Őszi színek

Lassan sárgásba, vörösesbe öltözik az erdő. Szombaton szép napos idő volt, így kisebb kerti sétát tettem...

Ilyenkor már 8 óra körül ér csak a Nap a környező hegyek fölé, és akkor pillanatok alatt szétárad a fény a fák között — gyönyörű, pillanatról-pillanatra változó fény-árnyék játékkal kápráztatva el aki kimerészkedik a kertbe.

Az elmúlt napokban csapadék is volt bőséggel, így azért a zöld sem maradt el. A mohák friss üde zöld foltjai is sokfelé vidítják a szemet, és persze vízcseppek csillogó gyöngyeit hordozzák a növények. Csak el ne rothadjanak a téltemetők, amiket nemrégiben ültettünk nagy tételben.

A színes fák nézegetik magukat a kerti tó víztükrében. A legerősebben sárgák természetesen a juharfélék, a som vörösesbarnás levelei napfényben izzanak, árnyékban inkább fakóvörösek, a tölgyek a zöldtől sárgán és barnán át sokféle színben pompáznak. A gyertyánok jellemzően világos sárgásak, bár idén rengeteg a barna termése is. Az igazi lombhullás még nem indult el, csak a szomszédban egy hársfa kopaszodott le jelentősen.

A cserjeszinten a labdarózsák még zöldek, bár híresen szép piros lombjuk van ősszel. Az illatos, de lombhullató Rhododendron lutheum viszont érdekesen színeződik: a belső, öregebb levelei már egészen citromsárgák, a külsők még inkább zöldek, igaz kicsit már itt is bronzosodik. Igazán gyönyörű, impozáns növény! A fajdbogyó is kimondottan tarkabarka leveleket mutat, holott elvileg örökzöld.

A tarka levelű árnyékliliom (Hosta sieboldiana) is gyönyörű aranysága lett, az amúgy világos levélperem viszont szürkésre fakult. Hasonló sárga színe van egyénként a gyönygvirágok levelének is, de azok 2 nap alatt hártyavékonyra bomlottak (csak az erezet maradt meg szinte belőle), és vasárnap délutánra már át lehetett látni rajta, és a léggömbvirág is élénksárga színű.

A sziklakertben a bakopa még mindig rendületlenül virágzik. Szeptemberben volt egy kis időszak amikor leállt, de aztán nekibuzdult, és még mindig gyönyörű. A verbéna nagyrészt elvirágzott, de mégis impozáns látvány az esti ellenfényben. (Az itt mellékelt képen a bakopa fehér virágai törik meg a sötétséget)

Ősz a kerti tóban

A békalencse is erősen megritkult a vízben, úgy tűnik a hidegre reagálva ez a növény egyre mélyebbre húzódik a felszín alá. A gyékények között is jelennek meg színes levelek, de még jellemzően zöldek, viszont az esti/reggeli fényben hihetetlen élénk színfoltot adnak. Ha kicsit jobban elsárgul, valószínűleg érdemes lesz "learatni" és felhasználni valamire.

A kagylótutajok és vízi jácintok még látszólag jól vannak, bár nem fagytűrőek. Úgy olvastam, a hidegben felhajtják a leveleiket, de még szépen kiterülve tűrik a vízfelszínen a viszontagságokat.

Tavirózsánk már eleve ősszel érkezett hozzánk, így nem sokat tudunk mit mondani róla. A levelei a víz felett erősen eltűnnek a többi növény mellett. Gondolom majd tavasszal foglal magának egy jelentősebb területet ez a növény is a vízfelszínből.

Úgy néz ki, hogy Csirió az erdei béka beköltözött a vízbe. Az elmúlt napokban többször is láttuk — igaz fényképezni nem mindig hagyta magát. Ennivalóban még nincs hiánya, számos kisebb-nagyobb roval még mindig járőrözik a víz felett.

Mivel ez a tó relatíve kis mélységű, a két aranyhalat Arankát és Aladárt a hónap elején beköltöztettük a házba. Több tavi növény társaságában zajlott le a legális migrációjuk, hiszen a kagylótutajokról, és a vízi jácintokról is úgy tudjuk nem viselnék el a téli időjárást. Halaink tehát úm. felköltöztek télire vidékről a városi panelba, ami nem maradt nyom nélkül az életükben. Komoly esélye van ugyanis, hogy nem ketten fognak visszaköltözni tavasszal a vízbe — de erről majd valamikor később mesélek...

Hol van a tél?

Az idei "tél" eddig megérdemelte az idézőjelet, hiszen egyáltalán nem volt télnek nevezhető. Talán most fog igazából elkezdődni?

Ennyi volt eddig: fehér Karácsony

Emberi oldalról nem panaszkodhatunk, mert végülis nagyrészt fehér volt a Karácsony, a fűtés sem akkora macera, mint egy kemény télen. 22-én esett kb. 5 cm hó, ami aztán 24–25 között megvolt, 26-án pedig egy nap alatt elolvadt. Azóta érdemi hóesés nem nagyon volt, ami jött az rögvest ment is. Most napok óta hideg van, és tegnap du. egy kevés hó is volt, de messze nincs takarásban a talaj. Pedig kemény mínuszok vannak, a faluban lent -7° körül mértek ismerősök. Ez szerencsére nálunk csak -5° volt — ismét bizonyítva a picit enyhébb mikroklímánk létezését.

Pedig jó lenne egy igazi hótakaró! Nem csak azért mert Emma szegény nagyon várja már, hogy hóembert építhessünk, szánkózhassunk, hanem mert nagyon kevés csapadék volt felénk. A tavalyi nyár első felében még esett elég rendesen, aztán július második felétől mindezidáig alig volt eső/hó. Nagyon száraz a talaj, és a hótakaró a hajnali fagyoktól sem óvja a szunnyadó növényeket. A keményebb hidegek is jól jönnének, hiszen az enyhe időjárásban rengeteg kullancs és egyéb nem feltétlenül kellemes szomszédságot jelentő rovar telel át a fák kérge alatt.

Egy szónak is száz a vége: nagyon kellene egy igazi téli időjárás végre! Mára és holnapra havazást, havasesőt mondanak ugyan, de tartok tőle, hogy nagyobb összefüggő hótakaróra most sem száíthatunk.

Azért legyenek kicsit képek is errefelé, lévén Kerblogolók virágnapja volt 15-én. :) Virágzó virág az nem nagyon van a kertben (ez talán nem meglepő), de azért lehet találni virágot is. Igaz elszáradva, de ha az ember szereti a kicsi részleteket érdekes dolgokat találhat.

Balra az Erdei turbolya elszáradt virága, és annak egy parányi részlete kinagyítva, jobbra egy azonosítatlan "szőrmók" :)


Sok moha is elszáradt, de pár példány még köszöni jól van.


Ez kövirózsa szüleim kertjéből költözött ide a sziklakertbe

Végül búcsúzzunk egy szép, színpompás téli alkonyattal, ellensúlyozandó a sok szürkét:

Mohák és zuzmók a kertben II.

Múlt hónapban elkezdtem kitenni néhány fotót a kertben élő mohákról és zuzmókról. Ma estefelé volt pár percem napnyugta körül, így ismét készült néhány felvétel.

Most elsősorban a köveken tanyázó zuzmók kerültek lencsevégre. A fotók nem klasszikus makrófotók, csak relative közelről készültek, de azért talán van némi hangulatuk ennek ellenére is.

Pár kép következzen még az első részben emlegetett déli mohás részről. Sajnos ezt nem nagyon lehet visszaadni: jórészt még levelek takarják, így csak kissebb részleteiben mutat valamennyire elfogadhatóan a képeken:

ez a májmoha féleség tipikusan köveket borít be több centiméter vastag, mostanában szép színes bundával...

Nos,kb. ilyen a déli kertvég jópár négyzetmétere. Ez nem köveken nő,hanem csak úgy a földön, ami persze azért szikladarabokkal alaposan meg van fűszerezve.

Ez a középső mohás kép tágabb környezete. Szemfülesebbek kiszúrhatják a vadon nőtt szamóca leveleit is a nagy kavalkádban.

Mohák és zuzmók a kertben I.

Mostani bejegyzésem alapötletet ismét az egyik kedvenc kertblogom, a Művelt Kert blog adta: legutóbbi bejegyzésében a zuzmókról olvashattunk. A téma januárban ideális, és éppen volt is kis időm és kedvem fényképezni hozzá pár illusztrációt.

Rögvest eszembe is jutott, hogy a hétvégi faritkítás közben néztem az egyik öreg tölgy törzsét, hogy mennyire sűrűn benőtte a zuzmó, és hogy milyen sokféle van belőle mindenfelé. Aztán mégsem mentem be a fényképezőgépért. Ma ellenben rászántam egy kicsi időt, és kihasználva a köd miatti szórt megvilágítást készítettem jópár képet. Elsőre ezen talán megrökönyödhet a kedves olvasó, mondván a fotóhoz szép napfény kell, de ez nem teljesen igaz. Ha éles napfény van, akkor árnyék is van, és a nagy kontraszt általában nem tesz jót a képnek. A természetben nem mindig lehet kihelyezkedni, hogy pl. ne legyen zavaró elem a háttérben, és ha mindezt még ki is emeli teszemazt a napfény, akkor nehezebb összehozni amit akartunk. Konkrét példával élve: szépen megkomponálunk egy képet egy kő élén növő moha spóratokjairól, de a háttérben egy másik kőre rásüt a nap, és kiégeti a hátteret.

Persze a szórt fénynek ára van: a hosszabb expozíció. A tervezett makró képek esetében ez még fokozottabb, hiszen a kellő mennyiségű éles képrészlethez célszerű szűk rekesszel dolgozni, ami azután még tovább növeli az expozíciós időt. A téma közelsége miatt pedig már a tizedmásodpercek is könnyen bemozdulnak — így kell a stabil fotóállvány. Sajnos nem mindegyik kép lett igazán jó, mert a reggeli adagot még kézből készítettem — így néhány csak kicsiben került ide.

Mindig bajban vagyok azzal, hogy egy-egy fotón annyi részlet és szépség rejlik, hogy érdemes végigbogarászni, de 6-8 MByte méretű képeket mégsem szeretnék ide beilleszteni. Kísérletképpen néhány képet megmutatnék 1:1 méretarányban is egy speciális kép-nagyító flash-plugin beépítésével, így nem kell egyszerre túl sokat letölteni, másrészt szabadon bóklászhat a képen az ember. Szívesen veszem a visszajelzéseket, hogy látjátok-e ennek az értelmét vagy sem? No de térjünk a lényegre, ez már kicsit nagy kitérő lett!

Hol élnek a kertünkben mohák és zuzmók?

Rövden: mindenhol. Szó szerint értve és túlzások nélkül. Pár képben bemutatok pár jellegzetes élőhelyet.

A tölgyfák kérge mélyen barázdás, erősen tagolt. Nem meglepő hát, hogy mindenfelé ellepik a mohák és zuzmók. Elsősorban a törzsek alsó részein telepednek meg (nyilván itt a talaj közelében általában nedvesebb), de egyáltalán nem klaustrofobiásak — sokfelé kellene lajtorja a fozózáshoz.

Sokfelé vannak a kertben kövek, azt hiszem itt is említettem, hogy elég vékony a talajunk, és sok benne a szikladarab, ami nem meglepő egy régen kihunyt vulkán kalderájának peremén. Ha kő, akkor moha, főleg ha kicsit nedves a környék. Nagy fák alatt, szélvédett részeken nehezen szárad ki a talaj, így általában megfelelőek a körülmények a moháknak. Persze egy kertben kő akad az épített környezetben is, a mohák és zuzmók ezeket sem hagyják parlagon.

Ahol moha, van ott zuzmó is. Ezen túl persze a zuzmók ellepik az ágakat, kerítést és minden fadarabot ami tartósan a szabad ég alatt marad.

Van egy különleges mohatelepünk is. A kert déli végét egy tujasor zárja le. Ezek szép termetes darabok, így állandóan árnyékot adnak ennek a területnek így nyáron sem szárad ki. Itt a talajt vastag mohaszőnyeg borítja — annyira gazdag élőhely, hogy megérdemelne egy külön bejegyzést, így most kimaradt a fotózásból is. Ha hétvégén engedi az időjárás ezt a területet is be szeretném mutatni.

Menjünk közelebb!

Különösebb kommentár nélkül álljon itt néhány kép nagyobb méretben is. Amelyik alatt egy ilyen kis csík van
az aktívan nagyítható. Ehhez a nagyítást a kis csúszkával vagy az egér görgőjével lehet állítani , majd a kép a kivágásban húzkodható a kép. A kis navigációs gombokkal is lehet mozogni természetesen.

Ez a kép lett a január 19.-i napifotóm.

Folytatása következik, ennyire jutott energiám mára... :)

Tél végi leltár

Ugyan a kert szinte még érintetlen, azaz alig ültettünk bele valamit, de mégis érdemes volt a hétvégén kicsit átnézni a telket, mi hogyan vészelte át a telet.

A kertben vasárnap reggel tett kisebb séta alatt készültek az alábbi képek. A leghátsó, egyben legdélebbi részben a gyümölcsfák rügyei már kezdenek éledezni, a hó nagyrészt elolvadt, de még nagyjából összefüggő takarót képez. A mohák friss üde zöldek, csillogó jégkristályok között...

Egy klasszikus moha-felvétel

A kökörcsinek helyén még hó volt, így nem sikerült kideríteni hogy élték át a telet. Hatalmas nagy üres területre kerültek ugyanis, és sok értelme nem volt áttúrni több négyzetmétert emiatt — már csak azért sem mert a hótakaró még védi őket egyenlőre.

Tiszafa

Még tavaly nyáron ültettünk ki a girbegurba fenyő pótlására egy kis tiszafa-csemetét. Úgy néz ki ez a facsemete túlélte a fagyokat. Miután leolvadt róla a hó, szépen nyújtózkodik a napfényben. Még mindig csak 8-10 cm magas, de láthatóan kutya baja.

A kertben mindenfelé közvetlen rügyfakadás előtt áll a gyertyán — tavaly csak április végén volt ilyen állapotban. A krókuszoknak még nincs jele, igaz az ágyásukban vasárnap reggel még sok volt a hó.

Még mondanak a hétre is kemény fagyokat, így a turkesztáni szileket végül nem ültettük el — a csákány is alig vitte a földet, pedig a felső pár centis rétege tocsog a sárban. Szombat éjjel is -4°C volt, jól vissza is fagyott minden. Jelenleg a pincében, víz alatt várják a telepítést.

A turkesztáni szil sövény leendő helye a pincelejárat melletti támfal pereme

Az előkertben még javában szunnyadnak az öreg tölgyek, de a mohás kövek között már éledezik a bogárvilág is. A lenti szép, kék páncélos bogár ugyan még meglehetősen komótosan közlekedett, nyilván a +6°C hőmérsékleten nem érzi magát túl otthonosan a Lapos kékfutrinka (Carabus intricatus). Egyébként mint minden futrinkafaj, ez is védett.

Lapos kékfurtinka (Carabus intricatus) és az öreg tölgyek