mellett. Gondolom majd tavasszal foglal magának egy jelentősebb területet ez a növény is a vízfelszínből.

Úgy néz ki, hogy Csirió az erdei béka beköltözött a vízbe. Az elmúlt napokban többször is láttuk — igaz fényképezni nem mindig hagyta magát. Ennivalóban még nincs hiánya, számos kisebb-nagyobb roval még mindig járőrözik a víz felett.

Mivel ez a tó relatíve kis mélységű, a két aranyhalat Arankát és Aladárt a hónap elején beköltöztettük a házba. Több tavi növény társaságában zajlott le a legális migrációjuk, hiszen a kagylótutajokról, és a vízi jácintokról is úgy tudjuk nem viselnék el a téli időjárást. Halaink tehát úm. felköltöztek télire vidékről a városi panelba, ami nem maradt nyom nélkül az életükben. Komoly esélye van ugyanis, hogy nem ketten fognak visszaköltözni tavasszal a vízbe — de erről majd valamikor később mesélek...

Kockás liliom

Régóta kedvenceim között van ez a gyönyörű növény. A természetben élő példányai már a már nagyon megritkultak, így szigorú védettséget élvez a Kockás liliom (Fritillaria Meleagris).

A közelünkben van — azaz most már gyakorlatilag csak volt, hiszejn az év végével ez az áruházlánc kivonul Magyarországról — egy BricoStore üzlet. Itt is sokféle növényt lehetett beszerezni, általában igyekeztük is elkerülni ezeket a polcokat, mert elég veszélyesek a pénztárcára nézve. A bezárás előtt azért még benéztünk, és ennek a tasak Kockás liliomnak nem tudtunk ellenállni.

A növény egyébkén mocsaras, patakpartos környékeken él eredetiben, erdők lombjának árnyékában leginkább tőzeges talajokon. A nedves környezetet leszámítva a környékünkön lehet neki megfelelő helyet találni, különösképpen hogy állítólag sokfelé megél az átlagos kiskerti körülmények között is. Így a tervünk az lett, hogy a majdani tómeder közelében, esetleg a vízpartra ültetjük majd őket. Tekintettel arra, hogy a tó még nincs teljesen kialakítva, így a széleinél komolyabb munkálatokkal is bolygatjuk a talajt. Ezért a hagymák egy nagyobb ládába lettek beültetve.

Hullámpapírból csináltam egy U-alakú "kiemelővályút", hogy a növényeket csoportokban egyben tudjam majd kiemelni, különösebb gyökérbolygatás nélkül. Abban reménykedem titkon, hogy jövőre már rendeződik a kiszemelt élőhelyük, és áttelepíthetem őket.

Sziklakerti ősz

Ugyan november eleje van, de a sziklakert változatlanul gyönyörű. Az alábbiakban pár képes beszámoló következik, némi szöveges kommentárral kiegészítve.

Korábban említettem már, hogy a kőtörőfüvek párnája középen "kilyukadt". Nos, a párnák ismét teljesek, csak sokkal nagyobbak lettek, ugyanis sikeresen befoltozta magát mindegyik növény! A kiültetéskor ez a párna fele ekkora átmérőjű volt, és kiterpeszkedett ekkorára mint a képen, majd befoltozta a közepét. Persze mindig kérdéses, hogy ez terjedési stratégia részükről, vagy csak a száraz nyár volt az oka, és most az őszi esők téritették magához őket? Nem tudom, de örülök.
Érdemes megfigyelni a második képen (nagyítható képek!), ahogy a kis levélnyúlványokon megülnek a vízcseppek, és onnan legurulva bevezeti a hajtás tövéhez. Szenzációs találmány ez a vízgyűjtő-rendszer!

A novemberre fittyet hányva a ternyék mindegyike ismét virágba borult. Így a rózsaszín, a fehér és a sötétrózsaszín változat is kitűnően érzi magát. Az egyik fehérek korábban valami megrágta — talán földibolha — de a csapadékos idő beköszöntével gyorsan kijavította a lombját, és jól érzi magát.

Tavaly kiégett egy tő Havasi gyopár. Idén is ültettünk egyet még tvasszal, de augusztusra ez a tő is elszáradt teljesen. Aztán a nyáron jött még két tő, ebből az egyik szintén elszáradt, de a harmadik úgy néz ki hogy még most ősszel is üde zöld levelekkel várja a telet.

Az okokat nagyon nem tudom itt sem. Az első példány sok napot kapott ugyan, de a gyökereit nagyméretű kövek hűtötték. A második több árnyékot kapott, közepes kövek közé ültetve, a harmadik előtt déli irányban egy lapos kő adott valamennyi árnyékot a tövének. Talán ez volt a kulcs?

Az abszolute sikersztori ellenben a Bakopa volt. Ugyan nem télálló, de a 10–15 cm hosszú lelógó virágokkal teli kezdőállapotából kiindulva feltettem a sziklák tetejére hogy majd onnan jól lelóg. Hát meg is tette: most már méteres szárai vannak, és november ide vagy oda tele van virággal. Talán szeptember felé volt egy kb. egy hetes szünet amikor nem volt rajta csak néhány virág. Azt hiszem jövőre feltétlenül lesz ilyen a kertben!

Még mindig hajnalka

Ugyan már október van, de a Kék hajnalka még mindig sok szép virággal vidítja a szemet a kertben.

Augusztus második fele óta tart a virágzása, és valami csodálatos ez a szín, egyszerűen nem lehet betelni vele. Különösen az esti, laposan sütő fényekben csodás, ahogy a kék tölcséreket átvilágítja a nap.

Ma este is ilyen volt, és feltűnt a porzók árnyéka a sziromleveleken, mint egy kicsi kis balerina a virágörvény alján. Hát nem gyönyörű?

Gyűszűvirág termés

A gyűszűvirágok (Digitalis grandiflora) is elszórták a magjaikat...

A hosszú, méteres szárakon ülnek ezek a 7–8 mm méretű kis tokok amikben számos mákszemnél is kisebb mag lapul. Ezek felnyílnak és szanaszét szóródnak.

Őszutó

Azt hiszem, az utolsó olyan hétvégéink vannak, amikor a szép őszi lombok még a fákon vidították a szemet. Így gondoltam jól esik majd pár színes kép, hogy az első hó előtti unalmas, szürke időszakban legyen mit nézni.

Kisebb szél fújt egy hete, ami meg is tette a hatását: a fákról folyamatosan hullotak a levelek. Elsőként a gyertyánok aranysárga levelei hullottak alá puha takaróval borítva mindent. Őket követte a korábban őszülő tölgyek zörgős levéláradata (a késésben levő tölgyek még csak most sárgulnak). A tölgy általában tartja a színes leveleket amíg azok egységesen barnára nem száradnak, utána viszont 1-2 nap alatt képes több köbméternyi avart termelni.

A nagy levélesőbe beszállt a gyönyörű színekben pompázó juhar és som, galagonya, berkenye, mogyoró, hárs, jázmin, cseresznye és ki tudja még ki mindenki. A hóbogyó bokrokon is vakítóan fehérlenek a termések, az iszalag is kibontotta egész télen át díszlő gyapjas pamacsait. Ez utóbbi különsen látványos jelenség a narancsvörös juharfa levelei közé keveredve.

Azért a talajszinten sem volt unalmas a látvány: a lágyszárúak elmúlásukban is szemgyönyörködtetőek, mert sok vadvirág kimondottan szép színű levelekkel bír így ősszel. Az orbáncfüvek sárgás-vöröses színűek, elhervadt virágai kávébarnára cserződik. A szamócák jellegzetes háromtagú levele legtöbbször sötétvörösben pompázik, a cickafarkak mutatós formájú levelei pedig égő narancsban pompáznak. Az egyik kutyatej-féle pedig szép színátmenetes: fent zöld aztán gyorsan átmegy sárgába, és a töve narancsos-vörös. Hasonlóan színátmenetes a turkesztáni szil lombja is, néhol levélen belül is produkálja ezt. A harangvirágok és az ökörfarkak szürkére száradva magaslanak ki a fűből, a gyűszűvirágok barna terméstokjai pedig szépen felrepedtek a kacskaringós szárvégeken. Még a tavaszi kankalin szárából is látni párat, bár magját már elszórta a nyári időszakban.

Aztán 10-én megjöttek az első fagyos napok is, igaz ekorra már alig maradt levél a fákon. E sorok írásakor már csak a tölgyek egy kisebb része és pár juharfajta lombos, és a kertet jó 15-20cm vastag avartakaró borítja be egyenletesen.

Egy hét alatt ennyire megváltozott a kert kinézete...

A krizantémok pedig természetesen még mindig kitartóan virítottak, míg a hajnali fagyok nem jelentkeztek a hegytetőn. Az első pár fagyos reggel csak kifakította a színeit, de még most is vannak frissen kinyílt virágok. Ma napközben is csak 4-5°C volt, az északi oldalon levő tartósan árnyékos helyen még délben is deresek maradtak a földön a levelek. Lassan elalszik a kert növényvilága. Csak a madarak nyüzsögnek folyamatosan, begyűjtve az utolsó kalóriadús terméseket...

Pár vegyes hangulatkép