Itt még javában tél van, hosszabb ideje hó alatt vagyunk. Szombaton tettem egy kis sétát a kertben, így hát jöjjön pár fotó.
Semmi extra különlegesség nincsen, a többször megolvadt-visszafagyott hókása miatt sok látnivaló nincsen még a kertben.
Szombat délelőtt a szentendrei piacon jártunk. Amint az várható is volt, nem jöttünk üres kézzel haza... :)
Három okból mentünk piacolni: egyrészt úgy döntöttünk, hogy a múltkori kudarc után mégis megnézzük mit szól a paradicsom a kertünk mostoha fényviszonyaihoz, másrészt szerettünk volna a fűszerkertet rehabilitálni az őszi fatámadás után, harmadrészt ha vannak, néhány sziklakerti növényt is hozni.
Mint az a fenti képeken is látszik voltak sziklakertiek is, igazából az önuralmamra komoly szükség volt a vásárláskor. Így is kicsit korainak érzem a növénytelepítést, de hát lehet ezeknek ellenállni?
Nézzük elsőként a sziklakerti szerzeményeket. Ezt a növényt Phloxnak mondta az eladó, én picit kételkedtem benne, most már kevésbé. Emlékeimben ui. ennek a virágnak sokkal mélyebben bevágottak a szirmai, de aztán a neten rákeresve a képekre a Phloxok olyan változatosak, hogy ez a különbség végeredményben simán belefér. Csak most veszem észre a bejegyzés írása közben, hogy ha jól látom a kép közepe felé az egyik virágán csak négy sziromlevele van.
Sikerült többféle kőtörőfüvet is találnom, szerintem egész szépeket. Az egyik hosszú szár végén hozza a csodás, különféle tónusú rózsaszín virágait, a másik a levélpárnával egy szinten növeszti a mélyvöröseket. Ezek is igencsak változatos növények.
A hosszú szárút kiültettem egy sziklanyiladékba, mögötte nagyobb kövek alkotnak falat. Így talán a szél sem tesz olyan könnyen kárt benne. Már most úgy érzem, hogy beleszerettem ezekbe a virágokba!
Időközben az áruházi leértékelt, és ugyancsak meggyötört állapotú kőtörőfüvek is felfrissültek, és kivirágzottak. Azok megint teljesen más kinézetűek, de a háromágú villás levélkéik elárulják a rokonságot. Jó lenne kiderítani, hogy melyik milyen fajta pontosabban. Ugyan az új növényekről szól elsősorban ez a bejegyzés, de mégis talán megbocsájtható egy kis kitérő az áruházi eredetű kőtörőfüvek virágzásáról.
A mi sziklakertünk nem egy gigantikus méretű, így vélhetően a Madárbirs idétlenül nagy termetű növény lenne a kövek között. De úgy gondoltam jól mutatna a sziklakert peremvidékén, mintegy átkötésként a kerítés mellett álldogáló gyertyánok felé. Ráadásként ősszel is élénk vöröses színeket tud produkálni — így végül hoztam ebből a növényből is egyet. Ha jól látom nemsokára virágzani is fog, mindenesetre kis bimbókkal van telehintve minden ága.
Még nem került kiültetésre, mert a tervezett élőhelyén még túrom a földet a filagóriához, de szerintem bírja még a cserépben pár napig. Ha mégsem, akkor legfeljebb átteszem majd egy nagyobb edénybe.
Végül egy kövirózsa is bekerült a kosárba, és felköltözött a hegyre. A korábbi szüleimtől hozott kövirózsákat akartam vele pótolni, de örömmel vettem észre, hogy a már elfagyottnak hitt növények megéledtek. Teljesen lila színük volt eddig, de most már csak a levélcsúcsuk hegye olyan, szépen visszazöldültek. Mindenesetre az új adag is kényelmesen elfér, így végülis nem bántam meg.
A fűszerkert újraalapozása céljából a tűzrakóhely közelébe telepítettünk rozmaringot, levendulát, és mentát. Nagyon kellemes illat töltötte be tőlük a levegőt, már csak ezért is megérte a beszerzésük....
Ma reggel még éppen csak ébredeztem, amikor megláttam ahogy a függönyön átszűrődő kora tavaszi napfény kirajzolta a cserepes jácint kontúrját. Talán nem meglepő, hogy azonnal nyúltam is a fényképezőgépért.
Az elmúlt napokban kellemes időjárás volt, így többször is kint voltunk a kertben és próbáltuk megtalálni a sziklakertbe az ősszel ültetett krókuszokat, téltemetőket. Nem jártunk sikerrel. Pénteken Emese észrevett a régi, szokásos ágyásban pár hajtást. Így krókusz nélkül bizonyára nem maradunk az idén sem, max. kicsit késik majd a virágzás.
Magamban már temettem a sziklakerti krókuszokat, mert ott nem volt olyan vastag lombtakaró rajtuk, lévén a szél állandóan lehordta onnan a leveleket. Aztán a téli időszakban többször elolvadt havat követő kőkemény hidegek miatt teljesen kőkemény lett a föld arrafelé.
Aztán elhúztam a függönyöket, és megrökönyödve néztem milyen mélykék az ég, mintha csak valami erőteljes polárszűrőn át néztem volna a tájat! Rögtön kikívánkoztam egy kis fotózásra, de ez egy ideig még technikai okok miatt váratott magára.
Eleinte csak sétálgattam a kertben, élveztem a langyos napsütést. A cseresznyefákon, gyertyánokon szép rügykezdemények dudorodtak már, a gyümölcsbokraink is a határon voltak.
Érdemes lesz idén fokozottan figyelni az öt gyümölcsbokorra, hiszen közülük három még tavaly ősszel került át erre a valamivel naposabb helyre a kerítés melletti árnyasabb területről. Úgy tűnt igen szerényen vegetáltak az elmúlt években. Az első növényeink voltak a kertben, így idejük már bőven lett volna megerősödni, főleg hogy ez az erdőszéli terep kimondottan kedvező a számukra. A köszméte még csak egy-két szemet termet azt is lelegelte valami helyettünk. A ribizlibokrokon eddig egy marék termésnél több egyik évben sem volt. Azért döntöttem végül tavaly az átültetésük mellett, mert úgy gondoltam esetleg a több napfény segít nekik a növekedésben.
A köszméte tüskéinek védelmében már egész komolyan kezdet kialakulni a majdani levelek helye, így úgy néz ki, hogy ezek szépen átvészelték a telet. A ribizliken még nem ennyire előrehaladott a rügyfakadás, de látszatra nincsenek elfagyva — bár nincs túl tapasztalt szemem az ilyesmihez.
Ugyancsak tavaly ősszel került át a fűszerkertből két még igencsak apró levendulabokor. Ezek a gyümölcsbokrokkal szemben, a majdani kerti út túlsó felén vannak. Picit megbolygattam a száraz leveleit és örömmel vettem észre, hogy mindkettőnek vannak friss zöld hajtásai is, a sok ezüstösre száradt tavalyi mellett. Így remélem terebélyesedni fognak az új helyükön is. Enyhén visszacsipkedtem, de még kicsik, így nem akartam túl drasztikusan megritkítani.
Alaposabban körülnéztem a sziklakertben is. Ez ugye még csak egy félkész terület, mert az ősszel túl sokat már nem volt értelme megcsinálni. Idén tavasszal egy tavat szeretnék a nagy szikla köré ásni, így jelenleg többek között ezen megy a technológiai agyalás.
A sziklakert egyik legnagyobb területű része a Krókuszdomb lenne. Ide tavaly sárga és háromszínű krókuszok sokasága került eldugdosásra, és pár téltemető is keveredett közéjük. Tegnap még semmi nyomuk nem volt itt a kis hagymásoknak, de ma délben négy pici hajtás már kidugta a fejét a földből. Reméljük, hogy a jövő hétig még több elő fog kerülni közülük, mert eddigi tapasztalataink szerint március végére már virágozni is szoktak.
A sziklák közé telepített mohák köszönik jól érzik magukat, szépen emelik a kis tokjaikat, érlelik benne a spórákat. A köveken meglepő módon már apró pókok szaladgálnak meglehetősen fürgén. A dolog azért érdekes, mert elképzelni nem tudom kit, mit eszik ilyenkor egy pók, amikor még egyetlen más ízeltlábú sem tűnik aktívnak. Reméljük nem hobbikertészeket eszik. :)
A téltemetőket is megpróbáltam megkeresni, egyenlőre nem jártam sikerrel. Talán túl sok is volt felettük az avar, így a levelek nagy részét finoman lehúzkodtam a fa körül, ahova beültettem őket. Hideg, nyirkos volt a talaj, talán így most picit több meleget kapnak, és ha szét nem fagytak akkor előcsalogatja őket a napsütés.
No és ha ezt a bejegyzést a jácinttal kezdtem, itt az ideje, hogy legyen róla kép is, nem csak a fejlécben, meg rejtőzködő árnyalakként. Azt hiszem ha csak rajta múlna, menne már kifelé szívesen! :)
Szeptemberben több növényt is át kellett telepítsek a kerten belül. Részben praktikus okokból, részben pedig kárelhárítási célból.
Elsőként a gyümölcsbokrainkat költöztettem, még a kellemes nyárias időben. Ennek a költözésnek volt az oka, hogy igen lassan növekedtek, és láthatóan csak tengődtek a kerítés mellett. Gyanítom túl sok volt nekik az árnyék. Ezt onnan is gondolom, hogy egy ribizlit 2 évvel később ültettünk el, de naposabb részre, és bizony látványosan szebben fejlődött. Így az egész társaságot kiültettem őket egy relatíve napos területre. Egész könnyen ki tudtam ásni a ribizli és egres bokrokat, tekintve hogy az ültetéskor már kőmentesítve lett a régi élőhelyük. Az új is könnyen csákányozható volt, "hála" a szárazságnak. Még 40-50cm mélyen is csak nagyon finom por volt, azaz teljesen kiszáradt a föld. Ültetés előtt jól belocsoltam a gödröket, de meglepő módon alig nyelte a vizet, szinte gurultak a cseppek a por felületén!
A fűszerkertet is akartuk hosszabb távon költözttetni, mert a mosatni helyén más terveink vannak, kicsit elhamarkodottan kerültek beültetésre. Ez még nem volt ugyan esedékes, de amikor egyik nap hazaértünk, a fűszerkert és a díszcsorbák helyén 40 mázsa fa alkotott csinos kupacot. Ugyan nem voltunk otthon, de lerakodták a tüzelőt — jó közel a házhoz, ami persze egyrészt előny, valamint másrészt. Így "kisebb" talicskázás után napvilágra került két bokor meggyötört levendula, amelyek rögvest költöztek is új helyükre. A lestyán tőből leszakadt, talán újrahajt majd, mindenesetre nem bolygatjuk egyenlőre. Amit ez már túlélt ahoz képest ez a kis fatámadás pihe dolog. :) A curry, rozmaring, citromfű jó eséllyel túlélte, de még a régi helyükön vannak. Ki kell még találni hogy is lesz ez a fűszerkert, és akkor ezek is mehetnek.
A díszcsorbákat kicsit később mentettük meg, azok jórészt túlélték a farakást. Egyrészt mert a fűszerkert szélén sorakoztak, így általában a fát is átdobálták felettük, másrészt meg már elvirágoztak. Amikor elültettük picike, centiméteres hagymái voltak, most magam is meglepődtem mennyire megnőttek. Legalább kétszer akkorák lettek, de több példány háromszoros méretű volt, és kicsi sarjhagymákat is felfedezni véltem. Eddig szép sorban voltak ültetve, most a sziklakert mellett kerültek elhelyezésre, kisebb csoportokba szervezve — valószínűleg a hosszú, nyúlánk növények így mutatósabbak lesznek. Nem találtam meg mindet, talán majd tavasszal...
Pénteken bevásárlás közben találtunk egy egyszerű rózsafuttató boltívet. Vasárnap sikeresen össze is szereltük a szerkezetet...
Nem túl bonyolult jószág, néhány vékony fémcső, és egy marék csavar az egész. Természetesen ez is kínai, olyan is, nem kell extra minőséget várni tőle. Bejárata 133 cm, és 240 cm magas, a létrája kb. 38 cm széles. Ugyan a kertben idén még nem tervezünk rózsákat telepíteni, majd csak amikor végleg kiköltözünk, akkor szeretnénk belefolyni a rózsanevelésbe. Azért úgy gondoltuk érdemes kipróbálni.
Idén a boltív még nem a végleges helyére kerül, és rózsa helyett egyenlőre "csak" Kék hajnalka lesz felfuttava rá. Az összeállítása gyorsan ment, és végül a kerítés mellé szúrtuk le a földbe. A hajnalkák meg még balkonládában várják, hogy kitelepíthető méretűre cseperedjenek.
Ezen túl a ház keleti oldalán, a kerítés melletti nagyobbacska ágyást jelöltük ki, és kerítettük el fa ágyásszegéllyel. Így a második ágyásnak is kialakult a helyét.
A balkonládában kezd kibújni a nemrég magról vetett levendula, és a csomagolásban kicsírázott hagymás növények nagy része is kezd kibújni a földből — hamarosan tehát újabb növényekkel gazdagodik majd kiskertünk.
Az első virágágyás kialakítása közben váratlan, de örömmel látott vendégekre bukkantunk. Betelepedtek az első általunk választott növények is a kertbe.
Nagyon nem kell persze megijedni, a hívatlan látogatók szívesen látott vendégek a kertben. Már az első alkalommal is gyanús volt, hogy a nagy avartömeg alatt rejtőzködő növényke tőállású levelei olyan ismerősek. Első tippünk az volt, hogy valamilyen kankalinról lehet szó.
Aztán eltelt egy hét és a kis növénykék áttörték a tölgyfalevél takarást — és kicsi bimbók is megjelentek rajta. Az immár egyértelmű volt, hogy ezek bizony kankalinok lesznek. Mivel a kert állapota alapján itt sohasem volt felásott ágyás, jó eséllyel az itt lakó kankalinok is vadon nőtt változatok. Tekintve, hogy a legtöbb kankalin védett növény, kíváncsian várjuk milyen változat(ok) lesz belőle.
A kert végében a bimbók mögött lilás szirmok sejlenek, ami akár a Magyarországon már vöröskönyves (azaz eltűnőben levő, szigorúan védett) lisztes kankalinra is utalhat. Ha valóban az lesz belőle, akkor jó helyre nőtt a növényke. Mindenesetre a későbbiekben, ha kinyílnak a kankalinok, majd még visszatérünk a témára...
Pénteken, 14-én délután a felásott területre bekerültek az Ixiak. Ez az ismertető szerint kardvirágféle (Ixien kardvirág), de kinézetre inkább olyan vadvirágos hangulatú növény. Vegyes színű, fehértől a liláig sokféle virágai lesznek, hat szirommal, függőlegesen fürtbe rendezve. Nem túl nagy termetű, mindössze 35 cm magasra nő. Ha így tavasszal (március-április) ültetjük el őket, akkor július-augusztus között nyílik majd. Ha szeptember-december között kerülnek földbe, akkor akár már májusban elkezd virágzani.
Ugyan még az év végén kellett volna elülteni egy csomó más hagymás növénykét is, de mind a kicsi sárga nárciszok, mind a lila és fehér krókuszok és az Ixilirionok a zacskóban elkezdtek kihajtani. Sok hagymának többcentis zöld hajtása volt, így azon gondolkoztunk, hogy vagy elszáradnak ültetetlenül, vagy inkább bevállaljuk, hogy későn ültetjük ki őket. A dolog azért nem tűnt meredeknek, mert a téli időszakban a hagyma úgyis csak pihent volna a talajban, és így a tasakban kihajtva nagyjából ott tarthat a fejlődésben mint normálisan — leszámítva persze a krókuszokat, amelyek már ilyenkor elnyílófélben lennének. Így szombaton, 15-én földbe kerültek ezek a növények is.
Az Ixilirion eddig számunkra ismeretlen növény volt. Nagytermetű, kicsit harangvirágfélének tűnő virágokkal, és egészen hosszúkás hagymával. A fotón jól nézett ki, de hát végeredményben minden virág szép, így nagy baj nem lehet belőle.
A vakondtúrások földjéből megtöltöttünk 3 balkonládát is palántázási céllal. Elsőként az egyik láda felébe levendulát vetettünk, hogy aztán később kikerüljön ez az illatos növény is a kertbe.