Március. Szeretem ezt a hónapot, mert azért eddigre mindig elkezd kicsit újraéledni a természet.
Nem lebecsülendő előny, hogy az ember eddigre már világosban indul és világosban érkezik haza, így van lehetőség akár hétköznapokon is egy kis kertszemlére. Most is ezt tettem, és ha már sétáltam fotóztam is bár képet. Nem a legszebbek, de dokumentációs jelleggel azért jók lesznek.
Tavaly volt a második évünk, hogy a lila krókuszok szőnyeget alkotva bújtak elő a kertben, egy 2012 őszi nagyobb arányú telepítés eredményeképppen. Idén elég hasonlóan alakul a tavasz — eddig legalábbis — mint tavaly. Pár nap eltéréssel ugyanott tartanak a növények is, mint 2014 tavaszán. Ma reggel nem volt még napfény, így igazán szép képekkel nem szolgálhatok, de néhányat azért bemutatnék.
A meglehetősen viharos hunyor beszerzésem is meghozta az eredményt. A két tő mindegyikén életerős, friss hajtások vannak, és még a tavalyi zöld levelek is díszitik a növényeket. Ez utóbbiakakat feltételezem le lehetne már vágni, de nem ismerem még ilyen téren a hunyorokat. Van ezzel valakinek személyes tapasztalata esetleg?
A nárciszok mindenfelé előbújtak már, 5-6 cm hosszú hajtásaik szépen zöldelnek. A gyöngyikével vegyesen ültetett területeken is szépek, bár a gyöngyikéknek még nem találtam nyomát. Ezt a részt különösen szeretem, mert a sárga nárcisz és a kék gyöngyike párosítása nagyon vidám látvány szokott lenni. Idén lesz még közöttük fehér gyöngyike is reményeim szerint, ui. tavaly abból is mentettünk egy nagy adag bútoráruházi hajtatott verziót.
Említésre méltó még, hogy a tavaly az út közepéről átmentett Agárkosbor is szépen hajt, annak ellenére hogy valami elrágta a leveleit.
Balra a nárciszok egy csoportja, középen az agárkosbor hajtása, és persze köszöni jól van a kertbe "bevadult" hóvirág is...
A kökörcsin is kezd éledezni, amiről ugyan készült kép, de nem nagyon van értelme megmutatni. Levele még nincs, csak egy kicsi hajtás, de úgy tűnik áttelelt. A kedvenc tavaszi kankalinjaim is előbújtak, a téli rügyeikből szépen hajtanak, és azt hiszem az idei tavasszal sem hagynak cserben. Van egy bimbós salátaboglárkánk is, ami nálunk szokatlanul korai.
Régi olvasóinkban bizonyára felvetődik a klasszikus kérdés így a cikk vége felé: jó, jó, de mi van a téltemetőkkel? Nos, egyenlőre nyomuk sincsen...
A hunyorról elvirágzás után vágd le az összes levelet.
VálaszTörlésTéltemető még nincs véglegesen veszve, nálam még csak most bújnak (ez a későbbi változat, létezik korábbi is.)
A többiek szépségesek, gratulálok! :)
Köszi Balu! Időközben mások is ezt javasolták levélügyben. A Téltemető meg már emblémája lehetne ennek a blognak, hosszú ideje kergetjük egymást ezzel a növénnyel... :)
TörlésDe hol a téltemető?? :D
VálaszTörlésLátod ez a kérdés! Szokás szerint sehol sincsenek.... Remélem csak jelenleg...
TörlésEgyébként még nálunk sincs...
VálaszTörlésVan ahol már lassan elvirágzik... :)
TörlésHa jól látom, a hunyornál az bimbó, nem hajtás. Nagyon izgi ilyenkor a kert:)
VálaszTörlésKöszönöm Petra! Igen a végén van bimbó is, de az egész egyben mégiscsak egy hajtás lenne nem? :) Ha megnézed akkor a képen van még egy másik is csak kicsit takarásban, szóval szép lesz ez a jószág. :)
TörlésDe máris látszanak barna foltok a hunyor levélnyelén. Azt a levelet onnan le kell vágni, nem virágzás után, hanem most! Csak amelyik teljesen zöld még, azt hagyd meg.
VálaszTörlésBocs, hogy mindjárt ezzel kezdem, de jobb az elején túl lenni az ilyesmin :)
Azok a karcsú lila krókuszbimbók annyira szépek az avarban!
Most, hogy kiültettem a kertbe, nekem is csak levelet hozott a téltemető, eszemaszívét.
Köszönöm a figyelmeztetést Kata! Amint hazaértem lenyesem. :)
TörlésIgen, én is imádom a krókuszkákat. Amikor megáznak, és kis vízcseppek ülnek rajtuk, miközben már süti át a nap, na az aztán végképp gyönyörű!
Azért jó, hogy tudta valaki rekonstruálni a téltemetőnk viselkedését. :D Megnyugtató.