Kerti tavunk első hónapja...

Egy hónapja élvezzük a vízcsobogást a kertben. Gondoltam legyen itt egy kisebb fotós összefoglaló is a kertünk új kedvenc helyéről.

A Kis tó vázlata

A múlt héten Emma hathatós segítségével készítettünk egy térképet a tóról. Két leütött karóhoz képest megmértünk egy nagy csomó pont távolságát, majd ezek alapján háromszögelési technikával felrajzoltunk egy részletesebb térképet a kert egy darabjáról. Ennek csak a tó közvetlen környezetét ábrázoló részét kidolgoztam színes-szagos formában is, ennek a közreadásával kezdem.

A meder kb. 2,7 méter hosszú és a legnagyobb szélessége mindössze 1,2 méter. Mivel a környezete még erősen kialakítás alatt van, így a partvonal még igencsak vázlatos.

Mint a múltkori tóépítős postunkban említettem került be egy kis szökőkút is. Ez a végleges felállásban valószínűleg kikerül innen, és a jobb alsó szakaszon jelzett helyen fog befolyni az a víz, mint egy kis forrás. Ezt azzal a vízel tápláljuk majd, amit a nagy tóból felpumpálunk ide. Nem lesz nagy a vízszint különbség, csak kb 20–25 cm. Ennek a felső tónak a szerepe egyfajta biológiai szűrő lesz, és a vízesés révén kis oxigénnel dúsítja majd a nagyobb életteret.

Emma és a tó — a majdani vízesés felöl nézve.

A térképen balra fent kék nyilakkal jeleztem azt a partszakaszt, ami majd a Nagy tó kialakítása után mint vízesés fog funkcionálni. Jelenleg a másik meder még kitermelés alatt áll, így nagyobb esőzésekkor a víz ezen a peremszakaszon folyik ki.

A térképvázlat bal szélén levő terület az amit a sziklakert, és annak a lábazatánál kialkított évelőágy határol. Itt nagyobb mohás kövekkel kirakott kisebb tocsogós terület alakult ki azzal, hogy mind a partra, mind a vízbe tettem különböző méretű köveket, szikladarabokat. Most nincs állandó vízborítása ennek a területnek (most éppen ez a feltöltéshatár), de a végleges állapotkor viszont mindig lesz itt 2-3 cm víz. Már láttam itt madarakat fürdeni, inni a föléjük hajló gyékény takarásában, és igazából ez is volt ezzel a szándék.

A felső partszakasz jelenleg egy viszonylag meredek rézsű, ide még sziklákat kell keresni a perem eltakarásához. A rézsübe egyenlőre átültettem pár meténg és pénzlevelü lizinka egyedet, meg sziklákat, remélve, hogy majd ezek szépen benövik a parti szakaszt, a parttól kissé távolabb majd nagyobb termetű bokros terület lesz — de az majd csak tavasszal kerül kialakításra.

A térképvázlat alsó része a tűzrakóhely/bográcsoló területe. Itt is igencsak eklektikusak a viszonyok, mert ott járdaépítésben vagyunk, és ez a járda egészen a partig ki fog érni. Remélem még az ősszel el tudjuk kezdeni, és legalább a partmenti szakaszt befejezzük.

Néhány frisebb kép a vizinövényekről

Múltkori postunkban azt találtam írni, hogy háromféle növény került a tóba: gyékény, békalencse illetve vizitök. Jelentem a három az igazából négy. A vízen úszó, nemes egyszerűséggel csak vizitöknek titulált növények egy része ugyanis rendes nevén Kagylótutaj (Pistia Stratiotes) néven ismert. Nagyon szép hamvas zöld, puha tapintású — már-már gyapjas — levelei vannak, a vízbe lógó hosszú, szakállszerű gyökerekkel. Ezek nagyon szép látványt nyújtanak a vízben lebegve, de fenti részei is nagyon szépek. A finom levélszörökön nagy cseppekben tud összegyűlni a víz, mintha csak kristálygömböket hordozna a növény.

A Kagylótutaj szárazon és vízben. Jól látszik a puha levele, és a mélyen a víz alá nyúló gyökérzete.

A neve alapján azt gondolná az ember, hogy ezen közlekednek a kagylók. Ebben lehet valami, csak nem egészen úgy ahogy azt elsőre gondolná az ember. Amikor betettük a vízbe, picike csigák voltak a gyökereik között. Gondolom más vízi puhatestűek is így utazhatnak ezzel a növénnyel, hogy egyszerűen belecsimpaszkodnak a gyökerekbe és bíznak benne, hogy a szél és a víz áramlatai jó helyre sodorják.
Mivel ez a növény nem telel át, valószínűleg Aranka és Aladár (a két aranyhal) társaságában beköltöznek télire a melegebb éghajlatra, bár még nem tudom ez hogy lesz megoldható...

UPDATE vízitök ügyben
A vízitöknek hitt növény ún. vízi jácint. Hazájában erősen invázív, de szerencsére nem télálló növény. Bővebben »

A vízitök valójában a fent emlegetett kagylótutaj szöges ellentéte, nem is tudom, hogy néztem őket egyformának. Fényes, kemény levelei vannak, és az utóbbi napokban helyes kis dinnyécskéket(?) növesztettek. Arra gondolok, hogy ezek a gömböcskék idővel majd elválnak egymástól, és így lesznek külön egyedekké. De ez majd elválik. ;-) A télállóságáról nem rendelkezem pontosabb információkkal, még az is kiderülhet nem is vízitök a vízitök, szóval ha van információja valakinek, ne tartsa magában!

A vizitökök a kagylótutajokkal ellentétben fényes, keményebb levelekkel, de hasonló gyökerekkel rendelkeznek.

Esős pillanatkép...

A gyékényünk Törpe gyékény (Typha minima). A háromba fűrészelt nagy tő mindegyik darabja remekül díszíti a tavat. Időnként békák is feltűnnek az árnyékukban. Bizonyára szép amikor virágzik, és kis barna gömböcskéi lesznek, de erről idén éppen lemaradtunk. Így legalább jövőre izgalmas lesz erre is várnunk. Teljesen őshonos faj — így különösebb gond nélkül át fog telelni a tóban.

Az Apró békalencse (Lemna minor) szép zöld színfolt a vízfelszínen. Mindenfelé elviszi a víz, de a elsősorban a gyékények köré gyűlik össze, csapdába ejtve a kagylótutajokat és a vizitököket. A halacskák is szeretik csipegetni a beléjük gabalyodott szerves darabkákat. Lehetséges, hogy magát a zöldjét is megeszik, de erről nem győződtem még meg. Akvarista körökben úgy tudják, a növényevő halak kedvelt csemegéje. Nóri szerint a tél előtt egyszercsak eltűnnek, és tavasszal meg varázsütésre megjelennek a vízben. Úgy legyen, szeretettel várjuk a feltűnésüket!