Tavasztündér

Egy igazi Tavasztündér költözött a kertünkbe...

A tavaszi napéjegyenlőség idején érkezett és laptopjával addig ügyeskedett, amíg el nem hozta hozzánk a tavaszt. Nagyon örültünk neki!

Az első tavaszi hétvége

A hétvégén nagyszerű idő volt, meglátogatott minket a Tavasztündér is — természetes hát, hogy kiszabadultunk a kertbe.

A reggeli szemle alapján a turkesztáni szil sövény még nem indult meg. Legalábbis odakint a természetben — a szobában ellenben igen. Ugyanis a telepítés utáni visszavágáskor leeső darabokat vízbe tettük, és ezek már két nap után ki is zöldültek.

A szileket jó alaposan meglocsoltuk, és kicsit növelve is lett az ágyásuk. A 15-én visszamaradt pár darabot még hozzáültettük a sövényhez az ágyás meghosszabbításával. Most már lényegesen könnyebben ment az ásás, úgy néz ki az elmúlt napok időjárásának hála kiengedett a talaj.

21-én rendezgettük a palántázásra kerülő növényeket, amikor eszünkbe jutott, hogy még az egyik nagy havazás előtt a ház előtt maradt két bokor: egy fehér ribizli, és egy vörös köszméte. A két bokrocskát teljesen ellepte a hó, de szerencsére semmi bajuk nem lett, szépen kihajtottak a műanyag cserepükben.

Így hát csákányt ragadtunk, és a többi három gyümölcsbokor szomszédságában bekerültek a helyükre. Korábban már írtuk, hogy mifelénk az ásót csákánynak hívják. Ezt illusztrálja, hogy a két bokor elásása közben az itt látható nagyobbacska sziklát, és még ezen kívül négy lúdtojás méretű kődarabot kellett kibányászni a földből. Úgy látszik sziklakert építéséhez nem kell követ vennünk, elég csak ültetni valamit.

A krókuszok még mindig nem nyíltak ki, igaz tavaly is csak áprilisban virágoztak. A kökörcsinek is csak éppen elkezdtek kibújni. Így virág még nincs, meleg tavaszi idő azonban hála az égnek már igen!

Turkesztáni szil: elültetve

A hosszú hétvégén jó is volt az idő meg nem is. Részben jó, mert olvadt, és sütött a nap is, részben meg rossz, mert viharos szél tette elviselhetetlenné a kerti munkálkodást.

Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy a turkesztáni szil ültetését nem halasztjuk tovább. Március 15-én nekiláttunk a telepítésnek. A föld nagyon erősen át volt fagyva, így elég keserves volt az árok ásása. Szerencsére volt földünk, így egy kis talajlazítás után ráhordással megsegítve a sövény elültetésre került. Az ágyás ideiglenes szegélyeként egy sor lyukacsos tégla került lefektetésre, majd a még gyakori fagyok ellen védelemül vastagon ráhordtunk félig elkomposztálódott tölgyfalevél réteget.

A telepítési leírás szerint tavaszi ültetéskor rögtön drasztikusan vissza is kell vágni a növényeket, kb. 10 cm magasan a föld felett. Megtettük, így most kíváncsian várjuk a fejleményeket: kizöldül-e a csodasövény vagy sem?

Tavaszi kankalin

A délutáni kertbejáró sétánkkor vettük észre az idei első kankalint a kert északi lejtős részén, ahogy kezd előbújni a levéltakaró alól. A szobában tartott pár gyertyán-ágacska is szépen kizöldült — jóval előrébb járnánk már ha nem lenne ez az állandóan visszatérő havazás.

Az éjjel gyönyörű szép tiszta égbolt volt, így ennek a függvényében a ma reggeli sövény-vizit eredménye elég meglepő volt: a frissen esett hóból még éppen kiálló kis pálcikák szépen sorjáztak a támfal pereménél...

Tél v2.0

Eddig megúsztuk az újabb havazást, "csak" szimplán nagyon hideg volt — hajnalban -9°C körüli fagyokkal. Ma reggel azonban enyhe idő mellett sűrű hóesés fogadott...

Szépen el is lepte a kertet a hó, 8 óra felé már 2-3 cm esett, és azóta is esik...

Végül a nagy téli szomorúságot oldandó álljon itt egy csak félig nem ideillő kép, mert a lenti plakátnak mégiscsak van némi köze a növényekhez.

Azért az óriásplakátokon már nyár van. Remélem a Herbária marketingesei tudnak valamit...

Tavaszi virágok

Hétfő este is kellemes tavaszi időjárás volt, a hó tovább olvadt, így újabb felfedezéseket tettünk a kertben.

A kökörcsinek még rejtőzködnek, a köszméte bokrok erősen rügyeznek, a ribizli még nem mutat életjelet. A kerítés tövében bújnak a nárciszok, és 8-10 szál krókusz is áttörte az őszi lombréteget. Így ha nem lesz nagyon erős a tél ismételt támadása — a hétvégére jósolnak akár havazást is — napokon belül megjelenhetnek az első virágok is a kertben.

krókuszok, nárcisz, köszméte

A szamócák is szép zöld levelekkel kerültek elő a hóból, és találtunk még egy kóbor tiszafát is, ami az egyik tölgyfa tövében telepedett meg. Ezt idővel érdemes lenne átültetni valahová.

Tél végi leltár

Ugyan a kert szinte még érintetlen, azaz alig ültettünk bele valamit, de mégis érdemes volt a hétvégén kicsit átnézni a telket, mi hogyan vészelte át a telet.

A kertben vasárnap reggel tett kisebb séta alatt készültek az alábbi képek. A leghátsó, egyben legdélebbi részben a gyümölcsfák rügyei már kezdenek éledezni, a hó nagyrészt elolvadt, de még nagyjából összefüggő takarót képez. A mohák friss üde zöldek, csillogó jégkristályok között...

Egy klasszikus moha-felvétel

A kökörcsinek helyén még hó volt, így nem sikerült kideríteni hogy élték át a telet. Hatalmas nagy üres területre kerültek ugyanis, és sok értelme nem volt áttúrni több négyzetmétert emiatt — már csak azért sem mert a hótakaró még védi őket egyenlőre.

Tiszafa

Még tavaly nyáron ültettünk ki a girbegurba fenyő pótlására egy kis tiszafa-csemetét. Úgy néz ki ez a facsemete túlélte a fagyokat. Miután leolvadt róla a hó, szépen nyújtózkodik a napfényben. Még mindig csak 8-10 cm magas, de láthatóan kutya baja.

A kertben mindenfelé közvetlen rügyfakadás előtt áll a gyertyán — tavaly csak április végén volt ilyen állapotban. A krókuszoknak még nincs jele, igaz az ágyásukban vasárnap reggel még sok volt a hó.

Még mondanak a hétre is kemény fagyokat, így a turkesztáni szileket végül nem ültettük el — a csákány is alig vitte a földet, pedig a felső pár centis rétege tocsog a sárban. Szombat éjjel is -4°C volt, jól vissza is fagyott minden. Jelenleg a pincében, víz alatt várják a telepítést.

A turkesztáni szil sövény leendő helye a pincelejárat melletti támfal pereme

Az előkertben még javában szunnyadnak az öreg tölgyek, de a mohás kövek között már éledezik a bogárvilág is. A lenti szép, kék páncélos bogár ugyan még meglehetősen komótosan közlekedett, nyilván a +6°C hőmérsékleten nem érzi magát túl otthonosan a Lapos kékfutrinka (Carabus intricatus). Egyébként mint minden futrinkafaj, ez is védett.

Lapos kékfurtinka (Carabus intricatus) és az öreg tölgyek

Megjött a söveny!

Előző bejegyzésünkben emlegettük, hogy ma várható a tureksztáni szil sövény érkezése. Nos, a növények gyorsan, pontosan megérkeztek.

Szépen bezacskózva a gyökerük, egy kötegbe összefogva a 25 tő, mindez pedig egy hosszúkás kartondobozban. A növények olyan 50-60 cm hosszúak. Még az este bevagdostuk a zacskót, és az egész köteget vízbe tettük. Szombaton tehát kezdődhet a sövény telepítése!

Azt hiszem a víz hiánya nem akadályozza majd az ültetést, max. az ásást, hiszen a kertben erősen átázott a föld, cuppog a sár, és bizony még a hótakaró is nagyrészt összefüggő. A másik előre látható akadályozó tényező az lesz, hogy mifelénk az ásót csákánynak hívják — tekintve hogy a föld tele van sziklákkal, és egy idő után szálkőbe botlik az ember. Onnan pedig már nincs tovább...

Olvad a hó!

Hosszú telünk volt, de úgy néz ki lassan beköszönt a tavasz. Igaz a kertben még bokáig ér a hó, de rohamosan olvad.

Ennek kicsit ellentmondani látszik, hogy a múlt szombatról vasárnapra virradó éjjel újabb közel 10 cm friss hó esett, de ez már csak éghajlati sajátosságainknak köszönhető. Ugyanis 250-300 méterrel a tengerszint felett a kiadós csapadék hóként érkezett — mi pedig kb. 430-440 méter magasan vagyunk. Így hát nem lepett meg különösképpen, amikor reggel a alábbi látvány fogadott. Szép, szép ez a sok hó, de kicsit már elég volt belőle. :)

2010. február 21., reggel a hátsó kertben

Azért a téli kert sem kihalt hósivatag mifelénk. Rendszeresen jártak a kitett táplálékra a cinkék (kék- és széncinegék, őszapók), gyakoribb vendégünk volt pár vörösbegy és csuszka, ritkán egy-egy meggyvágó. Harkályok is jártak felénk, de csak a hóba potyogó forgácsról, és a kopogásról derült ki, hogy valaki jár a fák hegyén. Sokszor tűntek fel mókusok, és a szomszédban tanyázó nyestek is rájártak a komposztdombra. Egyszer egy szép nagy nyulat is megfigyeltünk, ahogy a fenyőfa alatt ücsörgött békésen...

No de lassan itt a tavasz, így döntöttünk: idén már mindenképpen foglalkozunk kicsit a kert rendezésével is. Elsőként a pincelejárat melletti támfal elé szeretnénk egy sűrű élősövényt telepíteni. Ez akkor fogalmazódott meg bennem először amikor hólapátolás közben minden átmenet nélkül derékig süppedtem a hóba. Nem vettem észre, hogy a lejáratot teljesen betemette a hóvihar. Ha minden jól megy, holnap érkezik 25 tő turkesztáni szil (Ulmus pumila celer), hogy a hétvégén beültethessük a támfal széléhez.

Ez ugyan a ház északi része, de nyáridőben sok napot is kap. Néhány tővel szeretnénk kipróbálni, hogy a kerítés melletti árnyas, tölgyes részen mennyire marad meg — hátha jó lesz kerítés céljára is. A forgalmazók szerint ha a fák nagyok, akkor az árnyékolás nem lesz gond. Mivel ezt a növényt késő ősszel és kora tavasszal egyaránt lehet ültetni, és a hírek szerint gyorsan nő, a nyári tapasztalatok tükrében döntünk, hogy belevágunk-e ősszel egy kerítést alkotó sövény telepítésébe.

Sövényügyben részletekkel, és reméljük fotókkal időnként jelentkezünk!

Villámcsapás a kertben

Fülledt meleg nyári nap volt, éppen Emma lányunk első születésnapi buliját tartottuk. Délutánra szokatlanul sötét felhők kezdtek gyűlni a hegyek felett...

...és egyik pillanatról a másikra hatalmas vihar tört ki. Zúgtak az öreg tölgyfák a kertben, zengett az ég, egyre jobban összemosódtak, folyamatossá válltak a villanások és a hatalmas égzengések. Egyszer csak az egész ház és a hegytető is beleremegett egy hatalmas dörgésbe, miközben dél felöl átcikázott egy villám a ház felett.

Villámcsapás nyoma

Elsötétült a ház, nyilván leverte a villanyhálózatban indukálódott feszültség a biztosítékot, így kiszaladtam visszakapcsolni, amikor csendesedni látszott az égiháború. Akkor vettem észre, hogy hatalmas kéregdarabok hevernek a kerti úton mindenfelé. Megfordultam, és megdöbbenve láttam, hogy az egyik öreg tölgyfa kérge félig leszakadt, rojtokban lóg a törzsén, meg szanaszét az egész előkertben. Egészen a csúcsától jött le a villám, és dobta le a fáról a kérget, mély árkokat vájva a törzsbe. A fa tövében álló LED-es kerti lámpa millió darabban.

Szóval itt csapott le a villám a kertben, alig 15-20 méterre a házunktól. A fának azok az ágai ahol leszaladt a villám elszáradtak, és a tüzifát hozó erdész szerint az öreg tölgynek itt végetért az élete, ki kell majd vágni. Egyenlőre stabilan áll, így megvárjuk vele a következő tavaszt, hátha mégis összeszedi magát.

Az első termés

A napokban vettük észre, hogy a ribizlibokor termőre fordult...

Ugyan csak egy marék ribizlit tudtunk szüretelni, de nagy öröm volt megkóstolni az első termést. Ha van még a világon bioribizli, akkor ez az volt, hiszen gyakorlatilag teljesen vegyszermentesen fejlődhetett a még mindig gondozatlan kertben.