Rhododendronok és ázáleák

Eddig csak érkezésükkor virágoztak a kert legfőbb ékességei, talán ez idén már kicsit sikerbe hajlik majd. Mondom ezt annak ellenére, hogy a két még élő ázálea egyike, és a két rhododendron egyike sem virágzik jelenleg. Egyenlőre.

Áprilisi hótámadás

A 2015-ben tavasszal vett három ázálea közül az egyik meg sem érte az őszi kiültetést, de cserépben is fantasztikus virágözön volt mindhármon. Kettő élte át az ültetést, egy Azalea Japonica 'Anne Frank' és egy Azalea Japonica 'Hotshot Variegata'. 2015 tavaszán azonban nem volt egy viráguk sem, viszont ránézésre egészségesek voltak. Ebben az évben ősszel kaptak jó kis rhododendronföldet is: éppen ideális savanyúságú királytói tőzeg és egy még erősebben savanyú tőzeges trágya keverékét. Így utólag belegondolva gyanítom keveset.

A Rhododendron 'Marcel Menard' is 2015 őszén lett kiültetve. Előtte a cserepében az is csodálatos virágokat mutatott június felé, azaz mintha kicsit késői virágzású lenne. Rendben áttelelt, majd egy átmeneti lombhullást követően erőre kapott, és friss hajtásai is voltak. Virágot azonban tavaly ez sem hozott. Ez bőségesen kapott savanyú tőzeget, így a kemény 2016/17-es tél után jelenleg kíváncsian lesem a fejleményeket. A tél végén sok levele barnás-foltos volt, nem tudtam hogy csak a fagytól, vagy valami gombás fertőzéstől, így ezeket inkább leszedtem róla.

Ezek az örökzöldek tehát már virágzásképes állapotban kerültek a kertbe, de az első évben semmi nem volt rajtuk. Feltételezem a boltokban erősen feltápolva, felpörgetve árulják őket — így a hirtelen jött tápanyagszegényebb környezet miatt tartottak egy kis pihenőt.

Az egy szem Azalea Anne Frank bimbó, és a virágzó Azalea Hotshot Variegata bokor, és egy közelkép az egyik nehezen fotózhatóan egyenvörös virágról.

Rhododendron Marcel Menard

Idén a vörös virágú ázáleán (Hotshot Variegata) legalább tucatnyi virág nyílt ki április–május fordulóján. A rózsaszínűn (Anne Frank) egyetlen egy, már színes bimbó van csak jelenleg. Reménykedem benne, hogy még lesz rajta csak megtorpant a lendülete, amikor ellepte az áprilisban hirtelen leesett fél méteres hótakaró. A Marcel Menard viszont igen ígéretes, óriási rügyeket növeszt most, azonban tapasztalatok hiányában nem tudom még, hogy ebből virág lesz-e vagy hajtásrügy? A virágbimbók kicsit zömökebbek kellene hogy legyenek, így inkább tűnik nekem hajtásnak. Mindenesetre ha a virágzási ideje későbbi akkor még akár lehet is belőle valami.

A társaság legfiatalabb tagja egy lombhullató, ámde illatos virágú Rhododendron Luteum. Ez tavaly érkezett hozzánk a Jeli Arborétumból. Feltételezem ennek a növénynek is van egy pár éves virágzás előtti növekedési fázisa, de hogy ebben ez a tő hol tart azt értelemszerűen nem tudom. Mindenesetre szépen kihajtott, dús lombozata is van, de még elég kicsi. Jeliben ilyenkor már virágban szoktak ezek lenni, így gyanítom ez idén biztosan nem hoz majd virágokat. Igaz ezt nem is vártam el tőle.

A Rhododendron Luteum 2017 április elején, közepén és május első napjaiban.

Október-november fordulóján

Gyönyörű napfényes időjárás volt a hónapfordulón, csak az erős, csípős szél zavart néha.

Csodaszépek a napfényes reggelek. Amikor először az őszi színekben pompázó tölgyek tetején jelenik meg az aranyló napfény, majd gyorsan lekúszik a napfény.

Az előkert október 31-én reggel. A keleti horizont hegyei miatt az aljnövényzet nem kap kora reggeli napot.

Nemrég Kata blogjában olvastam érdekes dolgokat az őszi lombszíneződés kapcsán — érdemes elolvasni, és nem utolsósorban megnézni a szokás szerint gyönyörű fotókat. Néztem a Rhododendron lutheum gyönyörű lombszínét, és máris azon töprengtem, hogy vajon miért is ilyen érdekesen színeződik ez a kis bokor. Először ugyanis kívül zöld maradt, de a belső levelei szép aranysárgák lettek, aztán a külső zöld levelek fokozatosan narancsos-pirosas színt öltöttek. A Kata által írottakat összekapcsolva a növény árnyékkedvelő voltával azt hiszem lehet erre is logikus magyarázatot találni:
a belső levelek eleve kevesebb fényt kapnak, és eleve öregebbek is — így nem túl hatékonyak már ilyenkor. Valószínűleg ezekben kezd el először lebomlani a klorofill, így előtűnik a levelek sárga alapszíne. Közben azonban a hűvös idővel a rhododendronok feletti fák is intenzíven kezdik hullajtani a leveleiket, így több napfény jut le a cserjeszintre. Ezért a külső, fiatalabb levelek elkezdik a védő vörös szín felvételét — hiszen az eleve árnyékhoz szokott növények a fényre talán érzékenyebbek az átlagnál.

Labdarózsa felülnézetben...

...és egy őszi rügy a labrarózsán.

Az ellenben érdekes kérdés miért kezd az egyre hűvösebb időjárás ellenére intenzív rügyezésbe mindkét rhododendron és a labdarózsák is? A lombhullató esetleg az ősszel elkezdődő cukorraktározás miatt előlló többletenergiát használhatja fel ilyenkor, de vajon stratégiailag mit nyer ezzel a szűk hónapok előtt egy örökzöld változat?

A labdarózsa (Viburnum opulus 'Roseum') bokraink ellenben még inkább zöldek mintsem sárgák — holott ez a növény nekem az egészen élénkpiros őszi leveleiről volt eddig ismert. Mindenesetre ha lesz viráguk tavasszal, akkor már így is megérte ezeket beültetni az idén nyáron — bár szerintem még ezek a bokrok kicsik ehhez. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ez a növény több naphoz szokott, így a félárnyékos fekvésben nem kell neki a vörös védőszín. Ezekről a növényekről még nem beszéltem részletesebben, álljon hát itt végül pár mondat róluk is.

Még a nyár folyamán kerültek be a kertbe, ismételten Nóra szponzorálásával. Nála ugyanis szép nagy labdarózsa bokrok vannak a kerítésnél, és többször is megcsodáltam az őszi színpompáját. Idény nyáron Nóra hozott nekünk két kis fattyat, amit sikerült kiásni az ő bokrai tövéből. Ezek kerültek aztán a Rhododendron Lutheum közelében kipucolt területre, egy a hátsó kert felé induló kerti utacska két oldalára. Ha megnőnek, akkor egyfajta kaput képeznek majd a kert tavakon túli zónájába.

Ősz a kert déli részén...

Őszi színek

Lassan sárgásba, vörösesbe öltözik az erdő. Szombaton szép napos idő volt, így kisebb kerti sétát tettem...

Ilyenkor már 8 óra körül ér csak a Nap a környező hegyek fölé, és akkor pillanatok alatt szétárad a fény a fák között — gyönyörű, pillanatról-pillanatra változó fény-árnyék játékkal kápráztatva el aki kimerészkedik a kertbe.

Az elmúlt napokban csapadék is volt bőséggel, így azért a zöld sem maradt el. A mohák friss üde zöld foltjai is sokfelé vidítják a szemet, és persze vízcseppek csillogó gyöngyeit hordozzák a növények. Csak el ne rothadjanak a téltemetők, amiket nemrégiben ültettünk nagy tételben.

A színes fák nézegetik magukat a kerti tó víztükrében. A legerősebben sárgák természetesen a juharfélék, a som vörösesbarnás levelei napfényben izzanak, árnyékban inkább fakóvörösek, a tölgyek a zöldtől sárgán és barnán át sokféle színben pompáznak. A gyertyánok jellemzően világos sárgásak, bár idén rengeteg a barna termése is. Az igazi lombhullás még nem indult el, csak a szomszédban egy hársfa kopaszodott le jelentősen.

A cserjeszinten a labdarózsák még zöldek, bár híresen szép piros lombjuk van ősszel. Az illatos, de lombhullató Rhododendron lutheum viszont érdekesen színeződik: a belső, öregebb levelei már egészen citromsárgák, a külsők még inkább zöldek, igaz kicsit már itt is bronzosodik. Igazán gyönyörű, impozáns növény! A fajdbogyó is kimondottan tarkabarka leveleket mutat, holott elvileg örökzöld.

A tarka levelű árnyékliliom (Hosta sieboldiana) is gyönyörű aranysága lett, az amúgy világos levélperem viszont szürkésre fakult. Hasonló sárga színe van egyénként a gyönygvirágok levelének is, de azok 2 nap alatt hártyavékonyra bomlottak (csak az erezet maradt meg szinte belőle), és vasárnap délutánra már át lehetett látni rajta, és a léggömbvirág is élénksárga színű.

A sziklakertben a bakopa még mindig rendületlenül virágzik. Szeptemberben volt egy kis időszak amikor leállt, de aztán nekibuzdult, és még mindig gyönyörű. A verbéna nagyrészt elvirágzott, de mégis impozáns látvány az esti ellenfényben. (Az itt mellékelt képen a bakopa fehér virágai törik meg a sötétséget)

Ősz a kerti tóban

A békalencse is erősen megritkult a vízben, úgy tűnik a hidegre reagálva ez a növény egyre mélyebbre húzódik a felszín alá. A gyékények között is jelennek meg színes levelek, de még jellemzően zöldek, viszont az esti/reggeli fényben hihetetlen élénk színfoltot adnak. Ha kicsit jobban elsárgul, valószínűleg érdemes lesz "learatni" és felhasználni valamire.

A kagylótutajok és vízi jácintok még látszólag jól vannak, bár nem fagytűrőek. Úgy olvastam, a hidegben felhajtják a leveleiket, de még szépen kiterülve tűrik a vízfelszínen a viszontagságokat.

Tavirózsánk már eleve ősszel érkezett hozzánk, így nem sokat tudunk mit mondani róla. A levelei a víz felett erősen eltűnnek a többi növény mellett. Gondolom majd tavasszal foglal magának egy jelentősebb területet ez a növény is a vízfelszínből.

Úgy néz ki, hogy Csirió az erdei béka beköltözött a vízbe. Az elmúlt napokban többször is láttuk — igaz fényképezni nem mindig hagyta magát. Ennivalóban még nincs hiánya, számos kisebb-nagyobb roval még mindig járőrözik a víz felett.

Mivel ez a tó relatíve kis mélységű, a két aranyhalat Arankát és Aladárt a hónap elején beköltöztettük a házba. Több tavi növény társaságában zajlott le a legális migrációjuk, hiszen a kagylótutajokról, és a vízi jácintokról is úgy tudjuk nem viselnék el a téli időjárást. Halaink tehát úm. felköltöztek télire vidékről a városi panelba, ami nem maradt nyom nélkül az életükben. Komoly esélye van ugyanis, hogy nem ketten fognak visszaköltözni tavasszal a vízbe — de erről majd valamikor később mesélek...

Rhododendron luteum

Komoly átalakuláson ment át a kert egy eddig eléggé elhanyagolt sarka.

A nyugati kerítés mentén, a háztól délre eső szakaszon nagyon nagyra nőtt gyertyánok kisebb erdeje növekedik. A most taglalt terület a majdani nagy tó DNy-i csücske, a sok éve tervezett kerti pad közvetlen környéke.

Még májusban egy Kéktúra kapcsán vetődtem el a nyugati országrészbe, és ha már arra jár az ember fia, nem jöhet haza anélkül, hogy meg ne nézze a Jeli arborétumot — főleg ha alapból bolondul a rhododendronokért. Természetesen egy ilyen látogatás nem múlhat el anélkül sem, hogy ne jöjjön az emberrel egy rhododendron is. (Zárójelben megjegyzendő, hogy olyannyira népszerű lett mostanság ez a helyszín is, mint az alcsúti arborétum hóvirágzáskor, azaz hatalmas sorbanállás, tömegnyomor van a pénztárnál.)

Egészen elbűvölő volt a sok sárga, erősen illatos rhododendron példány. Kiderítettem, hogy ami illatos, az egyben lombhullató is — azaz hiába keresünk örökzöld, és illatos változatot. Végül egy lombhullató, szép aranysárga virágú Rhododendron Luteum-al tértem haza. Kezdetben csak egy rügyekkel bíró kis ágtömeg volt, és a ház előtti asztalon ácsorgott. Aztán egyik napról a másikra őrűlt tempóban kezdett leveleket hajtani, és elborította a friss zöld lomb.

Hosszas tanakodás után úgy gondoltam, a kerti pad mellett kellene elhelyezni. Az ám, de az a terület a fentebb említett gyertyánerdő területére esett. Így hát előkerült a fűrész, és a jópár 6–8 cm átmérőjű gyertyán egy jelentős részét kivágtam. Persze a nagyobb, termetesebb példányok megmaradtak, csak sokkal szellősebb, picit világosabb lett ez a terület. A törzsek kivágása a gyertyánnak nem elég, a bentmaradó csonkról ugyanis egy-két hét elteltével már nőnek is a friss hajtások. Ezeket fejlett gyökerek táplálják, így ha otthagyjuk nemsokára még dúsabb növényzet volt, mint ahonnan kiindultunk, muszáj tehát mélyebbre menni.

A kerítés-lábazat töltés után visszamaradt kőtömeg...

Nekiláttam hát, és a csonkok körül kicsapkodtam a csákánnyal a köveket, majd a vastag gyökereket követve egy nagyobb területen feltörtem a talajt, és kicibáltam, kivágtam a gyökereket is. A 6 darab gyertyántő kipucolása után egy 2-3 m² alapterületű, és 30 cm mély gödör keletkezett.

Na és persze egy tisztességes kőrakás, hiszen mint kiderült ez a rész legalább 80%-ban kő volt. A kövek rögvest mentek is a kerítés tövébe, hogy az ide visszatöltött földet megfogják, és részben el is torlaszolják a szomszédból rendszeresen átbóklászó négylábúak népes csapatának ösvényeit.

Az ültetéshez — okulva a Rhododendron Marcel Menard példájából (erről is írok részletesebben később) — már nem csak a helyi földet használtam, hanem egy jókora adag Királytói tőzeget is. Ez éppen megfelelő savanyúságú, tápanyagokban gazdag tőzeg, pontosan ilyen növények számára szánták. Egészen mély fekete színe, finom morzsalékos állaga van.

Ismét egy ágyásszegélyből formált kört alakítottam ki a nagy gödörben, majd az aljára tőzeg-föld keverékét telepítettem, felfelé haladva egyre nagyobb arányban került a keverékbe a tőzeg. Még cserepestül bepróbáltam hogy fog kinézni a növényke, majd kiszabadítva a műanyag tartóból jól belocsolva tiszta tőzeggel töltöttem fel az eredeti talajszintjéig. Végezetül még kapott egy kis fenyőkéreg-réteget is.

A kerítés mellé szárazon rakott kis kőfalat húztam vízszintesen, erre hordtam rá a földet. Ezen a helyen kiszedtem minden növényt (rengteg tölgyfasarj volt itt), kivéve egy kis juharfát. A szélre beültettem egy gyönyörű pöttyös torkú, lilás-rózsaszínes virágú gyűszűvirágot. Ezt boltból hoztam, mert úgy gondoltam szép lesz a kertben vadon is növekedő sárga változattal összeültetve. Mellé is telepítettem egy ilyen sárga változatot is, bár azok már elvirágoztak.

Balra: a félig tölött ágyásszegélybe bepróbált rhododendron.
Középen már cserép nélkül látni, milyen fejlett gyökerei vannak ennek a Rhododendron luteumnak. A háttérben a kerítésnél a lilás Gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) már félig elnyílt állapotban.
Jobbra: a már beültetett, de még nem lekérgezett rhododendron a koromfekete tőzegbe ültetve. (Háttérben a megkímélt juhar)

Ez a környék azóta még tovább népesedett, épült, szépült. Erről majd később számolok be, hiszen már így is túl terjedelmes lett ez a bejegyzés.

De harapni még tudok!

Február 25-én is országszerte esett az eső. Fent a hegyen ez már nem esőként érkezett hanem — nem meglepő módon — havazás formájában.

A helyzet azért nem komoly, valószínűleg napközben el is olvad az a kb 2cm hó ami érkezett, szóval kicsit olyan "de harapni még tudok" hangulata van Tél tábornok újabb, talán utolsó akciójának... Reggelre már elvonulóban voltak a felhők, és a nap is kisütött, így a virágok is fellélegezhetnek.

A következőkben Emese még friss és ropogós képriportja következik.

Rhododendron és ázáleák a kertben

Régóta vesszőparipám, hogy a kertünk adottságai éppen megfelelőek — no nem a hangyák holdraszállásához, hanem a Rhododendronok és az Ázáleák tartásához. A tavalyi év során ez a terv úgy néz ki elkezdődött, még ha jelentős mennyiségű spontán elemmel is.

Sokáig tartózkodtam a nagyobb, komolyabb növények ültetésétől. Részben a még mindig épitkezős terep miatt, részben meg a kevés tapasztalatom nem akartam telepíteni komolyabb növényeket. Figyelem! Hosszú, sok képpel "terhelt" oldal következik...

Éledő kert

Bimbós a hóvirág...

Úgy tűnik az idén hamarabb van itt a tavasz. Kis képes kerti sétára invitálom hát a nagyérdeműt...

Az elmúlt évben igencsak hanyagoltam a blogírást. Túl sok esemény nem történt, bár vannak új kedvencek a kertben. Ezekről majd külön postban emlékeznék meg, de a szemfülesebb Olvasók itt is kiszúrhatják a képek között az újdonságokat...