Téltemetés hóvirágokkal

Még február végén hangzott el a rádióban, hogy az Alcsúti Arborétumban nyílnak a hóvirágok. Ennek kapcsán elmélkednék most egy kicsit.

Nem csak a levegőbe beszélek, hanem február 21-én meg is látogattuk az Arborétumot, így személyes tapasztalataim alapján írok erről. Lévén virágokról van szó ezt itt tárgyalom a kertes dolgok között.

A rádiós hírharangnak is köszönhetően rengeteg ember jött hóvirágnézőbe. Már eleve a parkolóban nagy volt a tumultus, a mindenfelé kontroll nélkül mászkáló emberek között lassan lehetett előrejutni. Azután már csak a majdnem háromnegyed órás sort kellett kiállni a pénztárnál, és be is léphettünk az arborétum területére.

A normális fotózást azért nem kicsit hátráltatta a mindenfelé nyüzsgő embertömeg, képtelenség volt pl. olyan tájképeket készíteni ahol nem tiritarka ruhaerdő virít a háttérben. Persze ez még önmagában nem lenne akkora katasztrófa. Sokkal inkább elgondolkoztatott az, ahogy a tömeg viselkedett.

Nyilván sok család érkezett, és persze nem minden családtagnak tetszett a kerti sétálgatás. A gyerekhad egy része persze érdeklődő volt, és ha a szülő erre figyelt, akkor komoly élményt adott csemetéjének. Sajnos a legtöbben simán hagyták, hogy a gyerekek ki-be szaladgáljanak a hóvirágok között, volt olyan anyuka is aki direkt a legsűrűbb részekbe zavarta be a csemetéjét egy-egy mobiltelefonos kép kedvéért. Volt aki a 2-3 éves apróságot fektette bele a virágszőnyegbe. Eszükbe sem jutott, hogy figyeljenek a hóvirágokra is — ha már ideutaztak azért hogy megnézzék. Lehetett volna úgy is képet készíteni, hogy nem mászunk be a virágok közé, csak egy kis odafigyelés kérdése az egész.

A nagy sétautat alaposan felmulcsozták, mindenféle kéreg- és ágtöredékekkel. Innen oldalra a hóvirágok közé kisebb gyalogösvények mentek befelé. Eleinte azt hittem ezek hivatalosak. Aztán egy parkőr bácsi érkezett, és próbálta — kevés sikerrel — kirimánkodni onnan az embereket. Beszédbe elegyedtem vele, és elmondta, hogy reggel még nyoma sem volt ezeknek az ösvényeknek, a kedves fotósok taposták gyakorlatilag tömör földúttá ezeket alig fél nap alatt!

Sajnos sok látszólag profi fotós is ugyancsak figyelmetlenül állványozta be magát, és feküdt be a virágok közé. Ha egyikük belopakodott a növények közé, máris mentek utána a többiek. Pillanatok alatt keletkeztek az újabb ösvények. Igazából nem értem, mert ha azért megy oda valaki, mert szereti a virágokat, akkor miért tesz ilyet? Ha meg nem szereti, akkor jó kérdés, hogy mi is hozta ide?

Gyanítom sokan azért jöttek csak ki, mert ez a dolog most olyan "trendi/divatos" lett, vagy a család 1-2 tagját érdekelte, de azért elhurcolták azokat is akiket ez igazából nem is érdekel. Pár éve alig voltak emberek az ilyen eseményeken, most a nagyobb reklámozás miatt már tömegek jönnek. Persze egy arborétumnak ez is dolga: bemutatni a növényeket az érdeklődőknek. Nyilván a fenntartásához is jelentősen hozzájárul egy ilyen tömegrendezvény. A felnőttek 950 Ft, a gyerekek 600 Ft-ért mehetnek be — ami azért már nem lebecsülendő ilyen tömeg mellett. (Félreértés ne essék, nem sajnálom az arborétumtól a bevételt.)

Ilyenkor jut eszembe a természetvédelem egyik nagy dilemmája: a megvédeni vagy a megmutatni? kérdése. Mert hát ha nem engedjük be egy-egy élőhelyre az embereket, akkor megmarad az ott védett élővilág. Azonban azt megérteni, hogy miért kell védeni ezeket csak úgy lehet, ha az emberek ismereteket és élményeket szereznek — lehetőség szerint első kézből, terepen. Nehéz megtalálni az egyensúlyt...

Az arborétumban láttunk még több helyen téltemető foltokat is, gyönyörűek voltak nagy tömegben a vízparton. Egy helyen vegyesen nőttek a hóvirágokkal, ami nagyon szép kis összeállítás, érdemes lenne ilyen "vegyeságyást" telepíteni a kertbe is. Volt pár kedves látogató, aki nagyon komolyan bizonygatta, hogy azok a sárga virágok is hóvirágok, az egyik a sokféle hóvirágból ami az arborétumban van.

A fák ugyan még szunnyadnak, de mégis nagyon szép hatalmas faóriások között sétálni. Néha nagy örömet adott a gyerekeknek egy-egy odvas fa — Emma kedvence pl. egy gigantikus vérbükk volt ilyen téren. Nagyon sok volt a borostyán, külön érdekesség volt egy már kivágott fára felfutó, és ott szép lombkoronát formázó példány. Ez adott szögből nézve mintha csak Darth Vader sisakja lenne.

Szinte senki nem vette észre a bejáratnál közvetlenül viritó hunyormezőt. Pedig itt vitt keresztül az a sétaút ahol mindenki hóvirágok felé vette az irányt. Feltételezem, hogy a tisztazöld virágokat a színük miatt csak valami levélnek nézték. Pedig amikor átsüti a tavaszi napfény a szirmokat, akkor egészen varázslatosak — igaz ehhez már térdre kell ereszkedni.

Van még rengeteg kép, de talán egy postba ennyi is elég belőlük.