Újévi séta

Eltelt hát a 2016-os év is. Az országban sokfelé ködös, nagyon hideg időre virradt az új esztendő, de idefent a hegyen nem túl hideg volt, és szép kék égbolt.

Odakint nyoma sem volt a ködnek, picit kifagyott pára deressége borítja csak a kertet. Amint napsütés éri a deret, pillanatok alatt el is tűnik. Így alaposabb fotózásra sem volt idő, de azért álljon itt pár friss, még fel sem melegedett kép.

A tó jege nagyon vastag már, simán elbírja az ember súlyát. Az aranyhalacskák már a szobában laknak, így ez annyira nem okoz gondot, de kíváncsiságból biztosan megpróbálom megfúrni majd a jeget délután. A gyékények állnak csak ki belőle, és a szélviharok által ráhordott tölgyfalevelek.

A délutáni másik terv a tegnap szerkezetkészre alakított madáretető kistafírozása. Erről újabb postban jelentkezünk majd.

Szezonnyitó bográcsolás

Ugyan átmenetileg lehülés érkezett hozzánk is, de mégiscsak megnyitottuk a 2014-es évi bográcsszezont a kertben. Így hát az alábbiakban egy kis receptrovat következik...

Rozmaringbokor, célszerűen a bográcsolóhely mellé

Kezdésnek ültessünk a bográcsolóhely közelébe egy rozmaring bokrot, tekintve hogy ez a növény egyszer sem telelt át mifelénk.

Mindjárt az elején szeretném figyelmeztetni a kedves vegetáriánus Olvasókat, hogy ez a recept nem az ő ízlésviláguknak való. Tehát ha a húsevés szokásával bármilyen problémája van valakinek inkább ne olvassa tovább, fő a nyugalom, illetve a rozmaringos, zöldséges sertéstokány.

Piacon jártunk

Szombat délelőtt a szentendrei piacon jártunk. Amint az várható is volt, nem jöttünk üres kézzel haza... :)

Három okból mentünk piacolni: egyrészt úgy döntöttünk, hogy a múltkori kudarc után mégis megnézzük mit szól a paradicsom a kertünk mostoha fényviszonyaihoz, másrészt szerettünk volna a fűszerkertet rehabilitálni az őszi fatámadás után, harmadrészt ha vannak, néhány sziklakerti növényt is hozni.

A fűszernövények, és a sziklakert új lakói

Phlox vagy nem phlox?
Ez itt a kérdés...

Mint az a fenti képeken is látszik voltak sziklakertiek is, igazából az önuralmamra komoly szükség volt a vásárláskor. Így is kicsit korainak érzem a növénytelepítést, de hát lehet ezeknek ellenállni?

Nézzük elsőként a sziklakerti szerzeményeket. Ezt a növényt Phloxnak mondta az eladó, én picit kételkedtem benne, most már kevésbé. Emlékeimben ui. ennek a virágnak sokkal mélyebben bevágottak a szirmai, de aztán a neten rákeresve a képekre a Phloxok olyan változatosak, hogy ez a különbség végeredményben simán belefér. Csak most veszem észre a bejegyzés írása közben, hogy ha jól látom a kép közepe felé az egyik virágán csak négy sziromlevele van.

Sikerült többféle kőtörőfüvet is találnom, szerintem egész szépeket. Az egyik hosszú szár végén hozza a csodás, különféle tónusú rózsaszín virágait, a másik a levélpárnával egy szinten növeszti a mélyvöröseket. Ezek is igencsak változatos növények.

A hosszú szárút kiültettem egy sziklanyiladékba, mögötte nagyobb kövek alkotnak falat. Így talán a szél sem tesz olyan könnyen kárt benne. Már most úgy érzem, hogy beleszerettem ezekbe a virágokba!

Időközben az áruházi leértékelt, és ugyancsak meggyötört állapotú kőtörőfüvek is felfrissültek, és kivirágzottak. Azok megint teljesen más kinézetűek, de a háromágú villás levélkéik elárulják a rokonságot. Jó lenne kiderítani, hogy melyik milyen fajta pontosabban. Ugyan az új növényekről szól elsősorban ez a bejegyzés, de mégis talán megbocsájtható egy kis kitérő az áruházi eredetű kőtörőfüvek virágzásáról.

A mi sziklakertünk nem egy gigantikus méretű, így vélhetően a Madárbirs idétlenül nagy termetű növény lenne a kövek között. De úgy gondoltam jól mutatna a sziklakert peremvidékén, mintegy átkötésként a kerítés mellett álldogáló gyertyánok felé. Ráadásként ősszel is élénk vöröses színeket tud produkálni — így végül hoztam ebből a növényből is egyet. Ha jól látom nemsokára virágzani is fog, mindenesetre kis bimbókkal van telehintve minden ága.

Még nem került kiültetésre, mert a tervezett élőhelyén még túrom a földet a filagóriához, de szerintem bírja még a cserépben pár napig. Ha mégsem, akkor legfeljebb átteszem majd egy nagyobb edénybe.

Végül egy kövirózsa is bekerült a kosárba, és felköltözött a hegyre. A korábbi szüleimtől hozott kövirózsákat akartam vele pótolni, de örömmel vettem észre, hogy a már elfagyottnak hitt növények megéledtek. Teljesen lila színük volt eddig, de most már csak a levélcsúcsuk hegye olyan, szépen visszazöldültek. Mindenesetre az új adag is kényelmesen elfér, így végülis nem bántam meg.

A fűszerkert újraalapozása céljából a tűzrakóhely közelébe telepítettünk rozmaringot, levendulát, és mentát. Nagyon kellemes illat töltötte be tőlük a levegőt, már csak ezért is megérte a beszerzésük....