Itt még javában tél van, hosszabb ideje hó alatt vagyunk. Szombaton tettem egy kis sétát a kertben, így hát jöjjön pár fotó.
Semmi extra különlegesség nincsen, a többször megolvadt-visszafagyott hókása miatt sok látnivaló nincsen még a kertben.
Azt hiszem, az utolsó olyan hétvégéink vannak, amikor a szép őszi lombok még a fákon vidították a szemet. Így gondoltam jól esik majd pár színes kép, hogy az első hó előtti unalmas, szürke időszakban legyen mit nézni.
Kisebb szél fújt egy hete, ami meg is tette a hatását: a fákról folyamatosan hullotak a levelek. Elsőként a gyertyánok aranysárga levelei hullottak alá puha takaróval borítva mindent. Őket követte a korábban őszülő tölgyek zörgős levéláradata (a késésben levő tölgyek még csak most sárgulnak). A tölgy általában tartja a színes leveleket amíg azok egységesen barnára nem száradnak, utána viszont 1-2 nap alatt képes több köbméternyi avart termelni.
A nagy levélesőbe beszállt a gyönyörű színekben pompázó juhar és som, galagonya, berkenye, mogyoró, hárs, jázmin, cseresznye és ki tudja még ki mindenki. A hóbogyó bokrokon is vakítóan fehérlenek a termések, az iszalag is kibontotta egész télen át díszlő gyapjas pamacsait. Ez utóbbi különsen látványos jelenség a narancsvörös juharfa levelei közé keveredve.
Azért a talajszinten sem volt unalmas a látvány: a lágyszárúak elmúlásukban is szemgyönyörködtetőek, mert sok vadvirág kimondottan szép színű levelekkel bír így ősszel. Az orbáncfüvek sárgás-vöröses színűek, elhervadt virágai kávébarnára cserződik. A szamócák jellegzetes háromtagú levele legtöbbször sötétvörösben pompázik, a cickafarkak mutatós formájú levelei pedig égő narancsban pompáznak. Az egyik kutyatej-féle pedig szép színátmenetes: fent zöld aztán gyorsan átmegy sárgába, és a töve narancsos-vörös. Hasonlóan színátmenetes a turkesztáni szil lombja is, néhol levélen belül is produkálja ezt. A harangvirágok és az ökörfarkak szürkére száradva magaslanak ki a fűből, a gyűszűvirágok barna terméstokjai pedig szépen felrepedtek a kacskaringós szárvégeken. Még a tavaszi kankalin szárából is látni párat, bár magját már elszórta a nyári időszakban.
Aztán 10-én megjöttek az első fagyos napok is, igaz ekorra már alig maradt levél a fákon. E sorok írásakor már csak a tölgyek egy kisebb része és pár juharfajta lombos, és a kertet jó 15-20cm vastag avartakaró borítja be egyenletesen.
A krizantémok pedig természetesen még mindig kitartóan virítottak, míg a hajnali fagyok nem jelentkeztek a hegytetőn. Az első pár fagyos reggel csak kifakította a színeit, de még most is vannak frissen kinyílt virágok. Ma napközben is csak 4-5°C volt, az északi oldalon levő tartósan árnyékos helyen még délben is deresek maradtak a földön a levelek. Lassan elalszik a kert növényvilága. Csak a madarak nyüzsögnek folyamatosan, begyűjtve az utolsó kalóriadús terméseket...
A kertünkkel együtt számos kevésbé vágyott tereptárgyat is örököltünk. Ezek jellemzően a kerítés tövében, vastag avarréteg alatt lapulnak, amíg véletlenül rájuk nem találtunk...
Így jártunk egy már-már papírvékonyra rozsdásodott néhai festékes vödörrel is. Óvatosan kell felemelni, mert a füle könnyen kiszakadhat a rozsdából, másrészt az alja sem túlontúl tartós. Egy ideig bosszankodtunk ezen, aztán Emese kitalálta, hogy ültessünk bele valamit. A rozsdás cuccoknak vitathatatlanul van valami elmúlás hangulata — így jól beleillik az ősz legjellegzetesebb virága a krizantém.
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem nagyon tetszik ez a virág. Igen tudom, hogy a klasszikus sztereotípiák szerint temetői virág, de annyira szép, sokféle formája, színe, mérete van, hogy mindenképpen szerettem volna a kertbe belőlük. Kicsit úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokival: szeretem a sárgát, szeretem a lilát, szeretem a kisvirágút, meg a nagyvirágút, a hosszú szárút meg a kis gömböc alakúakat is...
A festékes vödrön kívül egy néhai szeneskanna is kapott egy tő krizantémot, így a bejáratunkat két szalmasárga virágú bokor díszíti: egyik festékes vödörben, a másik szeneskannában.
Azért nem mindegyik sínylődik egy rozsdakupac közepén. Került belőlük a félkész sziklakert peremvidékére is, és van még egy elültetetlen aminek jelenleg is keresem a helyét, bár lassan elmúlik a krizantém szezon is. A további szavak helyett inkább képeket adok (sikerült ugyanis egy kedves kollégának köszönhetően életre lehelni a fényképezőgépemet is), a növényt úgy hiszem úgyis mindenki ismeri a kedves Olvasók közül... :)
