Ádventi holdfény

Idén ádvent utolsó vasárnapja majdnem teliholdra esett. Előző éjjel még jókora hó esett, de a negyedik gyertya meggyújtásakor már gyönyörű holdfényes, mesebeli táj csábított egy kis éjszakai fotózásra.

Még két nap volt hátra a teleholdig, de a keleti égbolton napnyugta után nem sokkal már feltűnt a hegyek felett a Hold. Erős fénye varázslatos hangulattal árasztotta el a békésen szunnyadó tájat.

Holdkelte a hegyek felett

Észak felé az öreg tölgyfák között sütött át a holdfény, hosszú árnyékokat rajzolva a szikrázó hóra. Az ezüstös holdfény érdekesen keveredett a házból kiszivárgó sárgásabb tónusú megvilágítással.

Dél felé a Jupiter bolygó erős fénye növelte a karácsonyi hangulatot közvetlenül a fák felett. A szép tiszta égbolton a Hold zavaróan erős fénye ellenére sok csillag is látszott. A bolygó ekkor az Aquarius (Vízöntő) és a Pisces (Halak) csillagképek határán volt látható.

A Jupiter az Aquarius (Vízöntő) és a Pisces (Halak) csillagképek határán

Magasan a fejünk felett, a zenitben a Cassiopeia csillagkép jellegzetes W-alakja fénylett, miközben a fák ágait szikrázó hólepel emelte le a sötétkék égbolt hátteréről.

A Cassiopeia csillagkép

Ritka égi látványosság: holdhalo és Hold - Jupiter együttállás

Ez a bejegyzés ugyan nem nagyon illik egy kert-blog témakörébe, de talán mégis érdekes lehet az olvasóknak. Ezen az estén a Hold a Jupiter bolygó mellett látszott, de jött még mellé más látványosság is.

Szép holdfényben úszott a kert november 16-án. Este 21h után lassan egyenletes fátyolfelhőzet kezdte elfedni a növekvő Holdat, és alatta a fényes Jupiter bolygót. Ilyen felhőzet esetén nem ritka az ún. halo-jelenség kialakulása.

A jelenség kialakulása erős fényforrás körül történik. Ilyen esetben a fényforrásról érkező fény a fátyolfelhőzet jégkristályain megtörik, és a forrás körül 22°-os sugarú körben egy szivárványos színű fénygyűrűt okoz. Nagy ritkán kettős halót, és sok egyéb érdekes fénytörési jelenséget is láthatunk, érdemes benézni az ilyen, ún. légköroptikai jelenségekkel foglalkozó weblapokra. Ilyen pl. Atmospheric Optics oldala.

Az égbolton látható fényforrás lehet a Nap, ilyenkor naphaloról beszélünk. A Hold fénye is okozhat ilyet, de ezeket ritkábban figyelhetjük meg. Ebben az is benne van persze, hogy az átlagos ember nappal többet van az ég alatt, másrészt a holdfény eleve gyengébb így csak nagyon ritka fátyolon tud átsütni olyan intenzitással, hogy a jelenség látható legyen.

A holdhalok sokszor nem mutatnak látható színeket, egyszerűen azért mert az emberi szem színérzékelése nem kapcsol be bizonyos fényerősség alatt.