Tavaszi ültetések, és túlélők

Nem volt túl szép időjárás hétvégén, a Nap csak pár percre sütött ki. De azért vasárnap délután kimenekítettünk pár növényt a szobából.

A mellékelt képen látható brutális méretű gyöngyike-lakótelep lakói szépen kezdtek kivirágozni, és azóta a kertben is nagyszerűen érzik magukat. Szerencsére Emma is segítségemre volt a brutális méretű gyöngyike-gyökérzet kigombolyításában, és elültetésében.

Sajnos a szokásos hajtatott nárcisz akciónkkal kicsit megkéstünk, mert a szobában már teljesen elnyílt a két cserépnyi nárcisz, miközben a már kint telelők (a korábbi évek mentett növényei) még csak most kezdenek virágszárat növeszteni. Így ezekkel ugyan elkéstünk, de mégis kimentettem a cserépből őket és átültettük a gyöngyikék közelébe, gondolva hogy majd jól fognak mutatni jövőre a kék-sárga virágkombinációk. Azért talán idén is lesz ebben részünk, feltéve ha a gyöngyikék bevárják a régi nárciszokat. Ugyanis a kiültetésük óta szépen elkezdték nyitni a virágaikat.

Időközben újabb növények is érkeztek, két tő nefelejcs és egy kökörcsin személyében, valamint egy tizes csomag százszorszép is. Ezekből a kökörcsint és a nefelejcseket még vasárnap elültettük. Most nem akartuk úgy eldugni a kökörcsint mint a múltkor, és valószínűleg majd kicsit meszes környezetet is kellene találni neki. Felvetődött a tojáshéjjal történő elmeszesítés is. Úgy gondoltuk, hogy a jelenleg csak a kerti út nyugati felére korlátozódó szikás kertes részt kiterjesztjük apránként a keleti felére is. Ide került első mohikánként a kökörcsin.

A százszorszépek elültetése hétfőre maradt, de nem is baj, mert aznap szép napsütéses este volt. Került a tűzrakóhey köré is az ívelt ágyásba, de néhányat a sziklák közé is elrejtettünk.

A túlélők...

Ha már szép fények voltak, akkor az ültetés után kicsit még körbenéztem a fényképezőgéppel is felszerelkezve, hogy mi maradt a tél után a kertben. Vannak jó és rossz híreim is. Nézzük először a sziklakertes dolgokat: a három tő Havasi gyopárból egyetlen egy mutat életjeleket, az amelyik Emma kicsi sziklakertjében lakik. Több friss hajtása is van, szerintem ez magához tér majd. A másik kettő nagyon jó kérdés, semmi életjel nincs róluk. Egyenlőre azért hagyom még egy pár napot, hátha lesz belőlük valami. A kőtörőfüvek közül a kedvencem a szép rózsaszínű változat volt. Ez áttelelt, de erősen lecsappant a mérete, remélem azért regenerálódik. A fehér verzió ellenben kitöltötte a teljes rendelkezésre álló helyet, igaz még kicsit fakó, meg nyúzott, de hát most jött ki a hó alól végülis. A kövirózsa is teljesen kinőtte a kőfülkéjét, lehet már osztani is lehetne.

Az alábbi csík első képén látható Phloxra rá se lehet ismerni. Egy barkácsbolt polcán senyvedő, színtelen kis gubancként érkezett a sziklakertbe, most ellenben ereje teljében van, szép friss, ruganyos ágai stb. vannak. Szerintem nemsokára a is kiderül milyen virágai lesznek. Az amelyik tavaly virágzott is nálunk, szintén megvan, de nem túl életteli. Vannak zöld hajtásai, de minimális mennyiségben. A medvehagymák is előbújtak, de azért nincs az a nagy burjánzás belőlük, elég satnyácskák... A téltemető ellenben megint megviccelt minket. Több helyen is megpróbáltuk a telepítését, két helyen is előbukkant — de nem a várva várt virága hanem ismét a levele. :) Tuti valamimilyen gondja lehet, de jó lenne rájönni, hogy mégis micsoda?

A krókuszok nagyon sok példányban és fajtagazdaságban nyílnak mindenfelé. A hótakaró miatt úgy tűnik összecsúsztak kicsit a virágzásaik, így egyszerre nagy számban lepték el a kertet... :) Legyen itt zárásképp két kép róluk, de biztos készül majd még számos másik is.

Ébredező kert

Ugyan napok óta eltűnt a hótakaró az ország nagy részén, azonban mifelénk még mindig majdnem a kert felét hó borítja. Ennek ellenére egy gyors esti kerti sétát tettem, hogy felmérjem a tavaszi állapotokat...

A sziklakert még részlegesen hó latt van. Az egyik nagyobb szikla felülete erősen mállani kezdett, de gondolom azért még kitart egy ideig. Mindenesetre az eddig előbukkant növények látszatra jó egészségnek örvendenek. A phloxok szép harsány zöldek, a kakukkfű amit alaposan megnyírtunk még ősszel szép sűrű, és a kövirózsák is szépen átteleltek.

A sziklakert három részlete: az egyik phlox, a kövirózsák, és a kakukkfű...

Több helyen bukkantak már elő a krókuszok és más hagymás növények is. A kis zöld lándzsák már átdöfték a tölgyfalevelek borítását. A tűzrakóhely körüli magasított ágyásban valóságos virágszőnyegnek kellene majd kibújni a levelek alól, mert sok krókusz és egyéb hagymások kerültek ide elültetésre. Ugyanis az ágyás magasításakor gyorsított hagymaültetést végeztünk: a sok hagymát letettük a földre majd rájuk hordtuk a megfelelő mennyiségű földet. Így egyszerre emeltük meg a terepszintet (erre a későbbi járdakészítés miatt amúgy is szükség volt) meg ültettünk el egy csomó növényt is.

Tavaly tavasszal ültettünk el egy kicsi madárbirs bokrot is. Szépen virágzott is őszre aprócska piros bogyókat termelt. Most előbukkant a hó alól, és láthatóan egészséges. A bogyók ellenben 6–8 mm nagyra duzzadtak, és szép gömbölyűek lettek. A sötétvörös színűk is elpirosodott — nagyon mutatós látványt így a tél végi kopárságban. Méretre nem sokat nőtt, de két szára feltűnűen meghosszabbodott, tehát csak-csak fejlődik, még ha lassan is. :)

Egy kedves barátunktól, Nórától kaptunk ajándékba egy tő meténget, és egy kis páfrányt. A meténg még el van bújva a levelek alatt — majd a hétvégén kiszabadítjuk. Azért megnéztem, sok friss hajtás is van rajta, és a tavalyi lombja sem fagyott el. A párfány azonban már előbukkant a hótakaró, no és a levelek alól is. Úgy tűnik él és virul.

Blogunk régi olvasói bizonyára tudját, hogy az egyik mániám a tavaszi kankalinok sorsa. Nos több tő kankalin kandikál már ki a levelek alól, amire ilyen korán még nem volt példa. Mindenesetre a látható példányok frissek és üdék, életteliek. A mellékelt képen ez ugyan nem jön ki annyira, mert már egészen sötétben készült, így erősen fel kellett világosítani hogy látszódjon rajta valami.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy volt egy úm. normális telünk. Ugyan voltak hideg napok is, de akkor mindig vastag hótakaró védte a földet. Csapadék is tisztességes mennyiségben volt, volt amikor 40cm körüli hóborítás alatt szunnyadt a kert. Bizakodunk hát egy szép, vadvirágois tavaszban. A rigók mindenesetre már élénk hangon koncerteznek esténként, és a cinkekórus is rákezdte a hajnali nyitnikékezést. Nem lesz hát idén sem néma tavasz...

Piacon jártunk

Szombat délelőtt a szentendrei piacon jártunk. Amint az várható is volt, nem jöttünk üres kézzel haza... :)

Három okból mentünk piacolni: egyrészt úgy döntöttünk, hogy a múltkori kudarc után mégis megnézzük mit szól a paradicsom a kertünk mostoha fényviszonyaihoz, másrészt szerettünk volna a fűszerkertet rehabilitálni az őszi fatámadás után, harmadrészt ha vannak, néhány sziklakerti növényt is hozni.

A fűszernövények, és a sziklakert új lakói

Phlox vagy nem phlox?
Ez itt a kérdés...

Mint az a fenti képeken is látszik voltak sziklakertiek is, igazából az önuralmamra komoly szükség volt a vásárláskor. Így is kicsit korainak érzem a növénytelepítést, de hát lehet ezeknek ellenállni?

Nézzük elsőként a sziklakerti szerzeményeket. Ezt a növényt Phloxnak mondta az eladó, én picit kételkedtem benne, most már kevésbé. Emlékeimben ui. ennek a virágnak sokkal mélyebben bevágottak a szirmai, de aztán a neten rákeresve a képekre a Phloxok olyan változatosak, hogy ez a különbség végeredményben simán belefér. Csak most veszem észre a bejegyzés írása közben, hogy ha jól látom a kép közepe felé az egyik virágán csak négy sziromlevele van.

Sikerült többféle kőtörőfüvet is találnom, szerintem egész szépeket. Az egyik hosszú szár végén hozza a csodás, különféle tónusú rózsaszín virágait, a másik a levélpárnával egy szinten növeszti a mélyvöröseket. Ezek is igencsak változatos növények.

A hosszú szárút kiültettem egy sziklanyiladékba, mögötte nagyobb kövek alkotnak falat. Így talán a szél sem tesz olyan könnyen kárt benne. Már most úgy érzem, hogy beleszerettem ezekbe a virágokba!

Időközben az áruházi leértékelt, és ugyancsak meggyötört állapotú kőtörőfüvek is felfrissültek, és kivirágzottak. Azok megint teljesen más kinézetűek, de a háromágú villás levélkéik elárulják a rokonságot. Jó lenne kiderítani, hogy melyik milyen fajta pontosabban. Ugyan az új növényekről szól elsősorban ez a bejegyzés, de mégis talán megbocsájtható egy kis kitérő az áruházi eredetű kőtörőfüvek virágzásáról.

A mi sziklakertünk nem egy gigantikus méretű, így vélhetően a Madárbirs idétlenül nagy termetű növény lenne a kövek között. De úgy gondoltam jól mutatna a sziklakert peremvidékén, mintegy átkötésként a kerítés mellett álldogáló gyertyánok felé. Ráadásként ősszel is élénk vöröses színeket tud produkálni — így végül hoztam ebből a növényből is egyet. Ha jól látom nemsokára virágzani is fog, mindenesetre kis bimbókkal van telehintve minden ága.

Még nem került kiültetésre, mert a tervezett élőhelyén még túrom a földet a filagóriához, de szerintem bírja még a cserépben pár napig. Ha mégsem, akkor legfeljebb átteszem majd egy nagyobb edénybe.

Végül egy kövirózsa is bekerült a kosárba, és felköltözött a hegyre. A korábbi szüleimtől hozott kövirózsákat akartam vele pótolni, de örömmel vettem észre, hogy a már elfagyottnak hitt növények megéledtek. Teljesen lila színük volt eddig, de most már csak a levélcsúcsuk hegye olyan, szépen visszazöldültek. Mindenesetre az új adag is kényelmesen elfér, így végülis nem bántam meg.

A fűszerkert újraalapozása céljából a tűzrakóhely közelébe telepítettünk rozmaringot, levendulát, és mentát. Nagyon kellemes illat töltötte be tőlük a levegőt, már csak ezért is megérte a beszerzésük....

Cuppogó sár

Szélviharos, de meleg napunk volt. Odakint még alszik a kert, idebent erőteljesen növekednek az új jövevények.

Kint erős szélvihar, és +7 °C volt, ragyogó napsütéssel. A talaj cuppog a sártól, a felső pár centi alatt ui. még kőkeményen fagyott a föld. Hogy mi lehet odalent a téltemetők és a krókuszok hagymáival csak találgatni lehet. A felszínen a tavaly szüleimtől áttelepített kövirózsa(?) és egy a kertben talált húsos levelű növényke az egyetlen zöld, leszámítva a mohákat és zuzmókat. Ha netán valaki felismeri őket ennyiből szívesen venném ha beírna kommentbe, hogy ezek pontosan kifélék. :)

Idebent már zajlik az élet. Még nincs egy hete, hogy a hosta és a jácint átkerült egy nagyobb cserépbe, de brutális fejlődést mutatnak. A jácint már majdnem kinyílt, a hosta pedig megduplázta a méretét, e sorok írásakor már arasznyi magas és 3 levele is van. A kis oldalhajtása is 3cm nagy lett, pedig ültetéskor ellepte a föld!

A jácint és a Hosta Sieboldiana Funkie még 23-án.

Hol van a tél?

Az idei "tél" eddig megérdemelte az idézőjelet, hiszen egyáltalán nem volt télnek nevezhető. Talán most fog igazából elkezdődni?

Ennyi volt eddig: fehér Karácsony

Emberi oldalról nem panaszkodhatunk, mert végülis nagyrészt fehér volt a Karácsony, a fűtés sem akkora macera, mint egy kemény télen. 22-én esett kb. 5 cm hó, ami aztán 24–25 között megvolt, 26-án pedig egy nap alatt elolvadt. Azóta érdemi hóesés nem nagyon volt, ami jött az rögvest ment is. Most napok óta hideg van, és tegnap du. egy kevés hó is volt, de messze nincs takarásban a talaj. Pedig kemény mínuszok vannak, a faluban lent -7° körül mértek ismerősök. Ez szerencsére nálunk csak -5° volt — ismét bizonyítva a picit enyhébb mikroklímánk létezését.

Pedig jó lenne egy igazi hótakaró! Nem csak azért mert Emma szegény nagyon várja már, hogy hóembert építhessünk, szánkózhassunk, hanem mert nagyon kevés csapadék volt felénk. A tavalyi nyár első felében még esett elég rendesen, aztán július második felétől mindezidáig alig volt eső/hó. Nagyon száraz a talaj, és a hótakaró a hajnali fagyoktól sem óvja a szunnyadó növényeket. A keményebb hidegek is jól jönnének, hiszen az enyhe időjárásban rengeteg kullancs és egyéb nem feltétlenül kellemes szomszédságot jelentő rovar telel át a fák kérge alatt.

Egy szónak is száz a vége: nagyon kellene egy igazi téli időjárás végre! Mára és holnapra havazást, havasesőt mondanak ugyan, de tartok tőle, hogy nagyobb összefüggő hótakaróra most sem száíthatunk.

Azért legyenek kicsit képek is errefelé, lévén Kerblogolók virágnapja volt 15-én. :) Virágzó virág az nem nagyon van a kertben (ez talán nem meglepő), de azért lehet találni virágot is. Igaz elszáradva, de ha az ember szereti a kicsi részleteket érdekes dolgokat találhat.

Balra az Erdei turbolya elszáradt virága, és annak egy parányi részlete kinagyítva, jobbra egy azonosítatlan "szőrmók" :)


Sok moha is elszáradt, de pár példány még köszöni jól van.


Ez kövirózsa szüleim kertjéből költözött ide a sziklakertbe

Végül búcsúzzunk egy szép, színpompás téli alkonyattal, ellensúlyozandó a sok szürkét: