Megjött a söveny!

Előző bejegyzésünkben emlegettük, hogy ma várható a tureksztáni szil sövény érkezése. Nos, a növények gyorsan, pontosan megérkeztek.

Szépen bezacskózva a gyökerük, egy kötegbe összefogva a 25 tő, mindez pedig egy hosszúkás kartondobozban. A növények olyan 50-60 cm hosszúak. Még az este bevagdostuk a zacskót, és az egész köteget vízbe tettük. Szombaton tehát kezdődhet a sövény telepítése!

Azt hiszem a víz hiánya nem akadályozza majd az ültetést, max. az ásást, hiszen a kertben erősen átázott a föld, cuppog a sár, és bizony még a hótakaró is nagyrészt összefüggő. A másik előre látható akadályozó tényező az lesz, hogy mifelénk az ásót csákánynak hívják — tekintve hogy a föld tele van sziklákkal, és egy idő után szálkőbe botlik az ember. Onnan pedig már nincs tovább...

Olvad a hó!

Hosszú telünk volt, de úgy néz ki lassan beköszönt a tavasz. Igaz a kertben még bokáig ér a hó, de rohamosan olvad.

Ennek kicsit ellentmondani látszik, hogy a múlt szombatról vasárnapra virradó éjjel újabb közel 10 cm friss hó esett, de ez már csak éghajlati sajátosságainknak köszönhető. Ugyanis 250-300 méterrel a tengerszint felett a kiadós csapadék hóként érkezett — mi pedig kb. 430-440 méter magasan vagyunk. Így hát nem lepett meg különösképpen, amikor reggel a alábbi látvány fogadott. Szép, szép ez a sok hó, de kicsit már elég volt belőle. :)

2010. február 21., reggel a hátsó kertben

Azért a téli kert sem kihalt hósivatag mifelénk. Rendszeresen jártak a kitett táplálékra a cinkék (kék- és széncinegék, őszapók), gyakoribb vendégünk volt pár vörösbegy és csuszka, ritkán egy-egy meggyvágó. Harkályok is jártak felénk, de csak a hóba potyogó forgácsról, és a kopogásról derült ki, hogy valaki jár a fák hegyén. Sokszor tűntek fel mókusok, és a szomszédban tanyázó nyestek is rájártak a komposztdombra. Egyszer egy szép nagy nyulat is megfigyeltünk, ahogy a fenyőfa alatt ücsörgött békésen...

No de lassan itt a tavasz, így döntöttünk: idén már mindenképpen foglalkozunk kicsit a kert rendezésével is. Elsőként a pincelejárat melletti támfal elé szeretnénk egy sűrű élősövényt telepíteni. Ez akkor fogalmazódott meg bennem először amikor hólapátolás közben minden átmenet nélkül derékig süppedtem a hóba. Nem vettem észre, hogy a lejáratot teljesen betemette a hóvihar. Ha minden jól megy, holnap érkezik 25 tő turkesztáni szil (Ulmus pumila celer), hogy a hétvégén beültethessük a támfal széléhez.

Ez ugyan a ház északi része, de nyáridőben sok napot is kap. Néhány tővel szeretnénk kipróbálni, hogy a kerítés melletti árnyas, tölgyes részen mennyire marad meg — hátha jó lesz kerítés céljára is. A forgalmazók szerint ha a fák nagyok, akkor az árnyékolás nem lesz gond. Mivel ezt a növényt késő ősszel és kora tavasszal egyaránt lehet ültetni, és a hírek szerint gyorsan nő, a nyári tapasztalatok tükrében döntünk, hogy belevágunk-e ősszel egy kerítést alkotó sövény telepítésébe.

Sövényügyben részletekkel, és reméljük fotókkal időnként jelentkezünk!

Villámcsapás a kertben

Fülledt meleg nyári nap volt, éppen Emma lányunk első születésnapi buliját tartottuk. Délutánra szokatlanul sötét felhők kezdtek gyűlni a hegyek felett...

...és egyik pillanatról a másikra hatalmas vihar tört ki. Zúgtak az öreg tölgyfák a kertben, zengett az ég, egyre jobban összemosódtak, folyamatossá válltak a villanások és a hatalmas égzengések. Egyszer csak az egész ház és a hegytető is beleremegett egy hatalmas dörgésbe, miközben dél felöl átcikázott egy villám a ház felett.

Villámcsapás nyoma

Elsötétült a ház, nyilván leverte a villanyhálózatban indukálódott feszültség a biztosítékot, így kiszaladtam visszakapcsolni, amikor csendesedni látszott az égiháború. Akkor vettem észre, hogy hatalmas kéregdarabok hevernek a kerti úton mindenfelé. Megfordultam, és megdöbbenve láttam, hogy az egyik öreg tölgyfa kérge félig leszakadt, rojtokban lóg a törzsén, meg szanaszét az egész előkertben. Egészen a csúcsától jött le a villám, és dobta le a fáról a kérget, mély árkokat vájva a törzsbe. A fa tövében álló LED-es kerti lámpa millió darabban.

Szóval itt csapott le a villám a kertben, alig 15-20 méterre a házunktól. A fának azok az ágai ahol leszaladt a villám elszáradtak, és a tüzifát hozó erdész szerint az öreg tölgynek itt végetért az élete, ki kell majd vágni. Egyenlőre stabilan áll, így megvárjuk vele a következő tavaszt, hátha mégis összeszedi magát.

Az első termés

A napokban vettük észre, hogy a ribizlibokor termőre fordult...

Ugyan csak egy marék ribizlit tudtunk szüretelni, de nagy öröm volt megkóstolni az első termést. Ha van még a világon bioribizli, akkor ez az volt, hiszen gyakorlatilag teljesen vegyszermentesen fejlődhetett a még mindig gondozatlan kertben.

Hosszú szünet után...

Hosszabb ideje nem írtunk ebbe a blogba semmit. Igazából kert szempontjából nem is nagyon volt mit írni, az élet más területein annál inkább zajlott az élet.

A nyár közepén ugyanis megérkezett családunk a legszebb virága: Emma lányunk. Így mondhatnánk azt is, hogy biza' jobb dolgunk is volt/van mint a blogolás. :) Így most röviden összefoglalnám pár mondatban az elmúlt hónapok kerthez kapcsolódó eseményeit.

Októberben végleg kiköltöztünk, de ekkor sokat már nem tudtunk tenni a kerttel. Kertész ismerősünk, Nóri segített az őszi munkákban, többek között pl. szakszerűen megvágta a meglehetősen vadul burjánzó sövényt. Ezúton is köszönet neki érte — valóban szépen megdúsult mostanra.

Rövid, hűvös ősz volt, aztán meg novembertől kezdve beköszöntött hóban dús tél. Pesten alig, vagy egyáltalán nem maradt meg semmi a hóesések után, nem úgy nálunk a hegyen! Itt minden havazással csak hízott a hótakaró. Márciusig kitartott a majd 40cm hó, ami aztán pár nap alatt elolvadt... Ki is lépett Szentendrén a medréből a Bükkös-patak!

A tavaly ültetett bokrok közül a málna sajnos nem maradt meg, a köszméte és a ribizlik szépen kizöldült. A krókuszok is szépen kinyíltak, a téltemetők sajnos nem jelentkeztek. A kankalin-áradat is menetrend szerint megjött. Mostanra már a harangvirágok virítanak, bár idén kevesebb van belőlük mint tavaly.

Leánykökörcsin

Márciusban a szentendrei piacon feltűnt egy bácsika, aki leánykökörcsineket árult. Elsőként két tövet vettünk tőle, az eladáskor szépen el is mesélte, hogy mennyire védett, milyen igényei vannak stb. Két héttel később is ott volt, így akkor ismét hoztunk tőle kökörcsint. Rákérdeztünk, hogy ugye termesztett állományból van, és nem az erdőben szedte. Elsőre felháborodott, hogy mit is képzelünk róla, és persze hogy magról van hiszen nagy mennyiségben szállítja...

Aztán megbékélt, látva hogy csak a növénykék iránti szeretetből fakadt a kérdés. Mindenesetre a kökörcsinek kaptak egy szép, márciusban déltől napnyugtáig benapozott helyet, és azóta nagyon jól érzik magukat a kertben. Mind a négy tő egyenként legalább három virágot hozott, annak rendje és módja szerint elvirágoztak, be is értek a magok — így lehetséges hogy megmentettünk pár kökörcsint, és cserébe gyönyörködhetünk ezekben a kedves virágokban.

Baracklevelű harangvirág

Hosszú ideje nem küldtem ide új bejegyzést, mert jelenleg nem a kert van előtérben, hanem még a házunk rendbetétele. Így a kert mint erdei tisztás funkcionál tovább, és persze folyamatosan változó vadvirágok okoznak örömet — így azért vannak fejlemények.

Miután elnyíltak a kankalinok, először különböző boglárkafélék, keresztesvirágúak lepték el a környéket. Sokfelé látni üstökös gyöngyikét is, ami hazánkban már nem túl gyakori növény, ellenben a zsályával, amiből ellenben csak egy szálat láttam eddig. Két hete pedig a baracklevelű harangvirágok kedves lila virágai lepték el a kert árnyasabb részeit.

Az általunk kiültetett bársonyvirágok elég lassan nőnek, de az egyik elkezdett virágozni is. Korábban nem gondoltunk bele, de a helyi klíma jóval hűvösebb, a budapesti hőmérséklet alatt van, akár 6-7 °C-al is! Ez persze a nagy kánikulában nem olyan rossz dolog.

Új fotók nem igazán készültek, legalábbis nem esztétikusak. Azért ha sikerül valamit alkotni, igyekszem mielőbb közzétenni.

Nyílnak a krókuszok!

Krókuszpár

Egy korábbi bejegyzésben már említést tettünk a késve elültetett krókuszokról. Úgy néz ki a növénykék nem séretődtek be nagyon.

Pár napja szinte minden krókusz kidugta hegyes kis zöld leveleit, végül megjelentek a virágok is. Igaz, hogy február helyett most nyílik, de csak akad majd számukra megfelelő rovar. Mindenesetre szemet gyönyörködtető látvány ahogy egyre több virág nyílik.

Salátaboglárka

Salátaboglárka

Íme néhány fotó a kertben virágzó salátaboglárkáról, és egyéb vadvirágokról is. Vasárnap kora reggel készültek.

A virágok a kert északi felén, a kapunál telepedett meg jelentős számban. Fent a naposabb, nyíltabb részeken nem láttunk belőle, de az utca túlfelén az erdőben nagyon sokfelé virít ez az apró termetű, kedves kis virág.

Amíg csak bimbói vannak könnyen összekeverhető a mocsári gólyahírrel. Annak ugyanis minimálisan más a levele: a golyahíré kerek, a salátaboglárkáé egész kicsit csúcsos. A virágukban különbözik igazán a két növényke. A salátaboglárka ui. 8-12, keskeny szirommal bír, míg a gólyahíreknek 5, kerek formájú csészelevele van.

Újabb vadvirágok: salátaboglárka

Újabb vadvirágokra bukkantunk a kertben. A kapu melletti területet ugyanis szinte ellepték a salátaboglárka kedves kis sárga virágai...

Sikerült róluk néhány publikálásra is érdemes fényképet is készíteni, ezeket hamarosan közreadjuk — az újabb adag kankalin, és ibolya fotóval egyetemben. A palántázás terén is vannak hírek: a még a múlt héten elvetett hajnalkák is őrült tempóval nőnek a balkonládákban — és ugyan kissé bátortalanul, de a levendula is elkezdett kibújni a ház hétközben fűtetlen, de mégis védettebb klímájában.

Rózsafuttató boltív

Pénteken bevásárlás közben találtunk egy egyszerű rózsafuttató boltívet. Vasárnap sikeresen össze is szereltük a szerkezetet...

Rózsafuttató boltív vázlata (saját dobozáról)

Nem túl bonyolult jószág, néhány vékony fémcső, és egy marék csavar az egész. Természetesen ez is kínai, olyan is, nem kell extra minőséget várni tőle. Bejárata 133 cm, és 240 cm magas, a létrája kb. 38 cm széles. Ugyan a kertben idén még nem tervezünk rózsákat telepíteni, majd csak amikor végleg kiköltözünk, akkor szeretnénk belefolyni a rózsanevelésbe. Azért úgy gondoltuk érdemes kipróbálni.

Idén a boltív még nem a végleges helyére kerül, és rózsa helyett egyenlőre "csak" Kék hajnalka lesz felfuttava rá. Az összeállítása gyorsan ment, és végül a kerítés mellé szúrtuk le a földbe. A hajnalkák meg még balkonládában várják, hogy kitelepíthető méretűre cseperedjenek.

Ezen túl a ház keleti oldalán, a kerítés melletti nagyobbacska ágyást jelöltük ki, és kerítettük el fa ágyásszegéllyel. Így a második ágyásnak is kialakult a helyét.

A balkonládában kezd kibújni a nemrég magról vetett levendula, és a csomagolásban kicsírázott hagymás növények nagy része is kezd kibújni a földből — hamarosan tehát újabb növényekkel gazdagodik majd kiskertünk.