Végre eljöttek a várt napok, amikor a kertben hunyor sütkérezik a napfényben.
Sokat most nem írnék erről, inkább legyen itt három fotó. Ez a hunyor a Charlotte fantázianevű változat. Meglehetősen kalandos úton sikerült beszerezni még tavaly novemberben. Akkor került ki a kertbe, így ez az idei az első virágzása nálunk. A szépsége miatt az kell mondjam nagyon megérte, gyönyörűséges növény.
Még február végén hangzott el a rádióban, hogy az Alcsúti Arborétumban nyílnak a hóvirágok. Ennek kapcsán elmélkednék most egy kicsit.
Nem csak a levegőbe beszélek, hanem február 21-én meg is látogattuk az Arborétumot, így személyes tapasztalataim alapján írok erről. Lévén virágokról van szó ezt itt tárgyalom a kertes dolgok között.
Március. Szeretem ezt a hónapot, mert azért eddigre mindig elkezd kicsit újraéledni a természet.
Nem lebecsülendő előny, hogy az ember eddigre már világosban indul és világosban érkezik haza, így van lehetőség akár hétköznapokon is egy kis kertszemlére. Most is ezt tettem, és ha már sétáltam fotóztam is bár képet. Nem a legszebbek, de dokumentációs jelleggel azért jók lesznek.
Tavaly volt a második évünk, hogy a lila krókuszok szőnyeget alkotva bújtak elő a kertben, egy 2012 őszi nagyobb arányú telepítés eredményeképppen. Idén elég hasonlóan alakul a tavasz — eddig legalábbis — mint tavaly. Pár nap eltéréssel ugyanott tartanak a növények is, mint 2014 tavaszán. Ma reggel nem volt még napfény, így igazán szép képekkel nem szolgálhatok, de néhányat azért bemutatnék.
