Megjött a söveny!

Előző bejegyzésünkben emlegettük, hogy ma várható a tureksztáni szil sövény érkezése. Nos, a növények gyorsan, pontosan megérkeztek.

Szépen bezacskózva a gyökerük, egy kötegbe összefogva a 25 tő, mindez pedig egy hosszúkás kartondobozban. A növények olyan 50-60 cm hosszúak. Még az este bevagdostuk a zacskót, és az egész köteget vízbe tettük. Szombaton tehát kezdődhet a sövény telepítése!

Azt hiszem a víz hiánya nem akadályozza majd az ültetést, max. az ásást, hiszen a kertben erősen átázott a föld, cuppog a sár, és bizony még a hótakaró is nagyrészt összefüggő. A másik előre látható akadályozó tényező az lesz, hogy mifelénk az ásót csákánynak hívják — tekintve hogy a föld tele van sziklákkal, és egy idő után szálkőbe botlik az ember. Onnan pedig már nincs tovább...

Olvad a hó!

Hosszú telünk volt, de úgy néz ki lassan beköszönt a tavasz. Igaz a kertben még bokáig ér a hó, de rohamosan olvad.

Ennek kicsit ellentmondani látszik, hogy a múlt szombatról vasárnapra virradó éjjel újabb közel 10 cm friss hó esett, de ez már csak éghajlati sajátosságainknak köszönhető. Ugyanis 250-300 méterrel a tengerszint felett a kiadós csapadék hóként érkezett — mi pedig kb. 430-440 méter magasan vagyunk. Így hát nem lepett meg különösképpen, amikor reggel a alábbi látvány fogadott. Szép, szép ez a sok hó, de kicsit már elég volt belőle. :)

2010. február 21., reggel a hátsó kertben

Azért a téli kert sem kihalt hósivatag mifelénk. Rendszeresen jártak a kitett táplálékra a cinkék (kék- és széncinegék, őszapók), gyakoribb vendégünk volt pár vörösbegy és csuszka, ritkán egy-egy meggyvágó. Harkályok is jártak felénk, de csak a hóba potyogó forgácsról, és a kopogásról derült ki, hogy valaki jár a fák hegyén. Sokszor tűntek fel mókusok, és a szomszédban tanyázó nyestek is rájártak a komposztdombra. Egyszer egy szép nagy nyulat is megfigyeltünk, ahogy a fenyőfa alatt ücsörgött békésen...

No de lassan itt a tavasz, így döntöttünk: idén már mindenképpen foglalkozunk kicsit a kert rendezésével is. Elsőként a pincelejárat melletti támfal elé szeretnénk egy sűrű élősövényt telepíteni. Ez akkor fogalmazódott meg bennem először amikor hólapátolás közben minden átmenet nélkül derékig süppedtem a hóba. Nem vettem észre, hogy a lejáratot teljesen betemette a hóvihar. Ha minden jól megy, holnap érkezik 25 tő turkesztáni szil (Ulmus pumila celer), hogy a hétvégén beültethessük a támfal széléhez.

Ez ugyan a ház északi része, de nyáridőben sok napot is kap. Néhány tővel szeretnénk kipróbálni, hogy a kerítés melletti árnyas, tölgyes részen mennyire marad meg — hátha jó lesz kerítés céljára is. A forgalmazók szerint ha a fák nagyok, akkor az árnyékolás nem lesz gond. Mivel ezt a növényt késő ősszel és kora tavasszal egyaránt lehet ültetni, és a hírek szerint gyorsan nő, a nyári tapasztalatok tükrében döntünk, hogy belevágunk-e ősszel egy kerítést alkotó sövény telepítésébe.

Sövényügyben részletekkel, és reméljük fotókkal időnként jelentkezünk!