Komoly átalakuláson ment át a kert egy eddig eléggé elhanyagolt sarka.
A nyugati kerítés mentén, a háztól délre eső szakaszon nagyon nagyra nőtt gyertyánok kisebb erdeje növekedik. A most taglalt terület a majdani nagy tó DNy-i csücske, a sok éve tervezett kerti pad közvetlen környéke.
Még májusban egy Kéktúra kapcsán vetődtem el a nyugati országrészbe, és ha már arra jár az ember fia, nem jöhet haza anélkül, hogy meg ne nézze a Jeli arborétumot — főleg ha alapból bolondul a rhododendronokért. Természetesen egy ilyen látogatás nem múlhat el anélkül sem, hogy ne jöjjön az emberrel egy rhododendron is. (Zárójelben megjegyzendő, hogy olyannyira népszerű lett mostanság ez a helyszín is, mint az alcsúti arborétum hóvirágzáskor, azaz hatalmas sorbanállás, tömegnyomor van a pénztárnál.)
Egészen elbűvölő volt a sok sárga, erősen illatos rhododendron példány. Kiderítettem, hogy ami illatos, az egyben lombhullató is — azaz hiába keresünk örökzöld, és illatos változatot. Végül egy lombhullató, szép aranysárga virágú Rhododendron Luteum-al tértem haza. Kezdetben csak egy rügyekkel bíró kis ágtömeg volt, és a ház előtti asztalon ácsorgott. Aztán egyik napról a másikra őrűlt tempóban kezdett leveleket hajtani, és elborította a friss zöld lomb.
Hosszas tanakodás után úgy gondoltam, a kerti pad mellett kellene elhelyezni. Az ám, de az a terület a fentebb említett gyertyánerdő területére esett. Így hát előkerült a fűrész, és a jópár 6–8 cm átmérőjű gyertyán egy jelentős részét kivágtam. Persze a nagyobb, termetesebb példányok megmaradtak, csak sokkal szellősebb, picit világosabb lett ez a terület. A törzsek kivágása a gyertyánnak nem elég, a bentmaradó csonkról ugyanis egy-két hét elteltével már nőnek is a friss hajtások. Ezeket fejlett gyökerek táplálják, így ha otthagyjuk nemsokára még dúsabb növényzet volt, mint ahonnan kiindultunk, muszáj tehát mélyebbre menni.
A kerítés-lábazat töltés után visszamaradt kőtömeg...
Nekiláttam hát, és a csonkok körül kicsapkodtam a csákánnyal a köveket, majd a vastag gyökereket követve egy nagyobb területen feltörtem a talajt, és kicibáltam, kivágtam a gyökereket is. A 6 darab gyertyántő kipucolása után egy 2-3 m2 alapterületű, és 30 cm mély gödör keletkezett.
Na és persze egy tisztességes kőrakás, hiszen mint kiderült ez a rész legalább 80%-ban kő volt. A kövek rögvest mentek is a kerítés tövébe, hogy az ide visszatöltött földet megfogják, és részben el is torlaszolják a szomszédból rendszeresen átbóklászó négylábúak népes csapatának ösvényeit.
Az ültetéshez — okulva a Rhododendron Marcel Menard példájából (erről is írok részletesebben később) — már nem csak a helyi földet használtam, hanem egy jókora adag Királytói tőzeget is. Ez éppen megfelelő savanyúságú, tápanyagokban gazdag tőzeg, pontosan ilyen növények számára szánták. Egészen mély fekete színe, finom morzsalékos állaga van.
Ismét egy ágyásszegélyből formált kört alakítottam ki a nagy gödörben, majd az aljára tőzeg-föld keverékét telepítettem, felfelé haladva egyre nagyobb arányban került a keverékbe a tőzeg. Még cserepestül bepróbáltam hogy fog kinézni a növényke, majd kiszabadítva a műanyag tartóból jól belocsolva tiszta tőzeggel töltöttem fel az eredeti talajszintjéig. Végezetül még kapott egy kis fenyőkéreg-réteget is.
A kerítés mellé szárazon rakott kis kőfalat húztam vízszintesen, erre hordtam rá a földet. Ezen a helyen kiszedtem minden növényt (rengteg tölgyfasarj volt itt), kivéve egy kis juharfát. A szélre beültettem egy gyönyörű pöttyös torkú, lilás-rózsaszínes virágú gyűszűvirágot. Ezt boltból hoztam, mert úgy gondoltam szép lesz a kertben vadon is növekedő sárga változattal összeültetve. Mellé is telepítettem egy ilyen sárga változatot is, bár azok már elvirágoztak.
Balra: a félig tölött ágyásszegélybe bepróbált rhododendron.
Középen már cserép nélkül látni, milyen fejlett gyökerei vannak ennek a Rhododendron luteumnak. A háttérben a kerítésnél a lilás Gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) már félig elnyílt állapotban.
Jobbra: a már beültetett, de még nem lekérgezett rhododendron a koromfekete tőzegbe ültetve. (Háttérben a megkímélt juhar)
Ez a környék azóta még tovább népesedett, épült, szépült. Erről majd később számolok be, hiszen már így is túl terjedelmes lett ez a bejegyzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése