Felszabadultunk

Tegnap este tettem egy gyors kört a kertben, mert végre nem a fehér szín dominál — nagyrészt elolvadt a hótakaró ugyanis.

A kertbe betelepült hóvirág még a márciusi tél előtt hozott két virágot. Örömmel láttam, hogy most a — talán immár végleges — hóolvadás után is jól van, és jelenleg három virága van. Láthatóan jól érzi magát, talán még terjedni is fog ha nem háborgatjuk nagyon!

A nap sajnos nem sütött, így nem voltak igazán szép esti fények, de mégis körbejártam picit a kertet egy kis fotózás erejéig. Ebből adok most közre néhányat a teljesség igénye nélkül!

Az elsők között szeretném megmutatni, hogy mi is van a híres neves első kankalinnal jelenleg. Emese kereste meg, és jelezte, hogy már nem sok lehet a virágzásáig. Ez nem meglepő, ugyanis tavaly ilyenkor már virágzott. Most még ugyan nem tart itt, de a bimbói már elkezdtek kiemelkedni a levélkoszorújából. Jó kérdés, hogy idén is ez a példány fog-e elsőzni, ugyanis hasonló fejlettségű példányok szerencsére sokfelé vannak a kertben. Idén azt hiszem nem maradunk híjján ennek a növénynek.

Igazából éppen azon töprengtem, hogy miért is nem kankalinos logót használok a kertblogban, hiszen kökörcsin az speciel nincs a kertben. Vagyis jó kérdés hogy van-e, vagy sem? Még 2009 tavaszán a szentendrei piacon vettünk egy bácsitől 2 tő kökörcsint (termeszett állományból). 2010-ben éppen ilyenkor hajtottak ki. Minden évben április végén, május elején virágzott, de tavaly nem találtuk meg. Persze simán előfordulahat, hogy elbújt, mert direkt olyan helyre raktuk ahol nincs szem előtt. De a tavalyi tél nagyon extrém volt, lehet nem élte túl, amúgy is eléggé tengődve élt. Legalábbis a testvérkéihez képet, akik Kispesten szüleim kertjében már terjedelmes csokorrá fejlődtek. A sziklás talaj nem hinném hogy gond lenne mert természetes élőhelyükön is sokszor sziklarepedésekben élnek, a vulkáni kőzet sem hinném, hiszen láttam már meszes és vulkánikus környezetben egyaránt kökörcsint. Az az egy tippem lehet, hogy ez a tenyésztett változat nem olyan strapabíró, mint a vadon élők, jobban szereti a laza könnyű földet. Reménykedek mindenesetre, hogy előkerülnek...

Érintés

Régebbi olvasóim bizonyára emlékeznek rá, hogy szinte sportot űztem egy időben a hajtatott nárciszok kiszabadításából. :) Jöttek nőnapi ajándékként, meg lévén annyira olcsón adják, és vidítja az embert a tél végén (l. az oldalsó képet ugyebár), hát vettünk is néha ilyeneket. Idén sincs ez másként, két cserépben várják a nárciszok a gyökér-bogozást, és átültetést. Az előző években mentett adag szépen megmaradt, de a tó körüli munkálatok miatt tavaly ősszel áttelepítettem őket egy saját ágyásba. Most látom csak, hogy egy részük bentmaradt a majdani tóparton mert rengeteg hajtás jelent meg a régi helyen. Ősszel is gyanakodtam erre, mert keveseltem a megtalált hagymákat — így lesz még áttelepítési akció. Az ősszel költözöttek mindenesetre szépen kidugták az orrukat a föld alól a fenti kép tanúsága szerint.

Az idén egy új hagymás is bekéredzkedett az ablakba. A gyöngyike kedves vadvirág, nagyon szerettem mindig is. Most egy lapraszerelt kerti változatát hozta Emese, ez már termetre is emberesebb változat. Egy nagyobbacska cserépben jó tucatnyi virág szorong, sok kisebb sarjhagymával együtt, így szép kihívás lesz majd őket szétbogozni, remélem legalább akkora siker lesz belőle mint a nárciszok esetében.

Apropó ablak! A rossz idő miatt még mindig a szobában lakó kőtöröfüvek kivirágoztak az elmúlt napokban, és alig férnek a cserepükbe. Olyan nagyok, hogy gondolkozom azon hogy rögvest kétfelé ültessem szét. No de kanyarodjunk vissza a kertbe!

Az első vadvirágok között szokott lenni a tüdőfű és a salátaboglárka. Úgy tűnik ezek a növénykék köszönik jól vannak, leszámítva azt a kb. 2 hetes lemaradást amit a nem várt hótakaró okozott.

 Tavaly ültettem csomó krókuszt. Szerettem volna szép virágszőnyeget belőlük, és volt egy ágyás amire épp kellett volna földet tölteni, így gyorsültetés lett a megoldás. Benyomkodtam a föllazított földbe a hagymákat, és ráhordtam a megfelelő vastagságban a földet. A hagy havazás előtt már volt néhány virágzó krókusz, de aztán fél hónapra eltűnt az egész a hó alatt. Most előbukkant a terület, és telis-tele van sok apró krókuszlevéllel. Lehet a virágszőnyegből is lesz valami? :)

Végezetül pár sziklakert körüli részlet. Ott is vannak krókuszok szép számmal. Némelyik szikla felületét megkezdte a fagy, de ettől talán csak természetesebb lesz az összhatása, így különösebben nem zavaró. A törpe madárbirs bokrocska is nagyon szép, dekoratív a sok piros bogyója. Mivel ezt a tó tereprendezésekor majd át kell mozgassam függőlegesen. Eleve egy nagyobb dombba ültettem, hogy könnyen lehessen majd átemelni. Addig lenne jó ezt meglépni amíg még kicsi a gyökérzete.

Mindeközben az erdőben lebeg a pára, és ideiglenes patakok formájában zúg lefelé a hólé a Bükkös patak irányába, a kökénybokrokon harsány színű zuzmók vetélkednek a kipattanás közeli rügyek aranybarnájával...

Tavasz gőzerővel

Március 15-én esőzést jósoltak. Ugyan többször is vésztjóslóan befelhősödött, de végül mégis mindig elvonultak a felhők, és összességében egy szép, tavaszi napnak örvendhettünk.

Mielőtt kis képes beszámolóval mutatnánk meg mi újság volt a kertben a márciusi Kertblogolók Virágnapján, említsük még meg, hogy átforgattam a komposztláda tartalmát. Az új helye a keretnek gyakorlatilag a régi mellett van, de mégis kicsit rejtetebb helyen mint eddig. A korábbi hely alján több talicskányi már használható földhalom maradt. Nagyon sok lombunk van, így lehet tényleg érdemes lenne még egy keretet üzembe helyezni.

Kertblogolók Virágnapja

Örömmel vettük észre, hogy mindenfelé kibújtak a Tavaszi kankalinok (Primula veris) és a Salátaboglárka (Ranunculus ficaria) levelei. Tavaly is éppen ilyenkor jelentek meg ezek a virágok. Odalent Szentendrén a Bükkös-patak partján már szép számban virágzik is a salátaboglárka.

A Turkesztáni szil is nagyon sok milliméter közeli rügyet hajtott. Ha mindből levélke lesz akkor nagyon gyorsan fog bezöldülni. A sövényt tavaly ültettük el, így ez az első áttelelése, és utána következő kizöldülése, tehát érdemes lesz figyelni a fejleményeket.

A mogyoróbokrok már jó egy hónapja virágzanak. Most feltűntek a lassan már kiporzott hímivarú barkák mellett a kicsinyke nőivarú virágai is. Remélem növénytanilag így korrekt, mindenesetre álljon most itt róla némi képanyag csak mert egyszerűen szép. Az aprócska élénk rózsaszín virágocskák már ránézésre is igen hatékonynak tűnnek a virágpor befogására.

A kökény is erőteljesen rügyezik, lassan kezd éledezni a hosszú téli álmából — így érdekes lesz megfigyelni napról-napra, ahogy terjed a virágzása a hegy lábától felfelé. Tavaly ez különösen látványos jelenség volt. A kökény belső ágain előszeretettel lakik többféle zuzmó is, ezekről is készítettem pár felvételt.

Az orgonabokrok is hamarosan kizöldülnek, mindenesetre hatalmas rügyeket lehet megfigyelni rajtuk, és a barka is gyönyörűen néz már ki.

Természetesen sok áttelelt száraz virágmaradvány is látható mindenfelé. A Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) is maradó szárakat szokott hagyni maga után, de ez a növény már zöldül is, így most a már szép élénkzöld töveket elszáradt tavalyi szárak ölelik körbe. Áprilisban már virágozni szokott, és egészen őszig látni tetszetős virágait.

Mohák és zuzmók a kertben II.

Múlt hónapban elkezdtem kitenni néhány fotót a kertben élő mohákról és zuzmókról. Ma estefelé volt pár percem napnyugta körül, így ismét készült néhány felvétel.

Most elsősorban a köveken tanyázó zuzmók kerültek lencsevégre. A fotók nem klasszikus makrófotók, csak relative közelről készültek, de azért talán van némi hangulatuk ennek ellenére is.

Pár kép következzen még az első részben emlegetett déli mohás részről. Sajnos ezt nem nagyon lehet visszaadni: jórészt még levelek takarják, így csak kissebb részleteiben mutat valamennyire elfogadhatóan a képeken:

ez a májmoha féleség tipikusan köveket borít be több centiméter vastag, mostanában szép színes bundával...

Nos,kb. ilyen a déli kertvég jópár négyzetmétere. Ez nem köveken nő,hanem csak úgy a földön, ami persze azért szikladarabokkal alaposan meg van fűszerezve.

Ez a középső mohás kép tágabb környezete. Szemfülesebbek kiszúrhatják a vadon nőtt szamóca leveleit is a nagy kavalkádban.

Mohák és zuzmók a kertben I.

Mostani bejegyzésem alapötletet ismét az egyik kedvenc kertblogom, a Művelt Kert blog adta: legutóbbi bejegyzésében a zuzmókról olvashattunk. A téma januárban ideális, és éppen volt is kis időm és kedvem fényképezni hozzá pár illusztrációt.

Rögvest eszembe is jutott, hogy a hétvégi faritkítás közben néztem az egyik öreg tölgy törzsét, hogy mennyire sűrűn benőtte a zuzmó, és hogy milyen sokféle van belőle mindenfelé. Aztán mégsem mentem be a fényképezőgépért. Ma ellenben rászántam egy kicsi időt, és kihasználva a köd miatti szórt megvilágítást készítettem jópár képet. Elsőre ezen talán megrökönyödhet a kedves olvasó, mondván a fotóhoz szép napfény kell, de ez nem teljesen igaz. Ha éles napfény van, akkor árnyék is van, és a nagy kontraszt általában nem tesz jót a képnek. A természetben nem mindig lehet kihelyezkedni, hogy pl. ne legyen zavaró elem a háttérben, és ha mindezt még ki is emeli teszemazt a napfény, akkor nehezebb összehozni amit akartunk. Konkrét példával élve: szépen megkomponálunk egy képet egy kő élén növő moha spóratokjairól, de a háttérben egy másik kőre rásüt a nap, és kiégeti a hátteret.

Persze a szórt fénynek ára van: a hosszabb expozíció. A tervezett makró képek esetében ez még fokozottabb, hiszen a kellő mennyiségű éles képrészlethez célszerű szűk rekesszel dolgozni, ami azután még tovább növeli az expozíciós időt. A téma közelsége miatt pedig már a tizedmásodpercek is könnyen bemozdulnak — így kell a stabil fotóállvány. Sajnos nem mindegyik kép lett igazán jó, mert a reggeli adagot még kézből készítettem — így néhány csak kicsiben került ide.

Mindig bajban vagyok azzal, hogy egy-egy fotón annyi részlet és szépség rejlik, hogy érdemes végigbogarászni, de 6-8 MByte méretű képeket mégsem szeretnék ide beilleszteni. Kísérletképpen néhány képet megmutatnék 1:1 méretarányban is egy speciális kép-nagyító flash-plugin beépítésével, így nem kell egyszerre túl sokat letölteni, másrészt szabadon bóklászhat a képen az ember. Szívesen veszem a visszajelzéseket, hogy látjátok-e ennek az értelmét vagy sem? No de térjünk a lényegre, ez már kicsit nagy kitérő lett!

Hol élnek a kertünkben mohák és zuzmók?

Rövden: mindenhol. Szó szerint értve és túlzások nélkül. Pár képben bemutatok pár jellegzetes élőhelyet.

A tölgyfák kérge mélyen barázdás, erősen tagolt. Nem meglepő hát, hogy mindenfelé ellepik a mohák és zuzmók. Elsősorban a törzsek alsó részein telepednek meg (nyilván itt a talaj közelében általában nedvesebb), de egyáltalán nem klaustrofobiásak — sokfelé kellene lajtorja a fozózáshoz.

Sokfelé vannak a kertben kövek, azt hiszem itt is említettem, hogy elég vékony a talajunk, és sok benne a szikladarab, ami nem meglepő egy régen kihunyt vulkán kalderájának peremén. Ha kő, akkor moha, főleg ha kicsit nedves a környék. Nagy fák alatt, szélvédett részeken nehezen szárad ki a talaj, így általában megfelelőek a körülmények a moháknak. Persze egy kertben kő akad az épített környezetben is, a mohák és zuzmók ezeket sem hagyják parlagon.

Ahol moha, van ott zuzmó is. Ezen túl persze a zuzmók ellepik az ágakat, kerítést és minden fadarabot ami tartósan a szabad ég alatt marad.

Van egy különleges mohatelepünk is. A kert déli végét egy tujasor zárja le. Ezek szép termetes darabok, így állandóan árnyékot adnak ennek a területnek így nyáron sem szárad ki. Itt a talajt vastag mohaszőnyeg borítja — annyira gazdag élőhely, hogy megérdemelne egy külön bejegyzést, így most kimaradt a fotózásból is. Ha hétvégén engedi az időjárás ezt a területet is be szeretném mutatni.

Menjünk közelebb!

Különösebb kommentár nélkül álljon itt néhány kép nagyobb méretben is. Amelyik alatt egy ilyen kis csík van
az aktívan nagyítható. Ehhez a nagyítást a kis csúszkával vagy az egér görgőjével lehet állítani , majd a kép a kivágásban húzkodható a kép. A kis navigációs gombokkal is lehet mozogni természetesen.

Ez a kép lett a január 19.-i napifotóm.

Folytatása következik, ennyire jutott energiám mára... :)