Újra itt a bodzaszezon. Elkészült az idei adag szörp, de még maradt bodzavirág — így készült zselé is.
Az egész azzal kezdődött, hogy pár hete egy szombaton megvártuk, amíg úgy igazán elkezd esni az eső. Mire minden vizes lett, de még zuhogott, megérkeztünk kedvenc bodzafánkhoz a Szentendrei szigetre. Eltökélten kiszálltunk az autóból és szedtünk jópár zacskó bodza- és akácvirágot. Miután lassan elállt az eső és a fán sem maradt elérhető virág, elindultunk hazafelé.
Történt egyszer réges régen, hogy felhívta a figyelmemet egy növényre a sajnos eléggé elhalt Művelt Kert blog idestova több mint négy évvel ezelőtt. Ez volt az Amelanchier, alias Fanyarka, alias Mézalmácska... Meglehetősen nagy kerülővel, de megérkezett egy a kertünkbe is.
Történt vala, hogy másik nagy kedvenc kertblogunkban, JuhMeli EgyxCseppKertjében az egyik bejegyzésben feltűnt a fent nevezett Fanyarka. Rögvest rá is kommenteltem, hogy lám a régi Eszter féle fanyarka-cikksorozat milyen érdekes és hasznos olvasmány. Innen kerekedett a most elmesélt történet is.