A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saláta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saláta. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 24., hétfő

Szezonnyitó bográcsolás

4 megjegyzés:

Ugyan átmenetileg lehülés érkezett hozzánk is, de mégiscsak megnyitottuk a 2014-es évi bográcsszezont a kertben. Így hát az alábbiakban egy kis receptrovat következik...


Rozmaringbokor, célszerűen a bográcsolóhely mellé

Kezdésnek ültessünk a bográcsolóhely közelébe egy rozmaring bokrot, tekintve hogy ez a növény egyszer sem telelt át mifelénk.

Mindjárt az elején szeretném figyelmeztetni a kedves vegetáriánus Olvasókat, hogy ez a recept nem az ő ízlésviláguknak való. Tehát ha a húsevés szokásával bármilyen problémája van valakinek inkább ne olvassa tovább, fő a nyugalom, illetve a rozmaringos, zöldséges sertéstokány.

2012. április 15., vasárnap

Kreatív palántázás

5 megjegyzés:

A napokban találtam egy érdekes palánta nevelési ötletet, így gondoltam kipróbáljuk mi is.

Az ötlet eredetije itt van a Skruben blogon. A lényege röviden az lenne, hogy egy palack aljában levő víz a felette levő másik palackfélbe rögzített fonalon keresztül felszívódik a földbe, pont a megfelelő nedvességet biztosítva a palántáknak. Elméletileg.

Ezt mindenképp ki szerettem volna próbálni, így szombaton nekiláttunk. Már szépen kikelt a spárgatök, kinőtte tojástartó házát, ideje volt nagyobba ültetni. Ki még nem mertük, mert még nincs elég meleg, ez talán működőképes. Természetesen ha már megcsináljuk, akkor fotózni is kell. A jelszó: munkamegosztás! Én pedig megpróbáltam összeállítni ezt a hihetetlenül bonyolult szerkezetet. Nyözö felrakta a fényképezőgépet a fotóállványra és beállította a képkivágást.

Emma megkapta a tavirányítót, majd amikor szóltunk, akkor megnyomta a gombot, és elkészült egy kép. Meg még egy. Meg még egy. Meg még egy. Végre meggyőzzük, hogy ennyi már elég lesz...

Szükség volt két palackra, fonalra, fúróra, metszőollóra, kanálra, földre és vízre és persze tökpalántára. No meg egy virágos kavicsra — csak úgy.



A palackot ketté vágtam: a teteje fejjel lefelé fordítva a cserép lett, az alsó pedig a víztartály. Ezután a kupakot vékony fúróval kifúrtam (nem folyt vér), hogy azon át lehessen befűzni a vízellátást biztosító fonalat.

A fonalat méretre vágtam (sajnos nem találtam kéket, pedig az sokkal jobban mutatott volna a kékes színű palackban), majd villámgyorsan csomót kötöttem rájuk és befűztem a kilyukasztott kupakba. Egy kanállal kiműtöttem a tojástartóba már teljesen belegyökeresedett tökpalántákat, amíg Nyözö megtöltötte a flakont földdel — nehogy már összepiszkoljam a kezemet. :)



Beültettem a palántákat, alaposan meglocsoltuk a földet, különben nem működik a vízfelszívás (Emma is segített), a palackok alját pedig megtöltöttem vízzel és beleállítottam a tetejüket. Kész is!

Ekkor jött az ötlet, hogy szegény saláta palántákat is szét kellene ültetni. Üres palackunk meg volt, így ezt is megcsináltam. Levágtam a palack tetejét, vágtam rá pár lyukat (egész pontosan tizenkettőt, de ki számolja), Nyözö pedig megtöltötte földdel. Így utólag belegondolva, nem is kellett volna levágni, sokkal jobb móka lett volna az apró nyíláson át megtölteni földdel a palackot. Főleg, hogy nem én csináltam. Pedig jó edzés lett volna Nyözönek, mivel lassan nyílik majd az orgona... Na, majd legközelebb :) Végül egy horgolótű segítségével beraktam a salátapalántákat a lyukakba. A horgolótű tökéletes kerti szerszámnak bizonyult. Kiváncsi vagyok, lesz-e belőle valami...