Tavaszi kankalin

Tavaszi kankalin

A hétvégén végre ismét kiszabadultunk a kertbe.

A látogatás rövid volt mert szüleinket kalauzoltunk el új birodalmunkba. Azért a kert szemrevételezésekor az legalább kiderült, hogy a kankalinok egy jelentős része tavaszi kankalin lesz. Ezek ugyan nem védett, de nagyon kedves kis vadvirágok. Még csak néhány virágzott ki, reméljük a következő alkalommal lesz idő kicsit fotózni is majd ezeket a helyes kis virágokat.

A tavaszi kankalin (Primula veris) 10-30 cm magas évelő növény, 5-20 cm magas, tőállású levelekkel. Virágai a szár végén, legfejlebb 20 tagú ernyőben nyílnak. Színük aranysárga, a harangszerűen elrendezett szirmok tövében kicsi vöröses-narancsos folttal. Erős illatúak a virágai. Üde réteken, világos, nyílt erdőkben, cserjésekben lehet megtalálni. A mi kertünk olyan mint egy erdei rét, így kiváló élőhely mindenféle vadvirágnak.

Könnyen összekeverhető veszélyeztetett, védett Sugárkankalinnal (Primula elatior). A különbség a virágában van: az öt sziromlevél mélyebben tagolt, színe világosabb és a virág közepén hiányoznak a narancsos foltok, és virágai sem illatosak.

Váratlan és várt vendégek

Tavaszi kankalin bimbó

Az első virágágyás kialakítása közben váratlan, de örömmel látott vendégekre bukkantunk. Betelepedtek az első általunk választott növények is a kertbe.

Nagyon nem kell persze megijedni, a hívatlan látogatók szívesen látott vendégek a kertben. Már az első alkalommal is gyanús volt, hogy a nagy avartömeg alatt rejtőzködő növényke tőállású levelei olyan ismerősek. Első tippünk az volt, hogy valamilyen kankalinról lehet szó.

Aztán eltelt egy hét és a kis növénykék áttörték a tölgyfalevél takarást — és kicsi bimbók is megjelentek rajta. Az immár egyértelmű volt, hogy ezek bizony kankalinok lesznek. Mivel a kert állapota alapján itt sohasem volt felásott ágyás, jó eséllyel az itt lakó kankalinok is vadon nőtt változatok. Tekintve, hogy a legtöbb kankalin védett növény, kíváncsian várjuk milyen változat(ok) lesz belőle.

A kert végében a bimbók mögött lilás szirmok sejlenek, ami akár a Magyarországon már vöröskönyves (azaz eltűnőben levő, szigorúan védett) lisztes kankalinra is utalhat. Ha valóban az lesz belőle, akkor jó helyre nőtt a növényke. Mindenesetre a későbbiekben, ha kinyílnak a kankalinok, majd még visszatérünk a témára...

Pénteken, 14-én délután a felásott területre bekerültek az Ixiak. Ez az ismertető szerint kardvirágféle (Ixien kardvirág), de kinézetre inkább olyan vadvirágos hangulatú növény. Vegyes színű, fehértől a liláig sokféle virágai lesznek, hat szirommal, függőlegesen fürtbe rendezve. Nem túl nagy termetű, mindössze 35 cm magasra nő. Ha így tavasszal (március-április) ültetjük el őket, akkor július-augusztus között nyílik majd. Ha szeptember-december között kerülnek földbe, akkor akár már májusban elkezd virágzani.

Ugyan még az év végén kellett volna elülteni egy csomó más hagymás növénykét is, de mind a kicsi sárga nárciszok, mind a lila és fehér krókuszok és az Ixilirionok a zacskóban elkezdtek kihajtani. Sok hagymának többcentis zöld hajtása volt, így azon gondolkoztunk, hogy vagy elszáradnak ültetetlenül, vagy inkább bevállaljuk, hogy későn ültetjük ki őket. A dolog azért nem tűnt meredeknek, mert a téli időszakban a hagyma úgyis csak pihent volna a talajban, és így a tasakban kihajtva nagyjából ott tarthat a fejlődésben mint normálisan — leszámítva persze a krókuszokat, amelyek már ilyenkor elnyílófélben lennének. Így szombaton, 15-én földbe kerültek ezek a növények is.

Az Ixilirion eddig számunkra ismeretlen növény volt. Nagytermetű, kicsit harangvirágfélének tűnő virágokkal, és egészen hosszúkás hagymával. A fotón jól nézett ki, de hát végeredményben minden virág szép, így nagy baj nem lehet belőle.

A vakondtúrások földjéből megtöltöttünk 3 balkonládát is palántázási céllal. Elsőként az egyik láda felébe levendulát vetettünk, hogy aztán később kikerüljön ez az illatos növény is a kertbe.

Kertész leszek...

Régi álmunk volt egy saját kert. Az élet szerencsére úgy hozta, hogy ez most megadatott a Pilis hegység szívében, Pilisszentlászlón.

Ebben a blogban szeretnénk egyfajta képes naplóban rögzíteni kertünk kialakulását, a növények későbbi fejlődését. Erre nagyszerű lehetőséget ad az, hogy a kertünk jelenleg még üres, így a leírását is gyakorlatilag a nulláról kezdhetjük el.

Nem vagyunk szakképzett kertészek, pusztán laikusok — így senki ne számítson komoly tudományos igényű fejtegetésekre. Ettől függetlenül a tapasztalataink összegyűjtése talán nem haszontalan mások számára sem. Nagyon szeretünk fotózni — növényeket különösképpen —, így fényképekben gazdag oldalt tervezünk.

A kerthez nekünk szervesen hozzátartoznak a benne otthont találó madarak, rovarok egyéb élőlények is, de a kultúrkert emberi élettérnek kialakított részei is, így pl. kerti bútorok, szalonnasütő és egyéb nyalánkságok. Így nem csupán kertészkedésről fogunk írni, hanem kisebb barkács-rovat is olvasható lesz itt.

Itt a tavasz!

Kellemes langyos idővel köszöntött be március, így kertünk története is elkezdődhet. Március elején megterveztük a kert funkcionális felosztását, és a kultúrkert ötleteinek részletesebb kidolgozását.

Az első növény ami kikerült a kertbe, az egy kb. 1 méter magas kaukázusi jegenyefenyő volt. Még karácsony előtt vettük, mondván egy a kertben cseperedő fenyőcske jó lesz a későbbiekben is karácsonyfának. Decemberben kőkeményre fagyott a talaj, így csak idén év elején kerülhetett beültetésre egy nagyobbacska ládába. A későbbiekben kiültetjük majd a szabadba, ha megtaláltuk az ideális helyét, addig a teraszon köszönti a hozzánk érkezőket.

Az előkert tölgyfái novemberben

Az előkert — azaz a ház és az utca közötti — területét hatalmas tölgyfák, és egy juhar uralja. Ilyen szép, fenséges öreg fákhoz bűn lenne hozzányúlni, így meg sem fordult a fejünkben komoly átalakítás. Annyira a szívünkhöz nőtt, hogy gyakorlatilag csak pár belógó ág szanálására, és egy majdani utacska kialakítására gondoltunk itt — végülis keveseknek van saját erdő a kertjében. :)

A ház mögötti területet háromfelé osztottuk: egy ún. kultúrkertre, ami egyfajta pihenőterület, emberi élettér lenne. Mögötte egy védett zóna lesz a madaraknak és a csillagászati mániánk kiélése céljára, végül egy kisebb konyhakert jellegű terület haszonnövényekkel.

Elsőként négy bokor került elültetésre a konyhakertben: egy piros és egy feketeribizli, egy köszméte valamint egy málnabokor. Az első virágágyást is kijelöltük a kultúrkertben, egy részét sikerült kitisztítani, és beültetni egy kicsi részét. Gyaníthatóan a földbe került téltemető az idén már nem fog kibújni, de jövőre ezek a helyes kis sárga virágok jelezhetik majd a tavasz eljövetelét...